Japán ünnepek

[Ryota]

Tél

Japánt a tél két részre tagolja, és ezt most nem az óriási hófalak miatt értem.
A déli régiókban, beleértve Kyushu-t is, elég enyhe a tél, míg az északi területeken, mint Hokkaido nagyon hideg is tud lenni.
Ezeken a hideg téli napokon japán barátaink örömmel fogyasztják a melegséget adó italokat… természetesen gondolok itt elsősorban a teára. Továbbá két nagyon híres ételük még a Sukiyaki, és az Oden. Ünneplésről azonban a zord időjárás ellenére sem hajlandóak lemondani.

December 2-3.
Chichibu-i Est Fesztivál,

Ez az ünnepség estére éri el a tetőfokát, rengetegen ünneplik kint az utcákon.
Élő Chichibu népzene közepette Kabuki darabokat adnak elő a pompásan feldíszített mozgó színpadokon, majd négy ilyenről 18000 darab tűzijátékot lőnek fel az égre.

December 8. vagy február 8.
Tűgyászmise (hari kujó)

Ezen a két napon, vagy a két nap valamelyikén a nők nem varrnak; buddhista szertartás keretében tófukockába dugják az előző év során eltört tűket, mintegy kiengesztelve a tűk „szellemeit” és köszönetet mondva nekik a hosszú szolgálatért, majd gyakran valamely buddhista templomban helyezik őket „örök nyugalomra”.

December 23.
Az uralkodó születésnapja (tenno no tanjobi).

Bezony ez is ünnepnap. Arra azért vigyázni kell, hogy ha véletlen uralkodóváltás történik, akkor ez a dátum is megváltozik, és az új uralkodó születésének a napja lesz ez az ünnepnap. Ezen a napon született Akihitó császár, 1933-ban.

December 25???
A Japán Karácsony
Avagy, Jézuska? Az meg mi?

Történt egyszer, hogy Xavéri Szent Ferenc ellátogatott Japánba, (1549-ben) és minthogy nem volt más dolga, rögtön téríteni kezdte a nyugati kultúra iránt oly fogékony japán népet. Ez „incidens” után kezdték ünnepelni a karácsonyt Japánban is. Sajnos ez a hagyomány nem volt hosszú életű, mivel a mélyen sintoista császár a kereszténységet, mint vallást betiltotta, ezzel feledésbe merült maga a karácsony ünnepe is. Persze akadtak páran akik titokban gyakorolták a kereszténységet és ezzel együtt a karácsonyt is megünnepelték, őket hívták kakurénak.
Pár évszázad után azonban változott a helyzet, „köszönhetően” a második világháborúnak, ugyan is az amerikai megszállás alatt a japánok megismerkedhettek Szantakuro-val [Santa Claus (Mikulás)]. Így a Jézuska továbbra is tabu maradt, de a szakállas öregúr jelképévé vált az újév előtti időszaknak.
Annak ellenére, hogy Karácsony mint olyan, nem létezik Japánban, egyre többen ünneplik meg (a szigetlakók 1-2%-a keresztény). Feldíszítik otthonaikat, megajándékozzák barátaikat és rokonaikat, és speciális ételeket készítenek, erre a hivatalosan nem is létező ünnepre. Ilyen tradicionális étel a karácsonyi torta „kriszmaszu kékü”, ami Asuka barátom szerint sok-sok habból és földieperből tevődik össze, és súlyosan hat a kilókra. Állítólag a karácsonyt ünneplő japánok 73%-a készít ilyen tortát.
Ha Japánban akarod tölteni a karácsonyt, sültpulykára ne is számíts, hacsak nem fizetsz érte egy vagyont az egyik internetes áruházban. Máshol ugyan is nem fogsz kapni..
Másik fura szokásuk ebben az időben, hogy meghallgatják a „Daiku-t”, vagy más néven a „Great Nine-t”, na jó, gondolom ez sem mondott sokat. Szóval a japánok Beethoven 9. szimfóniájára buliznak Karácsonykor. Hogy miért? Erre még ők sem tudják a választ…
A tapasztalat az, hogy erre az ünnepre is egyre jobban a kereskedelem nyomja rá a bélyegét (ez sajnos nem csak Japánra igaz).
Végezetül itt szeretném hozzátenni azt is, hogy a japánok nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy kultúrájuk hasonlóvá váljon a nyugati ember kultúrájához. Szabályosan majmolják Amerikát. A fiatalok már kisgyerek korukban plasztikai műtéteken esnek át, csak hogy hasonlítsanak egy európaira, vagy amerikaira. Ez elég sokszor nevetségessé is teszi őket, de nekik a megfelelés az első szempont.
Borudog karácsonyitto, ési jó éiszakátto!


Újév (shogatsu –ez volt a neve régebben a januárnak)

Mit gondolsz mi a legnépszerűbb ünnep Japánban? Az Uralkodó születésnapja? Az állapalapítás napja? A Gyertyaszentelő? Egyik sem. A legnépszerűbb mind közül január 1. az Újév napja. Az Újév első napjaiban egy nyitott boltot sem fogsz találni, egészen harmadikáig. Napokkal utána sem az lesz a jellemző, hogy próbálják az ünnepi gyomorrontásból kigyógyuló vásárlókat becsalni, a 60-70-80%-os leértékelésekkel. Ennyire jól mehet nekik a bolt? Lehetséges.
Szóval, míg Magyarországon próbálják az utolsó filléreket is kicsalni a vásárlóból, Japánban a boltok zárva tartanak, a videotékák polcai (melyeket mégis nyitva találunk véletlen), szinte üresek, az utcák is teljesen sivárak. A Japánok több mint 10%-a használja ki ezt az időt, hogy megrohamozza a repülőteret és eltűnjön a szigetről, természetesen családostul. A maradék 90% családjával, rokonaival, barátaival mulatja át magát az újévbe. Ilyenkor a japánok nem gondolnak a munkára, minden percüket lazítással töltik, ami elég hihetetlenül hangzik, természetese ez a pihenés is percre pontosan meg van tervezve.
December utolsó napjaiban, még az óévbúcsúztatás előtt eszközölnek pár bonenkai, vagy más néven „Felejtsd el az évet” bulit". Ezeken a partikon többnyire a cégek dolgozói és esetleg diákok vesznek részt / szervezik. Nagyjából abból áll egy ilyen rendezvény, hogy bandástul beülnek egy étterembe, és egytálételek, egyébféle italok mellett beszélgetnek egy jót, és elfelejtik az év borzalmait (Gondolom ez pár üveg rizspálinka után, elég könnyen megy nekik.). A felmérések alapján egyre többen vesznek részt az ilyen bulikon, ami arra is utalhat, hogy tényleg egész jól beválik a felejtés ezen módja. Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy a japán ember élete nagy részét feszültségben éli át, mindene a munkától függ. Régebben nagyon sokan az öngyilkosságba menekültek a munka elöl. Egyszerűen az összegyülemlett feszültséget, amit a főnökük, és az egyéb dolgok zúdítottak rájuk, nem tudták elhagyni, és akkor a harakiri volt a menekülés biztos útja. Mára rájöttek, hogy ennek semmi értelme. Elmennek egy karaoke bárba a munkatársakkal és kiüvöltözik magukból a dühöt és a feszkót. Ekkor bizony nem lehet ráismerni arra az emberre, aki a munkahelyén ugyanakkor szabályszerető, csendes és precíz.
Ezért is buzdítok most minden tanárt, gyámügyi előadót, és mindenkit, aki stresszben él, hogy hetente egyszer menjen, és tombolja ki magát valahol. Higgye el, az újabb hét kezdésével, sokkal könnyebb lesz a lelkének.

