Post by Aiko Ninie on Feb 20, 2010 23:47:40 GMT 1
Név: Aiko Ninie
Kor: 18
Osztály: 11/C
Nem: Nõ
Jellem: Elég visszahúzódó, de ugyanakkor próbál nyitott lenni ami nem mindig jön össze neki a múltja miatt, és ott segít másoknak ahol csak tud.
Elõtöri: Tokióban születtem, egy átlagos nyári napon. A szüleim mint minden normális ember minden nap dolgozni jártak, bár elõfordult olyan is, hogy késõbb értek haza mint bármelyik másik szülõ. Nincs testvérem, ugyan is édesanyámnak a szülés után volt egy balesete ami miatt úgymond megfosztották õt a gyermekáldás örömétõl. Nem lehetett több gyereke sajnos, pedig elég sokszor gondolkoztam azon, milyen lenne ha lenne egy testvérem is. Az életem átlagosnak mondható volt 15 éves koromig. Ugyan is akkor történt egy nagy fordulópont az életünkben. Édesapámnak egy ritka gyógyíthatatlan betegsége volt, és sajnos eltávozott az egyik reggelen. Talán az õ halála miatt vagy így volt épp megírva annak a napnak az idõjárása, de reggeltõl egészen késõ éjszakáig zuhogott az esõ. Anyám egy percig sem volt szomorú, mindig mosolygott, bár tudtam hogy mennyire fáj ez neki valójában. Érdekes módon az õ "jókedve" miatt én sem sírtam és így ettõl gyorsabban telt az idõ is. Viszont attól a naptól kezdve úgy éreztem magam mintha védtelen lennék a férfiakkal szemben. Elképzelésem szerint azért húzódtam vissza minden fiú közeledésétõl, mert soha nem töltöttem annyi idõt az apámmal mint kellett volna. Soha nem tudtam elbeszélgetni vele ezáltal nem tudtam hogyan is viselkedjek egy fiú társaságában. Bár sokan mondták, hogy ez nem apa és lánya kapcsolat kérdés hanem nyitottság kérdés. Talán hinnem kellene nekik. Az iskolai évemrõl nem tudok érdekes dolgokat mesélni, nekem csak annyiból áll egy iskolás napom, hogy felkelek-felöltözök-bemegyek az iskolába-végighallgatom az órákat esetleg jegyzetelek, aztán elindulok hazafelé vagy éppen a barátokkal megyek szórakozni egy kicsit. Viszont a tanulást otthon nagyon meglendítem hiszen a legjobb iskolába járok, vagy is sokan azt mondják róla, hogy a legjobb iskola az egész környéken.
Kor: 18
Osztály: 11/C
Nem: Nõ
Jellem: Elég visszahúzódó, de ugyanakkor próbál nyitott lenni ami nem mindig jön össze neki a múltja miatt, és ott segít másoknak ahol csak tud.
Elõtöri: Tokióban születtem, egy átlagos nyári napon. A szüleim mint minden normális ember minden nap dolgozni jártak, bár elõfordult olyan is, hogy késõbb értek haza mint bármelyik másik szülõ. Nincs testvérem, ugyan is édesanyámnak a szülés után volt egy balesete ami miatt úgymond megfosztották õt a gyermekáldás örömétõl. Nem lehetett több gyereke sajnos, pedig elég sokszor gondolkoztam azon, milyen lenne ha lenne egy testvérem is. Az életem átlagosnak mondható volt 15 éves koromig. Ugyan is akkor történt egy nagy fordulópont az életünkben. Édesapámnak egy ritka gyógyíthatatlan betegsége volt, és sajnos eltávozott az egyik reggelen. Talán az õ halála miatt vagy így volt épp megírva annak a napnak az idõjárása, de reggeltõl egészen késõ éjszakáig zuhogott az esõ. Anyám egy percig sem volt szomorú, mindig mosolygott, bár tudtam hogy mennyire fáj ez neki valójában. Érdekes módon az õ "jókedve" miatt én sem sírtam és így ettõl gyorsabban telt az idõ is. Viszont attól a naptól kezdve úgy éreztem magam mintha védtelen lennék a férfiakkal szemben. Elképzelésem szerint azért húzódtam vissza minden fiú közeledésétõl, mert soha nem töltöttem annyi idõt az apámmal mint kellett volna. Soha nem tudtam elbeszélgetni vele ezáltal nem tudtam hogyan is viselkedjek egy fiú társaságában. Bár sokan mondták, hogy ez nem apa és lánya kapcsolat kérdés hanem nyitottság kérdés. Talán hinnem kellene nekik. Az iskolai évemrõl nem tudok érdekes dolgokat mesélni, nekem csak annyiból áll egy iskolás napom, hogy felkelek-felöltözök-bemegyek az iskolába-végighallgatom az órákat esetleg jegyzetelek, aztán elindulok hazafelé vagy éppen a barátokkal megyek szórakozni egy kicsit. Viszont a tanulást otthon nagyon meglendítem hiszen a legjobb iskolába járok, vagy is sokan azt mondják róla, hogy a legjobb iskola az egész környéken.
