Post by Shim Jung Saeng on Jun 28, 2010 20:34:05 GMT 1
Név:Shim Jung Saeng
Kor: 19
Nem: Férfi
Osztály: 11.V
előtöri:
Egy eldugott faluban születem amiről egy csomóan azt sem tudják hogy létezik egyáltalán apám a falu ócska színházában volt színész tehetséges volt csak épp nem használta ki. Anyám egy ideje nem dolgozott mivel elégé megbetegedett régen mindig vidám volt de attól a naptól kezdve sosem mosolygott azt akartam hogy büszke legyen rám így elhatároztam hogy lépek az ügy érdekében az iskolában mindenből jeles voltam egyest soha sem kaptam a legrosszabb jegyem egy hármas volt mivel az napra nem tanultam de hiába volt kitűnő bizonyítványom mindig anyám még sem lett büszke rám ami az illeti baromságnak tartotta az egészet mindig azt mondta hogy itt úgy sem viszem semmire és ez mindig elég szarul esett még ha nem is mutattam.Apám ki találta hogy felléphetnék én is a színházban vele bele egyeztem mert akkoriban elégé érdekelt a színészet de csalódtam mivel unalmasak voltak a színdarabok így elkezdtem magamtól kitalálni amiket leírtam persze nem akartam hogy más is lássa mert az én történeteimnek más stílusa volt mint az itt előadottaknak egyik nap mikor sétáltam haza apám már a ház előtt állt a papírokkal a kezében.
- Ezek fantasztikusak - mosolygott rám én persze rögtön atyai túlzásnak véltem így nem foglalkoztam vele túlzottan.
- Beszéltem a színház igazgatójával és szeretné ha te rendeznéd a színdarabokat - döbbenten néztem rá közben anyám lassú csoszogós lépteit véltem felfedezni ekkor már nagyon rosszul festett.
- Csak az időtöket pazaroljátok - mondta foghegyről általában mindig így viselkedett tehát már kezdtem megszokni.Az előadásokra egyre többen jártak és egyre jobban is sikerültek viszont úgy döntöttem tovább tanulok így elkellet utaznom és minél jobb iskolát akartam és találtam is csak hogy nem volt túl olcsó így keresnem kellet valami munkát először csak egy étteremben mint pincér majd egy isteni szerencsének köszönhetően össze találkoztam egy nővel aki járt a falunkban és volt az egyik előadásos persze én nem ismertem meg de ő igen.
- Hogy hogy itt dolgozol ? - kérdezte miközben elsétáltam mellette de mikor észre vettem hogy hozzám szól rögtön megálltam.
- Téged kerestelek de megelőztél - mosolygott rám .
- Igen ? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Van egy színházam és hát nem épp a legjobb emberre bíztam - mondta majd felállt és mellém sétált.
- Szeretném ha te rendeznéd a darabokat -
- Hát nem is tudom elég sok dolgom van épp .. -
- Busásan megfizetem - vágott közben.
- Hölgyem elnézést de félre értett nem a pénzel van a baj ... - elég rossz modora volt a nőnek mivel mindig a szavamba vágott.
- Nem sokan mennek olyan középiskolába ami fizetős igaz ? Ami azt illeti nem is sok embert vesznek fel e fajta magán iskolába de ha nem használod ki a tehetségedet sokat nem fog érni - sunyin rám mosolygott én pedig elvállaltam a rendezést. Leila elég gazdag nő volt és sok befolyásos embert ismert és sok ilyen ismerősének mutatott be így hamar fel figyelt rám az egyik filmes cég igazgatója is.Egy éven belül már filmeket rendeztem elég nagy sikerrel az igazgatónak nem voltak gyerekei így úgy bánt velem mintha a fia lennék. Pár hónap múlva haza mentem hogy meglátogassam a szüleimet de amint beléptem anyám rám is förmedt.
- Ide talált a nagy sztár he csak hogy tudja ez a hely nem a maga fajta celebeknek való ! - Anyám fogadtatása elégé bántó volt.