Osechi Ryouri – Újévi főzőcske

Nagyon sokféle Újévi specialitás létezik a szigeten, és ha ezeket meg akarod venni, ne lepődj meg, hogy a pénztárcád tartalma erősen meg fog fogyatkozni. Márpedig az újévi ünnep kellős közepén senki nem fog nekiállni a konyhában szorgoskodni, még a kedvedért sem.
Vegyük példának a japán matsurikról (fesztiválok) hiányozhatatlan
„édes szójababot”. Most üljön le mindenki, ha eddig nem tette volna: egy adag bab (az adag jelenti a képen látottat) 2000 japán yen, ami a mai állás szerint majd’ 3600 Ft. Másik ínyencség például a garnélarák nyársra tűzdelve, többféle sült hal, és egyéb sült hús. Az újév elmaradhatatlan étke a soba. Ez egyfajta tészta, amit hangosan szürcsölve illik fogyasztani. Nagyon népszerű ételek még a kazunoko (sózott ikrák, melyek a tradíció szerint szerencsét hoznak), sült tofu, nimono (főtt répa), és a renkon (lótuszgyökér).

Ezekhez az ételekhez otoszó-t isznak, amely édes rizsbor, a jó egészség és boldogság jelképe: fűszerekkel van ízesítve, s újév hajnalán a család legifjabb tagjától a legöregebbig mindenki fogyaszt belőle. Szintén kedvelt újévi étel a siruko és a zenzai (édes csicseriborsó-leves rizskalácskákkal). Szilveszterkor a soba evés azért van, mert a hosszú tészta a hosszú életet akarja szimbolizálni. A japánok meg hülyék lennének egy ilyen lehetőséget kihagyni ugyebár.
Az ünnepi lakoma általában családi körben zajlik. A legismertebb közülük az újévi mocsi, ennek fogyasztása - hitük szerint - egész évre szerencsét hoz a ház népére.
Újévi ínyencség az ozoni is, erről a különféle fűszerekkel főzött burgonyáról azt tartják, hogy elűzi a rossz szellemeket. A retek fogyasztása, pedig szilárd családi állapotokat jelent, hiszen ez a növény mélyen a talajban gyökerezik. Az újév elmaradhatatlan fogása a tengeri zöldség, a konbu.
Mint már utaltam is rá ezeket az ételeket többnyire már nem otthon készítik.
Régebben az asszonyok napokat áldoztak rá, hogy minden fogással elkészüljenek az ünnepre, manapság csak leugranak az egyik szupermarketbe, és horribilis összegeket fizetnek azokért.

Ne haragudjon az Olvasó, tudom, hogy az ünnepekről kellene írnom, de ez a téma a gyengém, szóval próbálom minél több helyre becsempészni a Japán konyhát. Akkor most erőt veszek magamon és visszatérhetünk a tradíciókhoz…

Minden lakásban van egy díszfülke (tokonoma), ahol egy képtekercs függ díszes kézírással és alatta egy szál virág látható. Azért nem több, mert ebben az egyben lehet igazán komolyan gyönyörködni. Itt helyezik el a családban elhunytak fényképeit is, újévkor ide teszik a mocsit, a rizsből készült süteményt, amit erre az alkalomra készítenek és csak január 7. után lehet megenni. Hát nem tudom…ez azt jelentené, hogy a hét napos rizsgolyót kell elrágcsálniuk?
Szokványos díszítés az Újévre, egy bambuszrúd, teletűzdelve fenyőágakkal és virágokkal. Ez lehet a japán emberek karácsonyfája.


