Post by Jamamoto Niya on Dec 9, 2009 15:51:32 GMT 1
Név:Jamamoto Niya Kaorin
Kor: 17
Osztály : 11/E
Nem: nő
Jellem : céltudatos,magabiztos, nagyszájú ha a dominanciájáról van szó, könnyen barátkozik(de ez nem csoda),felelőtlen de ezzel szemben nagyon komolyan viselkedik. Gyors és csavaros észjárású. Képes mindent a saját javára fordítani.
Kinézet: hófehér bőr,barna haj, sötétbarna szemek, "tökéletes" testalkat, gyönyörű,szelíd arcvonások.
Tokio Itabashi nevű negyedében láttam napvilágot. Édesanyám elkötelezett természetvédő és állatorvos volt. Apám pedig elfoglalt cégvezető. 3 vezető vállalatot vezet Japánban. Bár beletartozunk a felső 10 000-be és a családi kötelékeink se utolsók mégsem tatrom magam sznobnak és beképzeltnek. Mikor 6 éves lettem a szüleimmel Hawaii-ra költöztünk... apám itt építette ki új vállalkozását persze tovább vezetve a hazait is. Anyám pedig elkötelezett delfin védő akart lenni. Talán csak nem tudott mit kezdeni az idejével. Mikor 11 éves lettem visszaköltöztünk Japánba. A szüleimmel a sok költözés mellett még rengeteget is utaztunk, így a nyelvekben kimondottan jónak bizonyulok a mai napig.És persze el kellet sajátítanom a gyors beilleszkedés minden fortéját is. Hisz a nélkül elveszett lettem volna a szüleim szeszélyes helyváltoztatgatásai mellett.Mivel egyik szülőm sem tudott valami sokat foglalkozni velem igyekeztek elkötni minden szabadidőmet. Olyan jelentéktelen dolgokkal mint például a zongoraleckék, különféle táncórák, harcművészetek és sportok. Nem beszélve a magántanárokról. De akármennyire igyekeztek mindig találtam időt a haverjaimra. Akik szerinte csak a rosszba sodortak. Minden este buliztam és nem gátolt meg a szobafogság fogalma sem. Egyszerűen elszöktem. Aztán egy nap minden megváltozott. Az édesanyám kórházba került és amint rádöbbentem,hogy elveszthetem őt minden átfogalmazódott az életembe. Azóta játszom a jó kislányt, de persze melyik tinédzser ne akarna előtörni. Mindenesetre a komoly és elérhetetlen nő maszkja tökéletesnek bizonyult a szüleim számára.13 évesen Franciaországba költöztem a nagyszüleimhez. 2 évet éltem velük Franciországban..belekóstolva a sznobság krémjébe majd hazajöttem. Ekkor határoztam úgy,hogy modellkedem. 2 éve vagyok fotómodell. Illetve már szuper modell...de igyekszem ember maradni. Átlag ember. Ezért természetesen álnévvel vagyok a pályán.És koreográfusként is tevékenykedem. A többi inkább hobbi. Mindenesetre imádok olyan pörgős korreográfiákat tervezni amelyek remélhetőleg páratlanok is. Így lesz az ember sokoldalú.Nemde?
Kor: 17
Osztály : 11/E
Nem: nő
Jellem : céltudatos,magabiztos, nagyszájú ha a dominanciájáról van szó, könnyen barátkozik(de ez nem csoda),felelőtlen de ezzel szemben nagyon komolyan viselkedik. Gyors és csavaros észjárású. Képes mindent a saját javára fordítani.
Kinézet: hófehér bőr,barna haj, sötétbarna szemek, "tökéletes" testalkat, gyönyörű,szelíd arcvonások.
Tokio Itabashi nevű negyedében láttam napvilágot. Édesanyám elkötelezett természetvédő és állatorvos volt. Apám pedig elfoglalt cégvezető. 3 vezető vállalatot vezet Japánban. Bár beletartozunk a felső 10 000-be és a családi kötelékeink se utolsók mégsem tatrom magam sznobnak és beképzeltnek. Mikor 6 éves lettem a szüleimmel Hawaii-ra költöztünk... apám itt építette ki új vállalkozását persze tovább vezetve a hazait is. Anyám pedig elkötelezett delfin védő akart lenni. Talán csak nem tudott mit kezdeni az idejével. Mikor 11 éves lettem visszaköltöztünk Japánba. A szüleimmel a sok költözés mellett még rengeteget is utaztunk, így a nyelvekben kimondottan jónak bizonyulok a mai napig.És persze el kellet sajátítanom a gyors beilleszkedés minden fortéját is. Hisz a nélkül elveszett lettem volna a szüleim szeszélyes helyváltoztatgatásai mellett.Mivel egyik szülőm sem tudott valami sokat foglalkozni velem igyekeztek elkötni minden szabadidőmet. Olyan jelentéktelen dolgokkal mint például a zongoraleckék, különféle táncórák, harcművészetek és sportok. Nem beszélve a magántanárokról. De akármennyire igyekeztek mindig találtam időt a haverjaimra. Akik szerinte csak a rosszba sodortak. Minden este buliztam és nem gátolt meg a szobafogság fogalma sem. Egyszerűen elszöktem. Aztán egy nap minden megváltozott. Az édesanyám kórházba került és amint rádöbbentem,hogy elveszthetem őt minden átfogalmazódott az életembe. Azóta játszom a jó kislányt, de persze melyik tinédzser ne akarna előtörni. Mindenesetre a komoly és elérhetetlen nő maszkja tökéletesnek bizonyult a szüleim számára.13 évesen Franciaországba költöztem a nagyszüleimhez. 2 évet éltem velük Franciországban..belekóstolva a sznobság krémjébe majd hazajöttem. Ekkor határoztam úgy,hogy modellkedem. 2 éve vagyok fotómodell. Illetve már szuper modell...de igyekszem ember maradni. Átlag ember. Ezért természetesen álnévvel vagyok a pályán.És koreográfusként is tevékenykedem. A többi inkább hobbi. Mindenesetre imádok olyan pörgős korreográfiákat tervezni amelyek remélhetőleg páratlanok is. Így lesz az ember sokoldalú.Nemde?