- Neked is szia - sóhajtottam.
- Mit képzeltél hogy öröm táncot járok mert egy csaló pénz hajhász lett a fiamból ? - gúnyosan nézett rám.
- Mit tegyek ?! Áruld el és én megteszem ! Egész életemben azt próbáltam elérni hogy büszke legyél rám de neked soha semmi nem volt jó ! Nem vagyok csaló és pénz hajhász sem ! Megdolgoztam azért hogy elérjem ezt ! De te szokás szerint csak rám förmedsz ! - förmedtem rá eddig soha nem viselkedtem így de megelégeltem hogy bármit teszek az rossz.
- Nekem többé nem vagy a fiam tégy ahogy akarsz - mondta köhögve először fel sem fogtam mit mond.
- Remek legalább le van a gond arról hogy ide utazak ! A helyedben felkötném magam mert nálad rosszabb anya biztos nincs ! - mondtam dühösen majd kisiettem és bevágtam az ajtót magam mögött.Apám velem szembe sétált valószínű most végzet a munkájával.
- Haza jöttél ? - mosolygott rám látszódott rajta hogy nagyon örül de én egy másodperc alatt elvettem a kedvét.
- Nem én most megyek haza - mondtam ridegen.
- Mi a baj ? - tudtam hogy rosszul esett neki amit mondtam de nem érdekelt.
- Ugyan mi lenne ez a hely nem sztároknak való jobb ha haza megyek csalni - mondtam cinikusan beszálltam a kocsimba és csikorgó kerekekkel hajtottam el. Persze útközben megbántam amit nekik mondtam csak elég szarul esett hogy most sem sikerült. Pár óra múlva Mikenél voltam akik szokatlanul vidám volt.
- Kitaláltam valami fantasztikusat - mondta miközben a házba terelt.
- Igen és mit ?
- Mi lenne ha a fiam lennél ez mind kettőnknek jól jönne -
- És ezt még is hogy gondolja ?
- Ne magázz mondtam már. Egyszerű nekem nincs feleségem bár már volt egy pár beadjuk hogy te az egyik volt feleségem fia vagy a papírokat bizd csak rám na ? - mivel még mindig elég dühös voltam bele egyeztem de nem is gondoltam hogy másnapra már minden kész lesz. Igaza lett Mikenek a egy csapásra híresebbek lettünk bár számomra ez nem volt fontos. Időközben megismerkedtem a kormányzó lányával de mivel Tokióba ment így szakítottunk bár dolog miatt én is oda utaztam és jelentkeztem a Kuroi Gakkoba persze teljes inkonitoban persze mint mindig most volt akit nem tudtam átverni már az első nap kész katasztrófa volt persze nem maga az iskola miatt sokkal inkább Mike hívása miatt. Az első óra utáni szünetben megcsörrent a telefonom és mivel Mike nem mondta meg miről van szó haza kellet mennem.
- Nézted a híreket ? - tette fel rögtön kérdést Mike.
- Nem miért ?
- Kapcsold be a gépet átküldöm - amint át ért a video megnyitottam a helyszínt rögtön felismertem a tudósítás abba a faluban volt ahol én is éltem.Megrökönyödve néztem a tv-t ami egy házas pár öngyilkosságáról szólt.
- Figyelsz rám egyáltalán ?
- Ne haragudj mit mondtál ? -
- Amanda ott volt ő ért a riporterek között ha nem vigyázunk lebukunk -
- Amanda ? - kérdeztem vissza halkan.
- Próbálj óvatos lenni jobb lenne ha egy ideig nem jönnél haza és Tokioban nem keltenél feltűnést -
- Persze nyugodj meg nem fogok - mondtam halkan majd letettem a telefont bár Mike még beszélt. Pár napig nem mentem suliba dühös voltam magamra mert én mondtam anyámnak hogy legyen öngyilkos de soha nem gondoltam volna hogy komolyan veszi. 1 hét után úgy döntöttem ideje újra bejárni természetesen áll néven.