Az év utolsó napján és Újévkor talán az egyetlen zsúfolt hely a Shinto szentély. December 31-én rengeteg ember látogat el oda, hogy meghallgassa a híres 108 gongot, ami a Buddhizmus tanai szerint a 108 fajta bűntől szabadít meg minket (108 fajta szellemet űz el).
A tradíciókból fakadóan sokan látogatnak meg 3 fajta szentélyt aznap, majd egész éjszaka virrasztanak, hogy láthassák az újév első napsugarait. Nagyon sok család a TV-ben néz zenei műsorokat, és talkshow-kat Ez az egyetlen nap, amikor a tömegközlekedési eszközök folyamatosan működnek. Átlagos napokon már éjfél előtt leállnak.
Elsején mindenki azzal indít, hogy köszönti embertársait, és gratulációját fejezi ki, az akemashite o-medetō-gozaimasu kifejezéssel. Ez szó szerint azt jelenti, hogy „gratulálok”.
Aztán útnak indulnak, hogy tiszteletét tegyék pár szentélynél. A legismertebb szentélyekben nagy a tolongás, mivel mindenki szeretne az oltároknál jólétért és egészségért imádkozni az elkövetkezendő évre. Az Acutai nagyszentélyhez japánok milliói látogatnak el, hogy hódoljanak a Napistennőnek (Amateraszu Ómikaminak)
Ekkor a nők kimonókat vesznek fel, ezzel is megtisztelve ezt a jeles eseményt.
Kívánságpénzt dobnak egy faláda nagyságú perselybe, meghúznak egy harangot, fejükkel kettőt bólintanak, kétszer tapsolnak, és újból bólintanak egyet. Így teljesülni fog a kívánságuk.
Már nálunk is kezd elterjedni az újévi köszöntő lap küldözgetés (Nenga-jo), ami a japánoknál már régóta hagyomány. Szinte ez az egyetlen dolog, ami január elsején a postaládájukba kerül. A posta is vigyáz rá, hogy mindenki még aznap megkapja az üdvözlőlapokat. Országosan 4 milliárd lap cserél gazdát (fejenként 40, beleértve a kisbabákat is; ők is küldenek és kapnak), és a posta pedig elégedetten mosolyog; neki is jól indul az év.
Én is kaptam egy ilyen lapot, Christmasu style-ban. Amikor megláttam, nem nagyon tudtam, hogy mit is tartok a kezemben. Csak annyit tudtam mondani: „Félelmetes.”
A következőt kell elképzelni: A lap tetején a Fuji hatalmasodik, majd alatta egy japán fa. A fák előtt kis manómikulások szállnak felhőkön ajándékokkal a kezükben. Egy szinttel lejjebb a japán cseresznyefák virágoznak, és egy tábla van rájuk kifeszítve, HAPPY NEW YEAR felirattal. A földön, pedig több száz manómikulás, az egyik felének rövid szárú nadrágja és pólója van (ezek fehérek), a másik csapat mikinek pedig rendes Mikulás szerelése; mindenük piros, ahogy illik. Még a kis japán legyezőjük is, amikkel a levegőbe kalimpálnak. A képeslap egy karnevált ábrázol, ahol is a manómikulások két ünnepélyesen feldíszített „hajót” (fából készült, keréken guruló szerkentyű, a fesztiválok elmaradhatatlan része) húznak maguk után. Hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy ettől a giccses laptól egy idő után elkapott a hányinger. A gesztus viszont figyelemreméltó.
Ezeket a képeslapokat szokás a kínai horoszkópból az adott év állatával díszíteni. 2007-ben én egy kis disznóval díszített lapot kaptam, ugyan is ez az év a disznó éve.
A gyerekekre is kitérve egy picit, ők pénzt kapnak újévre, szép borítékokban ezt nevezik otoshidamanak.
Nálunk egyre nagyobb szokás tűzijátékozni Szilveszterkor, japán társainknál nemigen látni, bár a II. világháború óta elamerikaiasodott országba már ez a szokás is kezd teret hódítani. Ha házi tűzijátékot szeretnél újévi köszöntés gyanánt, el kell hogy szomorítsalak; ez akkor megfizethetetlen. Inkább várdd meg a nyarat (általában Augusztusban vannak nagy leértékelések tűzijáték ügyileg, de erre még majd a későbbiek folyamán fény fog fény derülni.
Január második hétfője:
Seijin No Hi - A felnőtté válás napja

Seijin No Hi az első hivatalos szabadnap az évben. Mindig január második hétfőjére esik(1999-ig mindig január 15-én ünnepelték, aztán 2000-ben létrehozták a Happy Monday systemet, ami a hosszúhétvégék érdekében jött létre). Ez az ünnep viszont nem mindenkinek szól. Helyesbítek: ez az ünnep csak azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik most fognak hivatalosan is felnőtté válni (akik az előző év április 2-a és a folyó év április 1-je között 20. életévüket betöltötték/betöltik). Ekkortól szavazhat, vehet alkoholt és dohányt a japán. Más kérdés, hogy mivel mindent lehet kapni automatából is, ez nem akadályoz meg senkit az ivásban és dohányzásban. Mikor erről az ünnepről kérdezgettem Asuka barátomat, ő is nevetett a markába és mesélte, hogy is történt az, amikor 17 évesen félholtra itták magukat.
Ezen a napon felnőtté avatási ünnepségeket tartanak, a fiúk egyszerű öltönyt vesznek, viszont a lányok szinte kivétel nélkül speciális kimonót öltenek magukra. Egyes helyeken az a szokás, hogy a fiúk megfürdenek az ilyentájt 10 fok körüli tengerben, vagy hideg vízzel locsolják magukat egy szál ágyékkötőben kint a fagyban. A kimonóra visszatérve; a legtöbb család vesz egy kimonót a lányuknak (természetesen olyat, amilyet már a felnőtt nők hordanak). Csak tájékoztatásként közlöm, egy olcsóbb kimonó 300.000 yen, azaz 540.000 Ft-tól indul, de már egy minőséginek mondható kimonó elérheti az egymillió yent is. Ayano barátom egy 1.200.000Ft értékű kimonóban ünnepelt, ami elmondása szerint nagyon kényelmetlen volt. A ruhát reggeltől, estig hordania kellett. Szegényt annyira szorította, hogy aznap nemigen tudott enni sem.
Ezen a napon az újdonsült felnőttek az új rucijukban meglátogatnak egy szentélyt és egészségért, sikerért, és pénzért imádkoznak. Ez az a másik ritka alkalom, amikor a nők kimonót viselnek. Vannak még ilyen alkalmak, mint például a tea ceremónia, iskolai alkalmak, vagy esküvő. A szentélylátogatás után részt vesznek az önkormányzat által szervezett ünnepségen. Az este eljövetelével, a fiatalok elmennek diszkókba, bárokba, és megtartják első (hivatalos) görbe estjüket. Reggel segítenek egymást hazatámogatni, aztán folytatódik minden a rendes kerékvágás szerint.

Az elmúlt években az ország különböző pontjain előfordult, hogy a fiatalok rosszul viselkedtek a felnőtté válás szertartása közben. A fiatalok szidják a kormányzót, vagy a polgármestert, akik gratulálni jöttek nekik. Egy önkormányzat kénytelen volt kihívni a rendőrséget, egy másik város pedig azt a nyilatkozatot tette, hogy nem rendezik meg a szertartást a következő évben. Mostanra már csökkent a rendbontások száma, kevesebb lett a mobiltelefonálás. Egyesek szerint csak azért, mert a mobiltelefonnak az email funkciója lett népszerű.

