Házak2

[Shim Jung Saeng]

- Hát képzeld én nem - mondtam nevetve.
- Vald be hogy ne3m akarsz velem lenni és nyuigiodtan maradhatsz a kanapén- mondtam kedvesen.

[Kara Takanori]

- Kész csoda. - mondta nevetve.
- De hülye vagy.- mondtam nevetve.
- Nagyon is szeretek veled lenni. De nem akarlak zavarni.- mondta nevetve, és megcsókoltam Saengot.

[Shim Jung Saeng]

- Te vagy hülye jó ? - kérdeztem nevetve.
- Miért zavarnál ? - kérdeztem kedvesen.
- Én mondtam hogy gyere nem igaz ? - sóhajtottam majd felálltam és össz borzoltam a haját.
- Szóval csitt mert kapsz - mondtam vigyorogva.

[Kara Takanori]

- Igazán? Nem vagyok hülye, csak nem akarok a nyakadom lógni.-
Elkezdtem nevetni, és én is összeborzoltam a haját.
-Így olyan vicces vagy.- mondtam nevetve.
- Ó, igen? Kapok? Na majd én megverlek.-nevettem.

[Shim Jung Saeng]

- Hu ha nagy szájú kislány - mondtam nevetve.
- Butus lány így jobb ? - kérdeztem nevetve.
- Na gyere ha olyan erős vagy - mondtam majd magamhoz húztam és megcsókoltam.
- De jobb ha már most feladod - mondtam kedvesen.

[Kara Takanori]

- Így sem hangzik túl jól.- mondtam nevetve.
- Elfelejted, hogya egy profi boxolónak a lányával állsz szemben.- mondtam nevetve, és megcsókoltam.
- Szóval jobb, ha te adod fel.- mondtam nevetve.

[Shim Jung Saeng]

- Most meg kellet volna ijednem ? Ez nem jött össze sajnálom - mondtam mosolyogva.
- Ha elkezdődik ez az egész cirkusz lesz felfordulás és oda az álcámnak ... és végre vissza kapom a dolgaimat je - mondtam nevetve erre a kocsimat és az iylemiket értettem.

[Shim Jung Saeng]

Másnap korábban keltem mint Kara de akartam felkelteni mert olyan békésen aludt hogy sajnáltam volna így gyors csináltam neki reggelit majd kerestem egy papírt és egy tollat majd írtam neki egy üzenetet.
---- Bocsi de van egy kis dolgom majd jövők addig pedig érezd jól magad -----
Kisétáltam a házból.
// Nagykövetségek //

[Kara Takanori]

- Igen. Az volt az célom, hogy megijedj.- mondtam nevetve, és Saenghoz bújtam.
- Szuûeretlek.- mondtam mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az arcára, és elindultam aludni.
// Másnap //
Reggel csak egy kis rántottát, és egy levelet találtam. Saengnak hûlt helye. Elolvastam a levelet, és közben megettem a reggelit.
Elmosogattam, majd néztem a TV-t, de hamar meguntam, így kimostam a szennyest, kiteregettem, kitakarítottam a lakást, és lenyírtam a füvet, majd lezuhanyoztam, mert tiszta kosz lettem.
Mivel jó meleg volt, és szépen sütött a nap, így kimentem a ház mögötti kis kert szerûségbe, és napozni kezdtem.

[Shim Jung Saeng]

Vicces volt ahogy apám kinézet kb mint egy betörő na de legalábba szomszédok így nem tudták ki az. Meglepődve láttam Kara mennyi mindent csinált. Besétáltunk a házba és apám előb talált rá mint én.
'- Hu valóban gyönyörű lány - mondta mosolyogva persze már nem betörő szerkóba valószínű őt is ismeri mivel nálam azért jóval híresebb.
- Szoktam én hazudni ? - kérdeztem nevetve majd oda sétáltam Karához és felhúztam majd átöleltem.
- Bocs hogy nem kelltetelek fel csak olyan aranyos voltál nem volt szívem hozzá - mondtam kedvesen.
- Amúgy ez az örült ember itt az apám - mutattam rá ő pedig körül nézett.
'- Ki én ? Á elveszed az esélyeimet ha ezt ennyire hangoztatot - mondta nevetve.
- Hát ezer bocs de esélytelen avgy már most - mondtam mosolyogva.

[Kara Takanori]

Észre sem vettm Saengékat, csak mikor a vele lévõ férfi megszólalt. Átöleltem Saengot.
- Szerencséd, hogy nem keltettél fel, mert még a végén leboxoltalak volna.- mondtam nevetve. Természetesen viccnek szántam. Elengedtem Saengot, majd az apjához léptem.
- Kara Takanori vagyok. Örülök, hogy megismerthetem.- mondtam kedvesen, egy kézrázás közepette. A hajam összegumiztam hátul, a fejem közepénél, és az aranybarna színû bõrömre tekintettem. Megigazítottam a ruhám, és egy ideig csak némán néztem magam elé.

[Shim Jung Saeng]

'- Részemről a szerencse kedves hölgyem - mondta mosolyogva.
- Ez színpadon nagyon jó na itt egy kicsit ideje múlt - mondtam nevetve.
'- Kötekedjél csak de nélkülem még mindig arra várnál hogy bejuss a nagykövetségre - mondta mosolyogva.
- Ugyan veled ellentétbe engem simán beengedtek volna mert nem néztem ki terrorístának - mondtam viccelődve.
'- Há mert téged valami nagyszájú kölyöknek néztek volna na - mondta kötegedve.
- De azt a nagyszájú kölyköt beengedték volna mert meggyőzőp tud lenni - vágtam vissza persze ez nem volt komoly veszekedés mert végig röhögtük az egészet.
- Igen és még is mivel ? - kérdezte nevetve.
- Mivel te is ott voltál elég lett volna csak annyit mondani hogy az az ember egy veszélyes terrorista aki öngyilkos merényletet akar végre hajtani -
'- Egy szóval ismét csak nekem köszönhetnéd hogy bejutsz oda - mondta nevetve.
- Á nem ér - mondtam megadón.
- De az vigasztal hogy holnap melleted simán elmegy mindenki ha engem észre vesznek - mondtam nem kicsit egoistásan.
'- Ja mert mindenki kiváncsi lesz hogy te ki vagy és mit keresel itt - mondta nevetve.
- Jaj de vicces vagy ha ha ha - mondtam mosolyogva majd Karához fordultam és megcsókoltam.
- Mindegy Kara legalább megbecsül ha te nem - mondtam szinlelt sértődéssel persze rögtön kinevetett.
'- Megbecsültek hála neked lett egy új kocsim szóval kösz - mondta vigyorogva.
- Na én is kösz csak a kocsi miatt ? - kérdezutem nevetve.
'- Hmm hát azt hiszem igen - mondta viccelődve.
- Kara szólj rá avgy inkább verd meg - mondtam gyerekesen.

[Kara Takanori]

- Lehet, hogy régimódian hangzik, de nem rossz.- mondtam nevetve. Végig figyeltem, amint apa és fia civakodik, s elmosolyodtam rajta, mikor Shim megkért, hogy szóljak rá az apjára.
- Nem avatkozok bele a családi dolgokba.- mondtam nevetve.

[Shim Jung Saeng]

'- Csak megemlíteném hogy azért nem ártana néha iskolába is menned - mondta mosolyogva.
- Most hogy mondod lehet nem ártana - mondtam egy kis gondolkodás után mert eg yideje már nem is jártam és kicsit nehéz volt vissza szokni.
'- Ha akarjátok beviszlek titeket. - mondta kedvesen.
- Még azt hiszik együtt vagyunk - nevetem.
'- Jaj hát én is épp ettől félek - mondta nevetve.
- Jaj de vicces vagy - mondtam mosolyogva.
'- Hát szépségem rajtad áll a választás ha ... majd nem eltévesztettem .... Saeng nem meri azt mondani hogy szeretlek apa tehát mehetünk - mondtam nevetve.
- Veled ellentétben és csak és kizárólag a lányokat szeretem szóval ne vedd zokon - mondtam
'- Nagyon nagyon nagyon vicces - mondta mosolyogva persze ezt mondjuk igazi családtagoknak nem mondanám soha de mi inkább csak haveri szinten vagyunk a többi meg színészkedés amiről összesen 5 en tudunk én ő és rajtunk kívül még 3 bizalmas ember

[Kara Takanori]

- Nos valóban ideje lenne végre bemenni az iskolába.- mondtam kedvesen.
- Biztos vagy benne, hogy csak a lányokat szereted? Én nem úgy látom.- mondtam, persze csak viccnek szánva.