Kor: 19
Nem: Férfi
Osztály: 11.V
előtöri:
Egy eldugott faluban születem amiről egy csomóan azt sem tudják hogy létezik egyáltalán apám a falu ócska színházában volt színész tehetséges volt csak épp nem használta ki. Anyám egy ideje nem dolgozott mivel elégé megbetegedett régen mindig vidám volt de attól a naptól kezdve sosem mosolygott azt akartam hogy büszke legyen rám így elhatároztam hogy lépek az ügy érdekében az iskolában mindenből jeles voltam egyest soha sem kaptam a legrosszabb jegyem egy hármas volt mivel az napra nem tanultam de hiába volt kitűnő bizonyítványom mindig anyám még sem lett büszke rám ami az illeti baromságnak tartotta az egészet mindig azt mondta hogy itt úgy sem viszem semmire és ez mindig elég szarul esett még ha nem is mutattam.Apám ki találta hogy felléphetnék én is a színházban vele bele egyeztem mert akkoriban elégé érdekelt a színészet de csalódtam mivel unalmasak voltak a színdarabok így elkezdtem magamtól kitalálni amiket leírtam persze nem akartam hogy más is lássa mert az én történeteimnek más stílusa volt mint az itt előadottaknak egyik nap mikor sétáltam haza apám már a ház előtt állt a papírokkal a kezében.
- Ezek fantasztikusak - mosolygott rám én persze rögtön atyai túlzásnak véltem így nem foglalkoztam vele túlzottan.
- Beszéltem a színház igazgatójával és szeretné ha te rendeznéd a színdarabokat - döbbenten néztem rá közben anyám lassú csoszogós lépteit véltem felfedezni ekkor már nagyon rosszul festett.
- Csak az időtöket pazaroljátok - mondta foghegyről általában mindig így viselkedett tehát már kezdtem megszokni.Az előadásokra egyre többen jártak és egyre jobban is sikerültek viszont úgy döntöttem tovább tanulok így elkellet utaznom és minél jobb iskolát akartam és találtam is csak hogy nem volt túl olcsó így keresnem kellet valami munkát először csak egy étteremben mint pincér majd egy isteni szerencsének köszönhetően össze találkoztam egy nővel aki járt a falunkban és volt az egyik előadásos persze én nem ismertem meg de ő igen.
- Hogy hogy itt dolgozol ? - kérdezte miközben elsétáltam mellette de mikor észre vettem hogy hozzám szól rögtön megálltam.
- Téged kerestelek de megelőztél - mosolygott rám .
- Igen ? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Van egy színházam és hát nem épp a legjobb emberre bíztam - mondta majd felállt és mellém sétált.
- Szeretném ha te rendeznéd a darabokat -
- Hát nem is tudom elég sok dolgom van épp .. -
- Busásan megfizetem - vágott közben.
- Hölgyem elnézést de félre értett nem a pénzel van a baj ... - elég rossz modora volt a nőnek mivel mindig a szavamba vágott.
- Nem sokan mennek olyan középiskolába ami fizetős igaz ? Ami azt illeti nem is sok embert vesznek fel e fajta magán iskolába de ha nem használod ki a tehetségedet sokat nem fog érni - sunyin rám mosolygott én pedig elvállaltam a rendezést. Leila elég gazdag nő volt és sok befolyásos embert ismert és sok ilyen ismerősének mutatott be így hamar fel figyelt rám az egyik filmes cég igazgatója is.Egy éven belül már filmeket rendeztem elég nagy sikerrel az igazgatónak nem voltak gyerekei így úgy bánt velem mintha a fia lennék. Pár hónap múlva haza mentem hogy meglátogassam a szüleimet de amint beléptem anyám rám is förmedt.
- Ide talált a nagy sztár he csak hogy tudja ez a hely nem a maga fajta celebeknek való ! - Anyám fogadtatása elégé bántó volt.