Meztelen ünnepek (hadaka macuri)
január-február
Meztelen férfiak kötélhúzó versenyt rendeznek a tengerben, vagy egy „bűnbakot” kergetnek valamelyik szentélyben, hogy érintéssel az elmúlt esztendő összes balszerencséjét „ráragasszák”.

Február 3. vagy 4.
A tavasz kezdete (setsubun)
(A régi kínai naptárban ezen a napon kezdődött az újév.)
Az ünnep lényege az, hogy elüldözzék az óévből maradt gonoszságot, betegséget és a rossz szerencsét, és üdvözöljék az újévben a boldogságot, egészséget és a jó szerencsét. Ezt egy különös rituálé keretében teszik, amit mame-makinak, azaz babdobálásnak neveznek. Egy faedénybe (maszu) babot tesznek, és abból szórják tele a házat babbal.
Általában az apákra jut az ördög szerepe - egy maszkot viselnek, miközben a család többi tagja "El a démonnal! Ide a jó szerencsét!" felkiáltással, babszemekkel dobálja őt. Ez a rosszabb házastársi viszonyban élőknél akár fájdalmas is lehet. Ha esetleg egyedül él valaki, akkor természetesen nem dobálja meg magát babbal, hanem vagy megeszik annyi babszemet, ahány éves, vagy csatlakozik az egyik helyi ünnepléshez egy templomban. Itt hírességek dobálnak rizspogácsákat, pénzes borítékokat!! És más kisebb ajándékokat az emberek közé. Ha valaki elkap egy ilyet, az egész évben áldott lesz. Tokióban az egyik legnépszerűbb mame-maki helyen 4-5 szumós dobálja minden évben a babot a tömegre. A nagytestű emberek különösen népszerűek, hisz már alkatukkal elijesztik a gonoszt.
Ötödike a tavasz első napja (rissun).

Február 5-11.
Sapporoi Hó fesztivál
Február elejétől, a hónap közepéig tart. Sapporo Hokkaido fővárosa. Ekkor vagy 300 hatalmas jégből kifaragott szobrot állítanak ki a főúton. Ezek a szobrok mintázhatnak nevezetes épületeket, és híres embereket egyaránt. A legmagasabb jégszobor elérheti a 15m-t is. Esténként a város leírhatatlanul szép, ezüstös, fehéres színekben pompázik, tele „látomásokkal”. Ezek a látomások természetesen a szobrok, de ott helyben mást gondolna az ember.
Azt hiszem nem is kell tovább taglalnom e fesztivál különlegességét, ha valaki mégis hitetlenkedik, keressen fel pár embert azok közül, akik ott jártak. Nem lesz nehéz őket felkutatni, ugyan is közel 2 millió ember látogat el évente, hogy csodálhassa ezeket a múlandó remekműveket.

Február 11.
Államalapítás (kenkoku kineno hi):
A korábbi történelemkönyvekre hivatkozva, Kr.e. 660-ban ezen a napon koronázták meg az első japán császárt Dzsimmut.

Február 14.
Valentin Nap
Bizony! Itt is létezik egy ilyen nap, ami csak a szerelmeseké, de ez sem a nekünk megszokott módon folyik. Japánban a LÁNYOK azok, akik csokit adnak a fiúknak február 14-én. És nem csak azoknak, akiket szeretnek. Azoknak a férfiaknak, akiket az átlagosnál jobban szeretnek drágább, akiket kevésbé, azoknak olcsóbb csokit vesznek.
Amióta beindult ez a fajta ajándékozási mánia, a nagyobb cégek próbáltak még több pénzt kicsikarni a szerelmesekből, így kiötlötték, hogy Március 14-én legyen egy Fehér nap (White day) is. Azért Fehér nap, mert ekkor a férfiak fehér csokival ajándékozzák meg nőismerőseiket. Innen is látszik, hogy ez az ünnep is sajnos import ünnep, amit a csokigyárosok találtak ki.
Tavasz

A japán ősznél talán csak egy szebb van, és ez nem más, mint a tavasz. Április hónap elején kezd rügyezni a sakura (cseresznye virág), a természet feléled. Japánban a tavasz kezdete jelenti az igazi újévet, hisz ekkor kezdődik az új tanítási év is.
Az asztalra kerülő ételek is változnak az évszakkal, és az egyéb konzervek és tészták átadják a helyüket a friss zöldségeknek, ilyen például a bambusz csíra (takenoko), amit több fogáshoz is hozzáadnak. Továbbá újra frissen tudják fogyasztani a kagylókat, és az alligátorteknősöket. Hmmm… egészségükre.

Március 3.
Hina Matsuri - babafesztivál

A Hina Matsurira, vagy magyarosabban, a babafesztiválra minden év március 3-án kerül sor. Momo no szekkunak, barackfesztiválnak is nevezik, mert a régi holdnaptár szerint ekkor van a barackvirág nyílásának ideje.
Igazából ez a nap a lányok napja. Ezen a napon az ő egészségükért kell imádkozni. Minden lány születése után kap egy készlet babát, amivel azonban játszani nem lehet, viszont minden március 3. előtt ki kell állítani őket a szobába. Ezen a napon a kisebb lányoknak a képen is látható babáknak kell beöltözni, majd el kell menniük egy templomba, ahol dalokat kell elénekelniük. Mily kegyetlen…
A babák 1000 évvel ezelőtti császári párt ábrázolnak korabeli öltözetben és díszes kísérettel. A készlet anyagi helyzettől függően lehet egész picitől kezdve akár 6-7 lépcsős is. A legfontosabb a tetején ülő Heian-kori ruhás császári pár, ez sehonnan sem hiányozhat. A többi lépcsőn találhatóak az udvarhölgyek, a nászajándékok, a miniszterek, szolgákkal, zenészekkel. Akár 15-20 baba is lehet, mind aprólékosan kidolgozva. Egy ilyen készlet ára 150-500 ezer yen, azaz akár az 1 millió forintot is elérheti, az anyai nagyszülőknek kell megvenni, vagy a sajátjukat továbbadni. Ezeket a babákat általában a kislány első születésnapján adják át. Vigyázat! Március 3-án gyorsan el kell csomagolni őket, különben vénlány marad a gyermek.
A fesztivál gyökerei Kínából erednek, ahol is régen az volt a szokás, hogy a rossz szerencsét a készített babákra ruházták, majd azokat a folyóba dobva megszabadultak tőle. Újra a rosszmájúság bújik ki belőlem: Isten mentsen, hogy a japánok is átvegyék ezt a babadobálós szokást, mert a végén megnő a gyermekek vízbefulladásának a száma, amikor a baba helyett véletlen a babának beöltözött kislányokat hajítják be a folyókba.
Az első hinamacurinak, amit a lány csecsemőkorában tartanak külön van neve: hacudzekku.
Papírból készült bábukra ráragasztják a kislány születési időpontját, ezzel a balszerencséjük is ráragad, majd apró csónakba teszik a bábut, és vízrebocsájtják.
Hogy a fiúk se maradjanak ki a mókából május 5.-én, (Gyermeknap) 3 lépcsős állványra szamuráj öltözetű harcosokat állítanak nekik. Szamuráj sisak kicsinyített mását is elhelyezik az állványnál, hogy a fiúk erősek és egészségesek legyenek, mint a szamurájok.
A hinamacuri hagyományos itala a sirodzake, amit erjesztett rizsből készítenek, ám a szakéval ellentétben nem átlátszó, hanem siro=fehér. Édessége miatt amazakénak is nevezik, amai=édes. A tradícionális étel a hinaarare, ami rizsből készült édesség és a hisimocsi, a gyémánt alakú mocsi.

