Post by atake on Sept 7, 2009 17:51:00 GMT 1
név:Atake Kiyoko
kor:17
osztály: 11/F
nem: nő
jellem: Hirtelen haragú elég kiszámítatlan, nem szeret senkivel sem barátkozni sőt mindenkit utál bár lehet hogy ez csak egy álca hogy ne érje több sérelem.
Az életem mindig is elég botrányos volt na jó talán mikor még kisebb voltam nem. Decemberben születtem egy elég viharos napon a vonatok is csak elég nagy késéssel értek a végállomásokra a kocsik pedig órákon át álltak a dugóban az utolsó pillanatban érkeztünk a kórházba.
A szüleim nem mondhatok túl gazdagnak de mindig nagyon boldogok voltak és mindent megkaptam tőlük bár nekem nem kellet sok minden hisz boldog voltam. Teljesen átlagos életem volt a 7. születésnapomig. Anyám 6 éves koromban nagyon megbetegedett először nem látszott többnek mint megfázás így nem is igazán vette komolyan de mint később kiderült ez annál sokkal súlyosabb volt így kórházba került nagyon lehangolt voltam és valamin össze vesszünk elég durván már nem emlékszem min, ez a születésnapom előtti este volt és ő megígérte nekem hogy a születés napomra haza jön de nem jött …. soha többé haza.Az orvosok azt mondták ha előbb ment volna elorvoshoz ez az egész nem így történt volna. Emlékszem napokig sírtam apám pedig alkoholba folytotta bánatát és egyre többet veszekedett velem.Többé nem nevettem vagy mosolyogtam öszintén és akkor úgy éreztem nem is fogok az iskolában elég rossz hirem lett. Mindig csak a bajt kerestem és másokon vezettem le a dühömet, senki nem barátkozott velem és én egyre magányosabb és vadabb lettem. Egy napom visszont mikor magányosan ültem az iskolában egy padon egy fiú szólított meg aki valószinű nem ismert még biztos új volt az iskolában.
’- Szia….bocs szabad ez a hely ? – kérdezte kedvesen tőlem ez elégé meglepett hisz tőlem max csak félve kérdeztek vagy egy két ember aki a bajt kereste undokul. Páran rögtön sugdolozni kezdtek körölötünk.
- Chö láttod nem ? – kérdeztem undokul de erre ő csak nevetett.
- Mi olyan vicces ? – kérdeztem kissé idegesen.
’- Semmi csak igaz a szó beszéd hogy elég harcias vagy – mondta mosolyogva majd leült és az egett nézte.
’- Egyszer én is elég harcias voltam de rájöttem hogy ez nem vezett sehová – mondta kedvesen a hangja valahogy olyan nyugtattó volt és ez zavart nem tudtam elviselni.
- Igazán ? …. hát ez igazán pech … ha jópofizni akkarsz jobb ha most leállsz nem ismerlek és nem is szeretnélek megismerni – mondtam dühösen közbe ökölbe szorítottam a kezem.
’- Sok mindenkivel történek rossz dolgott és sokan ezzen nem tudnak soha túl lépni de Kiyoko kérlek te lépj túl ezzen – mondta barátságosan majd felállt és az ajtóhoz sétált az ajtóban megfordult és rám nézett.
’- Mosolog úgy mint rég … úgy szeretnélek ismét láttni mint akkor a cseresznye fa alatt – mondta mosolyogva ekkor hirtelen valami emlék kép bevillant mintha már tényleg találkoztam volna ezzel a fiúval. A teremben mindenki a fiút nézte és a folyóson is az összes ember súgdolozni kezdett ismét én pedig felálltam .
- Pofa be ! … ha valami baj van a szemembe mondjátok világos ?! – kérdeztem fenyegetően erre hirtelen mindenki elhalgatott én pedig kisétáltam a teremből.Pár hónap elteltével még mindeg elég vad voltam azzal a fiúval pedig azóta sem találkoztam nem tudom kilehetett de valahonnan ismertem miután beszéltünk megakartam keresni és azóta minden nap kerestem de nem találtam meg. Májusban ismét egy elég nagy össze tűzésbe keveredtem pár fiúval de mivel elégé eltúloztam és páran kórházba kerültek miattam kirugtak az iskolából ekkor megint találkoztam azzal a fiúval.
’- Te soha nem változol igaz ? …. pedig jó lenne végre ismét mosolyogni látni Kiyoko … kérlek ne légy ilyen hirtelen haragú – mondta a fiú kedvesen de én ismét feldühödtem.
- Ki vagy te hogy engem oktatsz ?!.... nincs jobb szorakozásod ?!...miért nem félsz inkább te is mint a többiek ?! – kérdeztem ökölbe szoritott kézzel ekkor a fiú megcsoválta a fejét.
’-Te nem emlékszer rám igaz ? – kérdezte halkan kissé csalódva.
- Shinichi igaz ? …. tudom a neved de valóban nem emlékszem rád – mondtam most előszőr kissé zavarban.
’- Oh…ne haragudj … na nem baj majd rájösz – mondta majd elsétált.
Pár év múlva már a Kuroi Gakkoba jártam mivel elégé megváltoztam bár aszem nem volt sok választásom de azért most is volt egy kis rossz hirem visszont Shint azóta sem láttam.
kor:17
osztály: 11/F
nem: nő
jellem: Hirtelen haragú elég kiszámítatlan, nem szeret senkivel sem barátkozni sőt mindenkit utál bár lehet hogy ez csak egy álca hogy ne érje több sérelem.
Az életem mindig is elég botrányos volt na jó talán mikor még kisebb voltam nem. Decemberben születtem egy elég viharos napon a vonatok is csak elég nagy késéssel értek a végállomásokra a kocsik pedig órákon át álltak a dugóban az utolsó pillanatban érkeztünk a kórházba.
A szüleim nem mondhatok túl gazdagnak de mindig nagyon boldogok voltak és mindent megkaptam tőlük bár nekem nem kellet sok minden hisz boldog voltam. Teljesen átlagos életem volt a 7. születésnapomig. Anyám 6 éves koromban nagyon megbetegedett először nem látszott többnek mint megfázás így nem is igazán vette komolyan de mint később kiderült ez annál sokkal súlyosabb volt így kórházba került nagyon lehangolt voltam és valamin össze vesszünk elég durván már nem emlékszem min, ez a születésnapom előtti este volt és ő megígérte nekem hogy a születés napomra haza jön de nem jött …. soha többé haza.Az orvosok azt mondták ha előbb ment volna elorvoshoz ez az egész nem így történt volna. Emlékszem napokig sírtam apám pedig alkoholba folytotta bánatát és egyre többet veszekedett velem.Többé nem nevettem vagy mosolyogtam öszintén és akkor úgy éreztem nem is fogok az iskolában elég rossz hirem lett. Mindig csak a bajt kerestem és másokon vezettem le a dühömet, senki nem barátkozott velem és én egyre magányosabb és vadabb lettem. Egy napom visszont mikor magányosan ültem az iskolában egy padon egy fiú szólított meg aki valószinű nem ismert még biztos új volt az iskolában.
’- Szia….bocs szabad ez a hely ? – kérdezte kedvesen tőlem ez elégé meglepett hisz tőlem max csak félve kérdeztek vagy egy két ember aki a bajt kereste undokul. Páran rögtön sugdolozni kezdtek körölötünk.
- Chö láttod nem ? – kérdeztem undokul de erre ő csak nevetett.
- Mi olyan vicces ? – kérdeztem kissé idegesen.
’- Semmi csak igaz a szó beszéd hogy elég harcias vagy – mondta mosolyogva majd leült és az egett nézte.
’- Egyszer én is elég harcias voltam de rájöttem hogy ez nem vezett sehová – mondta kedvesen a hangja valahogy olyan nyugtattó volt és ez zavart nem tudtam elviselni.
- Igazán ? …. hát ez igazán pech … ha jópofizni akkarsz jobb ha most leállsz nem ismerlek és nem is szeretnélek megismerni – mondtam dühösen közbe ökölbe szorítottam a kezem.
’- Sok mindenkivel történek rossz dolgott és sokan ezzen nem tudnak soha túl lépni de Kiyoko kérlek te lépj túl ezzen – mondta barátságosan majd felállt és az ajtóhoz sétált az ajtóban megfordult és rám nézett.
’- Mosolog úgy mint rég … úgy szeretnélek ismét láttni mint akkor a cseresznye fa alatt – mondta mosolyogva ekkor hirtelen valami emlék kép bevillant mintha már tényleg találkoztam volna ezzel a fiúval. A teremben mindenki a fiút nézte és a folyóson is az összes ember súgdolozni kezdett ismét én pedig felálltam .
- Pofa be ! … ha valami baj van a szemembe mondjátok világos ?! – kérdeztem fenyegetően erre hirtelen mindenki elhalgatott én pedig kisétáltam a teremből.Pár hónap elteltével még mindeg elég vad voltam azzal a fiúval pedig azóta sem találkoztam nem tudom kilehetett de valahonnan ismertem miután beszéltünk megakartam keresni és azóta minden nap kerestem de nem találtam meg. Májusban ismét egy elég nagy össze tűzésbe keveredtem pár fiúval de mivel elégé eltúloztam és páran kórházba kerültek miattam kirugtak az iskolából ekkor megint találkoztam azzal a fiúval.
’- Te soha nem változol igaz ? …. pedig jó lenne végre ismét mosolyogni látni Kiyoko … kérlek ne légy ilyen hirtelen haragú – mondta a fiú kedvesen de én ismét feldühödtem.
- Ki vagy te hogy engem oktatsz ?!.... nincs jobb szorakozásod ?!...miért nem félsz inkább te is mint a többiek ?! – kérdeztem ökölbe szoritott kézzel ekkor a fiú megcsoválta a fejét.
’-Te nem emlékszer rám igaz ? – kérdezte halkan kissé csalódva.
- Shinichi igaz ? …. tudom a neved de valóban nem emlékszem rád – mondtam most előszőr kissé zavarban.
’- Oh…ne haragudj … na nem baj majd rájösz – mondta majd elsétált.
Pár év múlva már a Kuroi Gakkoba jártam mivel elégé megváltoztam bár aszem nem volt sok választásom de azért most is volt egy kis rossz hirem visszont Shint azóta sem láttam.