- Neked is szia - sóhajtottam.
- Mit képzeltél hogy öröm táncot járok mert egy csaló pénz hajhász lett a fiamból ? - gúnyosan nézett rám.
- Mit tegyek ?! Áruld el és én megteszem ! Egész életemben azt próbáltam elérni hogy büszke legyél rám de neked soha semmi nem volt jó ! Nem vagyok csaló és pénz hajhász sem ! Megdolgoztam azért hogy elérjem ezt ! De te szokás szerint csak rám förmedsz ! - förmedtem rá eddig soha nem viselkedtem így de megelégeltem hogy bármit teszek az rossz.
- Nekem többé nem vagy a fiam tégy ahogy akarsz - mondta köhögve először fel sem fogtam mit mond.
- Remek legalább le van a gond arról hogy ide utazak ! A helyedben felkötném magam mert nálad rosszabb anya biztos nincs ! - mondtam dühösen majd kisiettem és bevágtam az ajtót magam mögött.Apám velem szembe sétált valószínű most végzet a munkájával.
- Haza jöttél ? - mosolygott rám látszódott rajta hogy nagyon örül de én egy másodperc alatt elvettem a kedvét.
- Nem én most megyek haza - mondtam ridegen.
- Mi a baj ? - tudtam hogy rosszul esett neki amit mondtam de nem érdekelt.
- Ugyan mi lenne ez a hely nem sztároknak való jobb ha haza megyek csalni - mondtam cinikusan beszálltam a kocsimba és csikorgó kerekekkel hajtottam el. Persze útközben megbántam amit nekik mondtam csak elég szarul esett hogy most sem sikerült. Pár óra múlva Mikenél voltam akik szokatlanul vidám volt.
- Kitaláltam valami fantasztikusat - mondta miközben a házba terelt.
- Igen és mit ?
- Mi lenne ha a fiam lennél ez mind kettőnknek jól jönne -
- És ezt még is hogy gondolja ?
- Ne magázz mondtam már. Egyszerű nekem nincs feleségem bár már volt egy pár beadjuk hogy te az egyik volt feleségem fia vagy a papírokat bizd csak rám na ? - mivel még mindig elég dühös voltam bele egyeztem de nem is gondoltam hogy másnapra már minden kész lesz. Igaza lett Mikenek a egy csapásra híresebbek lettünk bár számomra ez nem volt fontos. Időközben megismerkedtem a kormányzó lányával de mivel Tokióba ment így szakítottunk bár dolog miatt én is oda utaztam és jelentkeztem a Kuroi Gakkoba persze teljes inkonitoban persze mint mindig most volt akit nem tudtam átverni már az első nap kész katasztrófa volt persze nem maga az iskola miatt sokkal inkább Mike hívása miatt. Az első óra utáni szünetben megcsörrent a telefonom és mivel Mike nem mondta meg miről van szó haza kellet mennem.
- Nézted a híreket ? - tette fel rögtön kérdést Mike.
- Nem miért ?
- Kapcsold be a gépet átküldöm - amint át ért a video megnyitottam a helyszínt rögtön felismertem a tudósítás abba a faluban volt ahol én is éltem.Megrökönyödve néztem a tv-t ami egy házas pár öngyilkosságáról szólt.
- Figyelsz rám egyáltalán ?
- Ne haragudj mit mondtál ? -
- Amanda ott volt ő ért a riporterek között ha nem vigyázunk lebukunk -
- Amanda ? - kérdeztem vissza halkan.
- Próbálj óvatos lenni jobb lenne ha egy ideig nem jönnél haza és Tokioban nem keltenél feltűnést -
- Persze nyugodj meg nem fogok - mondtam halkan majd letettem a telefont bár Mike még beszélt. Pár napig nem mentem suliba dühös voltam magamra mert én mondtam anyámnak hogy legyen öngyilkos de soha nem gondoltam volna hogy komolyan veszi. 1 hét után úgy döntöttem ideje újra bejárni természetesen áll néven.