Március 14.

Az előző részben már említett Fehér nap.

Március 21.
Tavaszi napéjegyenlőség (shunbun no hi):
A sírokat látogatják meg ezen a napon (ohigan). Ezt a dátumot is nemzeti ünnepként tartják számon.

Sakura virágzás (Általában április hónapra tehető)

A sakura a japánok nemzeti virága, és körülbelül 400 fajta fát különböztetnek meg. A teljesség igénye nélkül: Yama-zakura, Shidare-zakura, Higanan-zakura, Kan-zakura, és a Miyama-zakura, hogy csak a legnevezetesebbeket említsem.
Ebben az időszakban kiülnek a virágzó fák alá és gyönyörködnek a szépségében, ezt hívják Ohanaminek. Ezt a hagyományt a kb. Heian korszakig (794~1185) vezethetjük vissza. Igen népszerűek voltak az arisztokrácia köreiben a virágnéző-ünnepségek, később az Azuchi Momoyama korszakban (1568~1600) terjedt el a szokás Japán minden társadalmi rétegében. Ma már ez is néphagyomány, hasonlíthatjuk egy kicsit a nálunk szokásos majálishoz. A Japán Meteorológiai Intézet ebben az időszakban napra pontosan előre jelzi, hogy délről északra haladva melyik zónában hány százalékban virágzott ki a cseresznyevirág, és ezt újságokban is közlik. „Holnap egy cseresznyefa virágzási front éri el Tokyo városát, de kívánni természetesen derűs éjszakát kívánok.”
A mai japán sem rest. Munkája befejeztével, vagy hétvégén letámadja az egyik közeli parkot a családjával, és piknikeznek, karaokeznak, és természetesen iszogatnak… persze csak módjával. A két legnépszerűbb virágzást kukkoló hely Tokyoban a Chidorigafu-chi és a Sumidagawa folyónál van. Még egy ok, hogy fesztivált rendezzenek (és ezt meg is teszik), ez pedig a Sakura Matsuri (Cseresznyefa virágzás fesztivál), ami az Ueno Parkban kerül megrendezésre. Hogy bizonyítsam milyen szőrszálhasogatók is a japánok, megosztok még egy kifejezést, ez pedig a „sakura fubuki”. Lehet tippelni, hogy mit is jelent ez a két szó, bár ezt szerintem egy nyelvtankönyvben sem tanítják. Segítek: „Cseresznyefavirág hó fal”. Hát így magyarra fordítva elég bénán hangzik, de nagyjából ez takarja a látottakat, mert ezt akkor használják, amikor megindul az elvirágzás, és a hulló levelektől alig látni.
Bár a cseresznyevirágzás alig egy hétig tart, mégis hatalmas kultusz övezi. Gyakran kötik össze a virágzást, majd a virágok lepotyogását az élet múlandóságával. Ezért is látjuk gyakran egy-egy anime-ben a szereplő halálakor a szélfútta rózsaszín virágszirmokat.
„A japánok besózva elteszik a cseresznyeszirmot, és teát készítenek belőle. A főzet illata mennyei, íze keserű csalódás.” (Chamberlain: Things Japanese)
És, hogy a sok cseresznyefa ellenére miért csak import cseresznyét lehet kapni Japánban? Ennek oka az, hogy ezek a fák nem hoznak termést. Na bumm.

Március utolsó és április első hete tanítási szünet. Valójában áprilisban kezdődik az újév Japánban, mivel ekkor kezdődik az új tanév és gazdasági év is, valamint az új anime és dráma sorozatok is ekkor mutatkoznak be a tévékben. Japán szinte minden szempontból ekkor újul meg. Ez a kirándulások és utazások évszaka is. Az úti cél általában Kyoto, Tokyo, Hokkaido vagy Kyushu.
Szakuravirágzás idején a következő dalocskát szokás dúdolni:

Szakura Szaku
Szakura…szakura nojama mo szato mo
Mivataszu kagiri
Kaszumi ka, kumo ka… aszahi ni nió
Szakura… szakura Hanazakari

A cseresznyevirág dal
Cseresznye virágok, csereszye virágok… a hegyekben, a falvakban
Amíg csak ellátsz.
Úgy festenek mint a köd, vagy a felhők…
Illatoznak a reggeli napfényben.
Cseresznye virágok, cseresznye virágok…
Virágba borulva…

Április 8.

Virágfesztivál - Hana Matsuri (Kanbutsu-e)

A Buddha születésnapjának ünnepe. Ekkor minden buddhista templom megemlékezik, a neves eseményről.
Az ünnep tradicionális itala az ama-cha. Ez egyfajta tea.

Április 29. - Május 5.
Az Aranyhét (góruden uíku: golden week) és a Kodomo no hi - Gyerekek napja

Az április 29. és május 5. közti hetet "Aranyhét"-nek nevezik Japánban. Ezen a héten több ünnep, és számtalan helyi fesztivál van Japán-szerte. Ilyenkor a vállalatok 1 hetes, de olykor 10 napos szabadságot is adnak dolgozóiknak. A japánok elözönlik a parkokat és megbénul a városok közlekedése.
Április 29. a növények ünnepe/természet napja. Ez a nap korábban Hirohito császár születésnapja volt. Halála óta így tisztelegnek előtte, ugyan is tudós, biológus volt.
Május 3. a Japán törvényalkotás napja, az alkotmány ünnepe (kempó kinembi). 1947-ben ekkor lépett életbe az új alkotmány.
Május 4. nemzeti ünnep, Nép-nap.
Május 5. pedig a gyerekek napja. Korábban ez a nap a fiúk ünnepe volt, mára már általános gyereknap lett. A tradicionális dekorációk viszont a fiúk ünnepére utaló szimbólumok: Ponty-alakú szélzsákok (Koi nobori), amik az erőt és bátorságot jelképezik, díszes szamuráj-figurák, fegyveres bábuk és szamuráj sisakok. Ezen a napon tartják a fiúk fesztiválját, a Tango no Sekku-t. A vendégszobában szép díszletet készítenek kis sisakból, kardból, és a gyerekek hagyományos japán édességeket kapnak szüleiktől. Természetesen a lányok is kapnak ajándékokat.
Ezen a napon tartják az Omikoshi körmenetet is, melyen egy kisméretű szentélyt hordoznak körbe a közösség tagjai.

Engedjétek meg, hogy idézzek a Japán hősi legendája c. könyvből:
Nobunagát hét éves korában édesapja, Oda úr, elvitte a „ponty ünnepére”. Minden év május 5-én nagy rudat emelnek azoknál a házaknál, ahol fiúgyermek van. Abban az évben a kicsi aranyszínű ponty helyett, ami az egészen fiatal fiúknak jár, Nobunagának kék és vörös színű selyemből készített ponty szállt az égben, nyitva volt a szája, csillogó uszonyait megtöltötte a szél. Ahány fiú volt, annyi pontyot tettek a rúdra: Oda Nobunaga házánál három aranyszínű és négy vörös-kék volt.
Az ünnep dala:

Hashira no kizu wa ototoshi no gogatsu itsuka no Sei-Kurabe
Chimaki tabe-tabe nii-san ga hakatte kureta sei no take
Kinou kurabe-rya nan no koto, yatto haori no himo no take

Aoi macuri „mályvarózsaünnep”
A kjótói Kamo-szentélyeknek a május 1. és 10. közé eső első „szerencsés” napon megrendezett sintó ünnepe, amolyan körmenetféle; az aoi növényről (Asarum caulescens) hívják így, amit a színpompás selyemruhákban felvonulók hajába és az ökrösszekerekre tűznek. A menet a volt kjótói császári palotától indul, és végigjárja a Kamo-folyó szentélyeit.
Nyár

A nyár beköszöntével, az esős időszak is elkezdődik, ami körülbelül három hétig tart. Ez az eső azért is nagyon fontos, mert ekkor kezdik a rizst ültetni, amihez az kell, hogy a földek tocsogjanak a víztől. Az esős időszak végével, az időjárás tikkasztóvá és párássá válik (kivéve Hokkaidot és a hegyvidékeket, ahol ez nem létezik). A japánok általában ekkor veszik ki szabadságaikat: Július 20-tól, augusztus végéig. Nyáron tartják a legtöbb zenés – táncos fesztivált. Általában minden hétvégére jut egy.

A nagy meleg enyhítése céljából ilyenkor csak hideg ételeket esznek. Főként fagyasztott tésztaételeket, mint például a Hiyamugi, vagy a Hiya-yakko. A tengeri herkentyű fogyasztás is megugrik: nagyon sok angolnát, sashimit, és ayut esznek.

Június

Június 1. szombatja

A rizs ültetésének ünnepe,

Japánban június a rizs elültetésének a szezonja. Nagyon sok ilyen ünnepélyt rendeznek ekkor. Végül is ez az „ünnep” nem szól másról, minthogy kollektívan kivonulnak rizst ültetni, és közben jókat dalolásznak. Azokat a lányokat, akik a bőséges termésért énekelnek Saotomeknak hívják.

Július

Július 7.

Tanabata - Csillagünnep

A Tanabata matsuri két egymást szerető, de a Tejút által elválasztott párról szól. Két csillag, az Altair (Hikoboshi - A pásztorfiú), és Vega (Orihime- A szövőlány) együttállását ünnepli. Látszólagos helyük általában távol esik egymástól, ám ezen a napon nagyon közel látszanak. A történet szerint ilyenkor a Pásztorfiú átkel a madárhídon, és meglátogatja kedvesét. A kivételes együttállás a kívánságok beteljesülését fejezi ki, ezért a japánok kis bambuszfákat díszítenek e napon, és kívánságokkal teleírt papírokkal aggatják tele, remélve, hogy azok valóra válnak. Kicsit hasonlítanak ezek a magyar májusfákra. Az ünnepet az utcákon is látványos felvonulásokkal, dalokkal, táncokkal ünneplik. Nekem így látatlanba is nagyon tetszik ez az ünnep.

Érdekesség: 1998. július 7-én az űrben összekapcsolódó 2 japán kutatószondát is kengjúnak és sokudzsónak nevezték el.

Július harmadik hétfője:

Az óceán napja - umi no hi

(a Happy Monday system keretében 2003-tól ez a hivatalos dátuma, 2003 előtt július 20-án ünnepelték)

Ez is egy szabadnap, mikor az óceánt dicsőítik. 1876. Július harmadik hétfőjén tért vissza Meiji nevű uralkodójuk, egy Hokkaidói hajóútról. Azóta adják tiszteletüket ennek a napnak.

Június 15.

Csagucsagu umakko - a ló ünnep

Legnevezetesebb az Ivate tartománybeli Takizava faluban tartott, amikor is díszes ruhákban öltöztetett fiúkat és lányokat vezetnek lóháton a közeli sintó szentélyekhez, ahol lovakat ábrázoló fogadalmi fatáblácskákat (ema) helyeznek el, majdd továbbvonulnak a közeli Morioka városba, miközben a lovak csengői „csagucsagu” hangot adnak.

Július 17.

