Utcák

[Ryota]

Utcák

[Ichirou]

A fák már virágba borulva sorakoztak az utcákon s a madarak lágy hangja töltötte be a kora tavaszi levegőt. A nap gyengéden simogatta a földet, az egyik rózsaszínbe borult cseresznye fáról két madár szállt fel az ég szín kék égbe s a gyengéd szellő áramlata sodorta őket. Nyugodt volt minden de valami nyomasztó olyan volt ez mint a vihar előtti csend békés ugyan de rémisztő. A a haza felé az utcán sétáltam most a szokásosnál is több embert volt még sem zavart ez is csak ezt jelezte végre itt a tavasz. A szél most kicsit erősebben játszott a virágokba borult fák lombjaival melyekről a szirmok fogócskázva hulltak alá akár csak nem rég a játékos kis hópelyhek.
'- Ichirou ! - a távolból felzendült egy ismerős szelíd ártatlansággal teli hang meg álltam de nem fordultam meg csak a földet néztem ez a hang olyas valakié volt akit mindenkinél jobban szerettem és érte bármit megtettem volna de hogy ő legyen az lehetetten valószínű csak a képzeletem játszott velem hisz Chiyu nem lehet itt , nem az nem lehet hisz őt megölték az égre néztem ahol egy kosza bárányfelhő úszót át szinte észre sem vettem hogy valaki hátulról átölel.
'- Hiányoztál - mondta szelíden csengő hanggal erre hirtelen feleszméltem, talán megörültem hisz ez lehetetlen , megfogtam a kezét és magam elé húztam elkerekedett szemmel mértem fel a lányt mint mindig most is tökéletesen nézett ki ahhoz képest hogy még csak 15 éves volt hát ezt nem lehetett volna róla megmondani. Hirtelen magamhoz öleltem el sem tudtam hinni hogy itt van és nem is értettem. Annyi mindent szeretem volna kérdezni de még sem tettem mert nem tudtam mivel kezdjem végül csak ennyit mondta.
- Örülök hogy itt vagy- ezt is elég halkan közben ő is átölelt és hozzám bújt nem nézett rám csak a távolba nézett mintha valamin gondolkodna.
'- Sajnálom - mondta remegő hangon könnyes szemmel mivel éreztem a hangján hogy valami nincs rendben hátrébb léptem az arcán a könnyek immár patakként csorogtak le. Értetlenül néztem rá mit sajnál ? és miért sír ?
- Mi a baj Chiyu ? - a hangom teli volt aggodalommal mert nem tudtam mire mondja ezeket és nem akartam újra elveszíteni. Féltem hogy ez csak egy álom ha igen nem akarok felébredni.
'- Fájdalmat okoztam nektek - mondta elkeseredve majd rám nézett csillogó szemmel ami már kezdett vörös lenni a sírástól de nem mondta tovább mintha csak azon gondolkodott volna ele mondjon valamit de közben újra átölelt.
'- De már itt vagyok .... Itt maradok veled - szinte már suttogva beszélt.
- Sajnálom hogy nem segítettem - mondtam halkan majd halványan elmosolyodtam és letöröltem a könnyeit.
'- Haza megyünk ? - kérdezte kedvesen majd elengedett és megfogta a kezem ám ekkor megszólalt a telefonom Chizu ki kapta a kezemből a telefont és felvette jól tudta hogy ki hív de nem akarta hogy ezt én is tudjam.
'- Bocs téves - mondta mosolyogva bár ez nem volt természetes mosoly inkább olyan volt mintha attól félne hogy valaki megtalál.
- Meg kell keresnem Geit és utána mehetünk rendben ? - kérdeztem mosolyogva ekkor elengedte a kezem és a földet nézte.
'- Miért fontosabb neked ő mint én ? - kérdezte elhaló hangon meglepődve néztem rá nem tudtam mire vélni azt amit mond.
'- Miért ?! - kérdezte egyre dühösebben közben elővett a zsebéből egy kis zászlócskát nem volt benne semmi különös ő még is azt nézte közben ismét könnyes lett a szeme.
- Nem értelek - mondtam óvatosan majd megfogtam a kezét ám ő elrántotta és továbbra is azt a zászlót nézte.
'- Emlékszel ? .... mikor kisebb voltam .... én is akartam egy kis zászlót mindenkinek volt nem volt valami nagy szám de fájt hogy csak nekem nem jutott végül csak szereztél nekem ennet mert addig nyafogtam ....és egy nagyobb fiú elvette tőlem ... az apja pedig kinevetett nem volt szép dolog tőle.... csak te lehettél olyan hülye hogy vissza szerzed nekem ... teljesen értéktelen volt .... még is balhéba keveredtél miatta .... miattam .... azóta is meg van .... azt reméltem mindig számíthatok rád hisz megígérted .... azt ígérted soha nem hagysz el .... de mióta Gei feltűnt rám egyáltalán nincs időd ... olyan sokat nevetünk együtt mindenben benne voltunk de neked ez már nem számít - mondta egyre halkabban ettől elég szarul éreztem magam mert igaza volt egyátalán nem figyeltem rá.
- Ne haragudj ... még mindig fontos vagy mindenki másnál fontosabb és az is maradsz de most már Gei is az - mondtam óvatosan Chizu halványan elmosolyodott közben ökölbe szorította a kezét a zászló pedig ketté tört .
'- Gyűlölöm ! ... Gyűlölöm mert elvett tőlem ... Gyűlölöm mert miattuk van minden ! - a hangja megtelt gyűlölettel és fájdalommal majd rám nézett.
'- Ryota elrabolta Geit.... és nem 100 % hogy még él - mondta és Gei nevét undorodva mondta ki lesokkolt amit mondott fogalmam sem volt róla hogy ennyire utálja és ez az én hibám de az még jobban hogy Ryota elrabolta Geit. Rögtön a telefonomért nyúltam de nem értem el Geit.
'- Jobban örültél volna ha meghaltam volna igaz ? - kérdezte ridegen.
- Miért ? ... miért nem mondtad ? .... te is tudod hogy hülyeségeket beszélsz ! .... tudod mennyire bántott ez az egész ?! .... hogy mondhatsz ilyet ?! ... már mondtam te vagy a legfontosabb de miért nem mondtad hogy ennyire zavar ? .... miért kellet ezt tenni ? - kérdeztem halkan de elég idegesen.