Post by Sakura Maya Ayame on Oct 31, 2009 19:05:53 GMT 1
Név:Maya Ayame
Kor:17
Nem:Lány
Osztály:11/F
Előtörténet:
Sokat meséltek nekem a kiskoromról.Főleg arról...hogy hogyan töltöttem a gyerekkorom.Az volt a legszörnyűbb.Mikor 7 éves koromban a család csődbe ment.Anyuék bűnözők lettek és ezt tőlünk is elvárták.Én 15 éves koromig tolvajkodtam,majd abba hagytam.Emiatt kitagadtak a családból és az utcán kellett élnem.Sikátorokban csövekben csatornákban éltem,tolvajkodtam és gyilkoltam azért hogy legyen mit ennem és tiszta ruhába öltözhessek.Egész életemben üldöztek engem a zsaruk...de sosem kaptak el.Így volt ez egészen egy évig.Aztán a 16. születésnapomon az életem nagy fordulatot vett.Egy gazdag öregember felvett szolgának és a rendeletében mindent rám hagy ha meghal.Mikor 17 lettem ő meghalt.Rákos lett.A nagy kastély méretű ház rám maradt.Továbbá 1.645.876 yent és 5 autót hagyott rám.Én lettem Japán 7. leggazdagabb embere.Felvettem magamhoz néhány gyereket akik olyan sorsra jutottak mint én.Nyitottam a pénzből egy árvaházat és én voltam a vezetője.
A legjobb bánásmódot kapták a gyerekek.Majd mikor 17 évesek lettek.Mindannyian kaptak 100.000 yent hogy abból albérletbe költözhessenek.De egyeseket elvittek az árvaházból.Nekik is jó sorsuk volt,de mielőtt bárkit odaadtam volna bárkinek belekutattam
a szülők életrajzába nehogy olyan embernek adjam oda őket,mint amilyenek az enyémek voltak.17 éves koromban már elmentem tanulni és jelentkeztem a Kuroi Gakkoba.
Ilyen helyeken éltem mikor még nem volt lakásom:
Az iskola pályályán:
Kor:17
Nem:Lány
Osztály:11/F
Előtörténet:
Sokat meséltek nekem a kiskoromról.Főleg arról...hogy hogyan töltöttem a gyerekkorom.Az volt a legszörnyűbb.Mikor 7 éves koromban a család csődbe ment.Anyuék bűnözők lettek és ezt tőlünk is elvárták.Én 15 éves koromig tolvajkodtam,majd abba hagytam.Emiatt kitagadtak a családból és az utcán kellett élnem.Sikátorokban csövekben csatornákban éltem,tolvajkodtam és gyilkoltam azért hogy legyen mit ennem és tiszta ruhába öltözhessek.Egész életemben üldöztek engem a zsaruk...de sosem kaptak el.Így volt ez egészen egy évig.Aztán a 16. születésnapomon az életem nagy fordulatot vett.Egy gazdag öregember felvett szolgának és a rendeletében mindent rám hagy ha meghal.Mikor 17 lettem ő meghalt.Rákos lett.A nagy kastély méretű ház rám maradt.Továbbá 1.645.876 yent és 5 autót hagyott rám.Én lettem Japán 7. leggazdagabb embere.Felvettem magamhoz néhány gyereket akik olyan sorsra jutottak mint én.Nyitottam a pénzből egy árvaházat és én voltam a vezetője.
A legjobb bánásmódot kapták a gyerekek.Majd mikor 17 évesek lettek.Mindannyian kaptak 100.000 yent hogy abból albérletbe költözhessenek.De egyeseket elvittek az árvaházból.Nekik is jó sorsuk volt,de mielőtt bárkit odaadtam volna bárkinek belekutattam
a szülők életrajzába nehogy olyan embernek adjam oda őket,mint amilyenek az enyémek voltak.17 éves koromban már elmentem tanulni és jelentkeztem a Kuroi Gakkoba.
Ilyen helyeken éltem mikor még nem volt lakásom:
Az iskola pályályán:
