Post by Thaio Lilinett on Mar 31, 2010 18:06:58 GMT 1
Név: Thaio Lilinett
Nem: Nõ
Kor: 17
Osztály: 11/C
Külsõ illetve belsõ: A külsõmet tekintve hosszú fekete hajam van, gesztenyebarnás szemeim, jól karbantartott testalak és formás idomok úgy ahogy kell. Ami a belsõmet illeti talán egy kicsit önelégült vagyok, dehát ez néha-néha megesik az emberekkel, de tudok kedves is lenni na meg persze barátságos is.
Életem kicsiny foszlánya:
Egy hideg téli napon születtem, természetesen a hó is szakadt rendesen dehát mit várnánk a téltõl?! Édesapám egy jólmenõ ügyvéd édesanyám pedig egy kórház igazgatója, ebbõl már lehet látni hogy elég jó gyerekkorom volt. Nem is panaszkodom, valóban remek életem volt és még most is az. Testvéreim nincsenek így mindenem megvan amit kérek és én fogok örökölni majd egyszer, de remélem ez majd nagyon sokára lesz még. 5-6 éves koromban felfedeztek bennem egy különlegességet. Olyan volt a mozgásom mint egy táncosnõé, így ezt a tehetséget nem hagyhattuk veszni. Beírattak egy tánciskolába ahol továbbképezhettem magam. 10 éves koromra versenytáncos lett belõlem. Rengeteg helyen nyertem versenyeket és a legtöbb kislánynak én voltam a példaképe. 15 évesen már annyira profinak tartottak hogy abbahagyták a tanításomat, úgy gondolták nem tudnak nekem új dolgot tanítani, pedig én úgy érzem, hogy mindig van mit tanulni. Soha sem lesz tökéletes az ember, ráadásul az életben mindig tanulunk valamit. Mivel a fellépéseim világhírûek voltak az iskolámban én voltam mindig a középpont mindenki rajtam lógott és velem akartak barátkozni. Viszonylag sok embert közel engedtem magamhoz. Nem azért hogy legyen egy nagy rajongó táborom hanem azért, mert szerettem a hatalmas tömeget. A szülinapom elõtt egy héttel viszont a szüleim bejelentették, hogy elköltözünk, nem igazán érdekelt a dolog majd találok ott is barátokat, ha még sem menne visszajárok a régiekhez. Bár nem csak én költöztem hanem a legjobb barátnõm is Aiko is amit én egyáltalán nem bántam legalább nem leszek teljesen egyedül. Õ teljesen más világ volt mint én, amíg jómagam éltem a nagybetûs életet õ addig bezárkózott, de én kitartottam mellette. Nem tudom mit hoz még a jövõ számunkra, de nem lehet olyan rossz, hiszen a változás sosem ártott meg senkinek...
Nem: Nõ
Kor: 17
Osztály: 11/C
Külsõ illetve belsõ: A külsõmet tekintve hosszú fekete hajam van, gesztenyebarnás szemeim, jól karbantartott testalak és formás idomok úgy ahogy kell. Ami a belsõmet illeti talán egy kicsit önelégült vagyok, dehát ez néha-néha megesik az emberekkel, de tudok kedves is lenni na meg persze barátságos is.
Életem kicsiny foszlánya:
Egy hideg téli napon születtem, természetesen a hó is szakadt rendesen dehát mit várnánk a téltõl?! Édesapám egy jólmenõ ügyvéd édesanyám pedig egy kórház igazgatója, ebbõl már lehet látni hogy elég jó gyerekkorom volt. Nem is panaszkodom, valóban remek életem volt és még most is az. Testvéreim nincsenek így mindenem megvan amit kérek és én fogok örökölni majd egyszer, de remélem ez majd nagyon sokára lesz még. 5-6 éves koromban felfedeztek bennem egy különlegességet. Olyan volt a mozgásom mint egy táncosnõé, így ezt a tehetséget nem hagyhattuk veszni. Beírattak egy tánciskolába ahol továbbképezhettem magam. 10 éves koromra versenytáncos lett belõlem. Rengeteg helyen nyertem versenyeket és a legtöbb kislánynak én voltam a példaképe. 15 évesen már annyira profinak tartottak hogy abbahagyták a tanításomat, úgy gondolták nem tudnak nekem új dolgot tanítani, pedig én úgy érzem, hogy mindig van mit tanulni. Soha sem lesz tökéletes az ember, ráadásul az életben mindig tanulunk valamit. Mivel a fellépéseim világhírûek voltak az iskolámban én voltam mindig a középpont mindenki rajtam lógott és velem akartak barátkozni. Viszonylag sok embert közel engedtem magamhoz. Nem azért hogy legyen egy nagy rajongó táborom hanem azért, mert szerettem a hatalmas tömeget. A szülinapom elõtt egy héttel viszont a szüleim bejelentették, hogy elköltözünk, nem igazán érdekelt a dolog majd találok ott is barátokat, ha még sem menne visszajárok a régiekhez. Bár nem csak én költöztem hanem a legjobb barátnõm is Aiko is amit én egyáltalán nem bántam legalább nem leszek teljesen egyedül. Õ teljesen más világ volt mint én, amíg jómagam éltem a nagybetûs életet õ addig bezárkózott, de én kitartottam mellette. Nem tudom mit hoz még a jövõ számunkra, de nem lehet olyan rossz, hiszen a változás sosem ártott meg senkinek...
