Shinjukui Central park

[Ryota]

park

[Terashima Sayu]

Ez az egész este olyan volt mint egy rémálom és reméltem hogy felébredek mi hamarabb ahogy tudtam rohantam majd egy nagyobb fa mögé rejtőztem hallottam a rohanó lépteket de szerencsére nem vettek észre. Nem tudom kik és hogy mit akarnak de már régóta követnek. Óvatosan kinéztem a fa mögül ekkor valaki elkapott hátulról és a szám elé tette a kezét majd magával húzott megpróbáltam elszabadulni tőle de túl erős volt.
- Ssss maradj nyugton nem bántalak - mondta halkan de addig nem engedett el még le nem nyugodtam.
- Kik ezek és mit akarnak tőlem ?! - kérdeztem hisztérikusan .
- Nem tudom de már legalább 3 napja figyelnek téged - mondta komolyan.
- Miért nem szóltál ?! -
- Maradj már csendben mert észre vesznek - szólt rám.
- Nem akartalak megijeszteni - mondta halkan közben kiértünk a parkból és egy kocsihoz sétáltunk ahogy a kocsit néztem már gyanús volt ez az egész.
- Ülj be de gyorsan - mondta majd elkapta a karomat és berántott meg sem várta hogy becsukjam az ajtót már el is indult csikorgó kerekekkel. Ekkor megszólalt a telefonja és mögöttünk feltűnt egy szinte ugyan ilyen kocsi.
- Jobb ha bekötöd magad - mondta komolyan majd hirtelen lefordult az egyik utcán.
- Na jó ki vagy te mert az biztos hogy nem csak egy egyszerű diák - néztem rá komolyan.
- Na jó az igazság az hogy tényleg nem vagyok diák apád kért meg hogy figyeljek rád mert kapott pár fenyegető levelet -
- Hát ez remek - vágtam rá ekkor észre vettem hogy velünk szemebe megállt a kocsi a mi minket üldözött és kiszállt belőle egy elég fura alak majd fegyvert vett elő.
- Pff hát ez nem adja fel ? - kérdezte majd sunyin elmosolyodott és egyenest behajtott egy plázába.
- Te túl sok akció filmet nézel ?!
- Azt hittem a lányok szeretnek plázákba járni -
- Igen de nem kocsistól !
- Részlet kérdés - nevetett majd megállt és kiszállt a kocsiból-
- Gyere - mondta és én is kiszálltam de addigra már mellemet volt követtem majd leindultunk egy lépcsőn nem tudom mennyit mehetünk le de elégé elfáradtam mire végre vége lett a lépcsőknek.
Egy ajtó állta az utunkat ekkor elővett egy kulcsot és kinyitotta hát nem sok kedvem volt tovább menni.Alig lehetett valamit látni és olyan hideg volt mint egy fagyasztóban arról nem is beszélve hogy a levegő sem volt valami friss.
- Tudod mit inkább itt maradok - mondtam ő pedig magával húzott majd bezárta az ajtót.
- Nem is láttok itt semmit - nyafogtam és az csak ráadás volt mikor a padlón bokáig ért a víz azt hittem soha nem érünk ki onnan.
Mikor végre a szabad levegőre értünk már nem üldözött senki. Leültem az egyik padra és az eget bámultam.
- Kösz - mondtam hallkan.
- A munkám része -
- Szóval csak egy munka vagyok hát ez remek -
- Ne forgasd ki a szavaimat - sóhajtott.
- Tudod egy ideig még azt hittem hogy tiszta jó fej vagy erre tessék csak színlelés az egész remek köszi ! - mondtam dühösen.
- Nem színlelés volt nyugodj már le -
- Nem nyugszom le ! nem mondod meg mit csináljak ! -
- Hogy tud téged bárki is kibirni ?
- Oh meg ne erőtesd magad inkább elmegyek - mondtam sértődőten majd felálltam Nick pedig hirtelen vissza rántott de elkésve hirtelen a karomhoz kaptam Nick pedig elém állt fel sem fogtam mi is történt csak azt hogy fáj a karom a tőlünk nem messze lévő férfi pedig a földre zuhant.
- Sayu jól vagy ? - kérdezte aggodva.
- Semmi bajom - mondtam halkan.
- Gyere elkell mennünk innen - mondta én pedig felálltam ám azt hiszem túl hirtelen így szédülni kezdtem a ruhám és az egész karom csupa vér volt meg sem bírtam mozdítania kezem.Nick mellém sétált és vissza ültette a padra majd elővette a telefonját és valakivel beszélt majd leguggolt elém és a ruhája egyik darabjával elkötötte a karomat.
- Ne haragudj - mondta komolyan majd felsegített és eltámogatott egy fehér kocsiig nem ismert azt aki a kocsit vezette sem a mellete ülő alakot de elég ijesztőek voltak.
//Tokio Railway kórház//