Kyotoi, Gion Festival,

Talán az egyik legnagyobb utcai fesztivál Japán szerte. A gyökerei 1137 évvel ezelőttről erednek. Hogy mi kapcsán rendezik ezt a fesztivált? Szerintem könnyen kitalálható. Természetesen a gonosz szellemeket szeretnék ezzel is elűzni.Ha elutazunk Kyotoba olyan, mint egy időutazáson esnénk túl. Úgy tűnik, mintha az évszázados Japánba csöppennénk vissza. Osaka-t is beleszámítva, ez a város is megtartotta a régies stílusát. 1800-nál több templomnak és szentélynek ad ma is otthont, melyek közül jó néhány meghaladja a több száz éves kort. Egyszóval, ha téged érdekel az ősi Japán, és a leghatalmasabb matsuri, akkor Kyoto a helyes választás. Az egy hónapig tartó ünnep tele van rengeteg utcai felvonulással, játékokkal, és utcai árusokkal, akik tradicionális japán ételeket árulnak. Ilyen ételek például a takoyaki, tomorokoshi. Ekkor a szokványos öltözék a yukata, (vékony, nyári kimono) és geta (egyfajta magas fapapucs). Az első Gion Matsurira nagyon nyomasztó körülmények között került sor 869-ben, mikor is pestis pusztított Kyotoban. Yasaka papja (vagy Gion), azt javasolta a kyotoiaknak, hogy vonuljanak végig a városon, és esedezzenek a Shinto istenek előtt megbocsátásért. A pestist végül sikerült megfékezniük, de ez a szokás is megmaradt, és ma is hatalmas mozgó hajókkal ünneplik (Hoko & Yama), keresztül egész Kyoton. Gion Matsuri a 17. században érte el csúcspontját, amikor 32db Yama & Hoko mozgó színpad vonult végig Kyoto belvárosán. Köztük volt olyan is, amelynek a súlya a 10!! tonnát is meghaladta. Minden egyes Hoko zenészeket szállított, akik a zenei aláfestést adták a felvonulás alatt. A „szekereket” a súlyuk miatt külön csapatok húzták. A parádén az egyik legnagyobb látványosság, amikor ezeket a fahalmazokat megfordítják. A kordon végigvonul Kyoto vásárló negyedén is -Hümm biznisz szagot érzek- ahol hatalmas bevásárlóközpontokba ütközhet bele a parádézó, ilyen például a Takashimaya, és rátalálhat egy piacra is a Nishiki-Koji néven. A fesztiválra rengetegen látogatnak el minden évben. Összefoglalva a Gion Fesztivál azon rendezvények egyike, amit vétek lenne elmulasztani.

Hanabi taikai

Késő júliusban (júli. 15-szept. 15.) kerül megrendezésre a Tűzijáték fesztivál (Hanabi -tűzvirág taikai – nagy találkozó). Ezt is Japán szerte ünneplik, mégpedig a régebbi írásos emlékek szerint már 270 éve. Szeretnék visszautalni az Újévet bemutató részhez, ahol is említettem, hogy akkor nem ajánlatos tűzijátékot vásárolni. Most minden piromán egyén kiélheti magát. Ebben az időszakban a legolcsóbb a fireworks. Ha akad olyan is aki csak gyönyörködni szeretne benne, annak azt javasolnám, hogy menjen a Sumidagawa folyóhoz, vagy a Tokyo-i öbölhöz (itt rendezik meg a Tokyo Öböli Nagy Tűzijáték Fesztivált). Több tízezer rakétát lőnek fel ekkor 1, másfél óra alatt.

Július 13-15

Obon

(obonnak és urabonnak is hívják)

Az Obon egy nagyon érdekes és fontos Buddhista ünnep. Július 13-tól 15-ig tart. Ha nagyon szakszerű akarok lenni - most pedig az leszek, hogy még az elején tisztázzuk ezt a fogalmat – azt mondanám, hogy az obon az az időszak, amikor a halottak lelke visszatér egy kis időre régi otthonába, hogy viszont láthassa családtagjait. Félelmetes, nem igaz? Tudni kell a japánokról, hogy nagyon tisztelik az elhunytakat, és hisznek a túlvilági létben. Minden japán családnak van egy kis szentélye (bucudan), a régi stílusú házaknál még bent, az újaknál a ház környékén, a szabadban. Ezeket mind a halott hozzátartozóknak emelték. A szentélyen füstölőket, zöldteát és egy kis rizst szoktak elhelyezni, a túlvilágról ekkortájt visszatérőnek. A bucudan belsejében van egy emléktábla (az ősök emléktáblája: ihai), ami egy személyt testesít meg. Obon idején különleges függő lámpákat akasztanak ki a házak elé, hogy az vezesse a lelket a házig, majd az Obon végén ezeket a lámpákat a folyókba rakják annak érdekébe, hogy a lelkek visszahajókázzanak vele a másik világba. Az este a tánc jegyében telik, ahol akár a vendégek is táncra perdülhetnek és a bondori nevezetű népi táncra ropják. Itt tudnám ajánlani Lian Hearn: A fülemüle-padló c. könyvét, amiben ez az ünnep is szóba kerül.

Július 16.

Daimondzsi okuribi

Az ősöknek ismét a „túlpartra” távozó lelkeit búcsúztatandó, a halottak napja után, augusztus 16-án este a Kjótótól keletre eső Daimondzsi-hegy oldalán megrendezett szertartás. Fenyőgallyakból rakott, dai „nagy” írásjegyet formázó hatalmas, messziről is tisztán kivehető máglyát gyújtanak, s rögtön utána 4 másik máglya lobban fel a többi hegyen: egy kisebb dai alakú, egy csónak alakú, egy a mjóhó szó ('Buddha törvénye”) két írásjegyből álló és egy sintó szentélykapu (torii) alakú. Országszerte vannak okuribik, de ez a kjótói a leghíresebb. (Gy. Horváth László – Japán kulturális lexikon)

Augusztus

Az augusztus sem maradhat nagy ünneplés nélkül, hisz ez a nyár utolsó hónapja, így méltóan kell búcsúztatni. Ennek egyik receptje igen egyszerű: végy pár gyanútlan brazilt, hívd meg őket Japánba, majd rendezz köréjük egy karnevált. Csiribú-csiribá kész is az Asakusa-i Samba Karnevál.

Augusztus 9-10-11

Awa Odori

Ezeken a napokon a tradicionális japán táncoké a főszerep. Ez a rendezvény Tokushima perfektura sajátossága, bár ma már sok helyen megrendezésre kerül. Ilyenkor egy sereg táncos vonul végig a nézők előtt, színes yukatákat viselve.

