Post by Terashima Sayu on Nov 29, 2009 17:59:16 GMT 1
Név: Terashima Sayu
Kor: 18
Osztály : 11/E
Nem: nő
Jellem : Elégé függ a hangulatától álltalában kedves.
Előtöri:
Az életem nem mondható túl vidámnak ennek meg van az oka de ezt sosem mondtam és nem is fogom senkinek. Mondjuk úgy a sors sosem állt mellém persze ezt kívül állóként senki nem mondaná meg.
Okinawán születtem de miután megszülettem Amerikába kerültem. Anyámról azt mondták meghalt miután megszülettem. Apámmal értem aki kormányzó volt 5 éves voltam mikor feleségül vette az egyik hír tv vezérigazgatóját. Magán iskolába jártam 16 évesen részt vettem egy tehetség kutatón mivel imádtam énekelni és táncolni is. Rengeteg ajánlatot kaptam miután megnyertem és egy csapásra híres lettem bár ennek oka inkába a szüleim kiléte volt.
Sokan használtak ki azért mert híres voltam és köztük az is akit mindennél jobban szerettem egyszerűen elegem lett és a 18. születés napomon kijelentettem hogy befejezem az énekes karrieremet viszont a modellkedést nem hagytam abba sok levelet kaptam hogy térjek vissza de csak egy levélre válaszoltam amit egy Japán cég küldött mivel megtetszett az ajánlatuk vagy inkább az tetszett hogy a közelben lakik a kedvenc sztárom. Persze a szüleim nem igazán rajongtak az ötletért mivel jobb szerették volna hogy maradjak főleg apám akkor még nem tudtam miért nem akarja hogy oda menjek csak később jöttem rá mikor épp az egyik szekrényből pakoltam ki és egy fotó album esett ki. Megnéztem teli volt régi képekkel amin apám és egy japán nő volt és az utolsó lapon pedig 2 csecsemő volt a kezükben apám pont ekkor jött haza.
'- Mondtam hogy ne kutass ott - mondta hallkan én pedig értetlenül néztem rá.
- Kik ezek a képen ? - kérdeztem.
'- Az édesanyád és a húgod - mondta én pedig elejtettem az albumot.
- Azt mondtad .... meghalt - mondtam dühösen.
'- Elakartam mondani - mentegetőzött.
- Most rögtön Tokióba megyek - mondtam komolyan ő pedig bólintott hogy menjek.
- Megkeresem őket - mondtam majd felmentem a szobámba össze pakolni. Másnap már Tokióban voltam és apám is velem jött beírtakoztam a Kuroi Gakko nevű iskolába mivel apám kiderítette hogy a környéken az a legjobb iskola persze egy kis gondom volt azzal hogy rendes iskolába még sosem jártam.
Kor: 18
Osztály : 11/E
Nem: nő
Jellem : Elégé függ a hangulatától álltalában kedves.
Előtöri:
Az életem nem mondható túl vidámnak ennek meg van az oka de ezt sosem mondtam és nem is fogom senkinek. Mondjuk úgy a sors sosem állt mellém persze ezt kívül állóként senki nem mondaná meg.
Okinawán születtem de miután megszülettem Amerikába kerültem. Anyámról azt mondták meghalt miután megszülettem. Apámmal értem aki kormányzó volt 5 éves voltam mikor feleségül vette az egyik hír tv vezérigazgatóját. Magán iskolába jártam 16 évesen részt vettem egy tehetség kutatón mivel imádtam énekelni és táncolni is. Rengeteg ajánlatot kaptam miután megnyertem és egy csapásra híres lettem bár ennek oka inkába a szüleim kiléte volt.
Sokan használtak ki azért mert híres voltam és köztük az is akit mindennél jobban szerettem egyszerűen elegem lett és a 18. születés napomon kijelentettem hogy befejezem az énekes karrieremet viszont a modellkedést nem hagytam abba sok levelet kaptam hogy térjek vissza de csak egy levélre válaszoltam amit egy Japán cég küldött mivel megtetszett az ajánlatuk vagy inkább az tetszett hogy a közelben lakik a kedvenc sztárom. Persze a szüleim nem igazán rajongtak az ötletért mivel jobb szerették volna hogy maradjak főleg apám akkor még nem tudtam miért nem akarja hogy oda menjek csak később jöttem rá mikor épp az egyik szekrényből pakoltam ki és egy fotó album esett ki. Megnéztem teli volt régi képekkel amin apám és egy japán nő volt és az utolsó lapon pedig 2 csecsemő volt a kezükben apám pont ekkor jött haza.
'- Mondtam hogy ne kutass ott - mondta hallkan én pedig értetlenül néztem rá.
- Kik ezek a képen ? - kérdeztem.
'- Az édesanyád és a húgod - mondta én pedig elejtettem az albumot.
- Azt mondtad .... meghalt - mondtam dühösen.
'- Elakartam mondani - mentegetőzött.
- Most rögtön Tokióba megyek - mondtam komolyan ő pedig bólintott hogy menjek.
- Megkeresem őket - mondtam majd felmentem a szobámba össze pakolni. Másnap már Tokióban voltam és apám is velem jött beírtakoztam a Kuroi Gakko nevű iskolába mivel apám kiderítette hogy a környéken az a legjobb iskola persze egy kis gondom volt azzal hogy rendes iskolába még sosem jártam.