A lényege ennek a táncnak az, hogy a kezeinket magasba emelve, és tenyereinket kifelé tartva lépkedjünk. Megpróbálom elmagyarázni, úgy hogy bárki előadhassa otthon a kiccsaládja előtt is. Biztos örülni fognak neki. Akkor kezdjük: kezek alapállásba, majd amikor előre lépsz a jobb lábaddal, kezdj előre kalimpálni a jobb kezeddel. Azután lépj bal lábbal is, és kalimpálj előre bal kézzel. Ilyen egyszerű. Természetesen nem a saját ritmusukra ropják a résztvevők. A parádét taiko dobokkal, shamisenekkel, és dalokkal kísérik végig. Hmmm… lehet, hogy színvonalasabb, mint nálunk a Budapest Matsuri?

Augusztus 15.

A betakarítás napja, Telihold (a Hold naptár szerint. A mi naptárunk szerint ez az ünnep szeptember 15-én kerül megrendezésre.)

Nálunk ez az ünnep azonosítható a szürettel és a szüreti bálokkal. Ebben az időszakban az ég gyönyörű tiszta, és ekkor a legszebb a Hold. Ennek az ünnepnek a hagyománya is Kínából ered, mint sok más. Kínában ekkor „Holdtortákat” adnak egymásnak az emberek, ugyanakkor Japánban ezt is túlbonyolítják. Rizsgolyókat, burgonyát, mogyorót, babot, és szentelt szakét adnak egymásnak… Bevetted? Ez így túl normálisan hangzana. Nem is igaz. Az előbb felsorolt dolgokat oltárra teszik, és a Holdnak ajánlják fel, ezzel megköszönve a bőséges termést. Ezután persze jöhet a drinking party…
Ősz

Szeptember a tájfun időszak jegyében telik, majd októberben visszatér a még kellemes, bár már kissé zimankósabb idő. A hidegebb idő beköszöntével a fák levelei először vörösben izzanak, majd az aranyat is megszégyenítő sárgába borulnak. A rizst és más gabonanövényeket is ekkor aratják le. A régmúltra emlékezik az egész sziget. Ezt mutatják a fesztiválok is, mint például a Toshogu Shrine Fesztivál és a Kyotoi Jidai Matsuri. Ugyan is ezeken az emberek ősi kosztümöket viselnek, hogy még jobban feleleveníthessék az elmúl időket.

Egyre több őszi zöldség és gyümölcs tűnik fel az árusoknál, és mindközül a legtöbbre becsült (így a legdrágább is), a Matsutake gomba. Ősszel eszik a legtöbb csukát (Samma) és makrélát (Saba).

Szeptember 1.
Katasztrófavédelmi nap

Ezen a napon Japán szerte a katasztrófa elhárítást gyakorolja. Megtanulnak védekezni egy esetleges földrengés, tűzvész, vagy más katasztrófa ellen.

1923-ban ezen a napon volt a nagy kantói földrengés, amely fél Tokiót romba döntötte.

Szeptember 3. hétfője

Öregek napja (keiro no hi)

(2003 – a Happy Monday System – előtt szeptember 15-re esett ez az ünnep.

1966 óta tartják nyilván, mikor is elfogadták az idősek szociális biztonságát garantáló törvényt.

Szeptember 23.

Az ősz kezdete (shubun no hi)

Az elhunytak sírjait szokták meglátogatni e napon (ohigan).


Október 2. hétfője

Az egészség és a sport napja (taiiku no hi)

(2000 előtt október 10-re esett ez az ünnep…ki lehet találni ki kotnyeleskedett bele…hát persze, hogy a Happy Monday System.)

1966-ban iktatták be az 1964-es olimpiai játékok tiszteletére.

Október 22.

Korok ünnepe (dzsidai macuri)
A kjótói Heian-szentély ünnepe, a város egyik legnagyobb turistalátványossága, amikor a japán történelem különböző korszakainak (és nevezetes figuráinak) színpompás kosztümeit viselő menet a volt kjótói császári palota főkapujától az 1895-ben épített Heian-szentélyhez vonul.

November 3.
A kultúra napja (bunka no hi)

Ezen a napon a szabadság, a béke és természetesen a kultúra fontosságát hirdetik az országban

November 15.
A 3, 5 és 7 évesek napja (Shichi Go San Matsuri)

Ez a nap a 3, 5 ill. 7 éves fiúk és lányok napja. Sajnos nem tudok egyértelmű magyarázattal szolgálni, hogy miért pont ezeket a számokat választották. Levelezőtársaim szerint az első magyarázat a helyes, de én internetes források alapján találtam egy másik lehetséges magyarázatot is a számokra. Mind a kettő elmélet nagyon érdekes.

Régen a fiúk és lányok haját 3 éves korukig leborotválták. A fiúk 5 éves koruktól viseltek hakamát (fiú kimonóféle). A lányok 7 éves koruktól viseltek obit, széles övet a kimonóhoz. Manapság az ilyen korú gyerekek ekkor kapnak kimonót, nagy családi fényképezkedés zajlik (több hónappal előbb be kell jelentkezni a fotóshoz) és elmennek a shinto szentélybe.

Másik magyarázat ezekre a számokra a babona. Ezek a számok ma is szerencsét hoznak a japánok számára. A feudális japánban nagy volt a gyermekhalandóság (akkor azt hitték, hogy a démonok viszik el a gyerekek lelkét), aztán az orvostudomány fejlődésével ennek a száma csökkent, viszont a japánokban továbbra is megmaradt a babona. Így, ha a gyermek eléri a 3-5-7 éves kort, a szülők elmennek vele egy szentélyhez, és megköszönik az isteneknek, hogy vigyáztak rá. Szokás ilyenkor, hogy vesznek a kölöknek egy csomag cukrot (chitose-ame), egy mini daru-madárral és egy teknőssel, amik a hosszú életet szimbolizálják. Fontos, hogy ezen a napon csak a 3 és 5 éves fiúkat szabad elvinni és a 3 és 7 éves lányokat.

November 23

A munka napja (kinro kansha no hi)

Amikor az emberek köszönetet mondanak egymásnak és a kamiknak a jó munkáért és annak gyümölcséért. Azért választották ezt a napot, mert a császár is ősidők óta ekkor mutatja be az új rizstermést a menny és a föld istenségének.