Toneri Park

[Shim Jung Saeng]

- Semmi csak az iskolában kicsit máshogy viselkedek aminek meg van az oka - mert, hát ha túl barátságos lennék hamar lebuknék ami nem lenne túl jó. Folytattam magamban.
- Persze megfelel- mondtam rögtön ez után.

[Hana Ito]

- Isten a tanúm, hogy nem értelek Saeng. Miért viselkedsz másként a suliban? - A Baseball pályán sétáltunk, amit teljesen üres volt. - Miért vagy más? - A válla mögé pillantottam, majd lassan visszanéztem Saeng-re. - Én nem úgy veszem észre, hogy másképp kellene, hogy viselkedj. Én így bírlak, ahogy vagy, de ha nem szeretnél erről beszélni megértelek. - Megfordultam majd elindultan a nézőtér felé. Halottam amint Saeng kicsivel utánam sétál, majd utolér.
- Szeretném megismerni az apádat. - Mondtam lassan hangsúlyozva minden egyes szót. Valahogy nem értem a viselkedését. Először az, hogy elbánt azokkal az alkoholista b@rmokkal. Nem sokkal később bejelentette, hogy az apja fogja hívni valami fontos ügyben. Hirtelen kiderült az is, hogy másképp viselkedik a suliban és, hogy ne higgyek el mindent, amit az iskolában beszélnek. Valahogy nem illenek össze a részletek. Ha Saeng bajban van, segítek neki. Ha nem annál jobb. Akkor nem kell emiatt aggódom.

[Shim Jung Saeng]

- Hát most mit mondhatnék ha eljön az ideje úgyis megtudod de van rá okom már ha ez szerintem is hülyeség - mondtam egy kicsit rejtélyesen mi közben smst írtam majd Hanára néztem.
- Most ? - kicsit meglepődtem mert az imént még nem állt szándékában találkozni vele én meg nevetés nélkül nem fogom bírni az álcáját de mondjuk meg értem.
- Bocs hogy nem vagyok túl izgalmas társaság csak kicsit fáradt vagyok - fűztem hozzá egy mosoly kíséretében.

[Hana Ito]

- Ha lehet még ma. - Mondtam, majd leültem a pálya szélén álló várakozóra.
- Emiatt ne aggódj. Én sem vagyok valami jó társaság. Ami azt illeti jól jönne egy zuhany meg egy kis kaja. De még várhat. Kérlek kérd meg apádat, hogy jöjjön ide, vagy találkozzunk. - Kértem meg Saengot.

[Shim Jung Saeng]

- Ahogy akarod - elővettem a telefonomat ismét majd felhívtam apámat elmagyaráztam merre is vagyunk s pár perc múlva én is meglepődtem mikor biciklin érkezett. Oké ezt megörült menthetetlen azért a színészkedésnek is vannak határai.
- Te meg mit csinálsz? - elég érdekesen nézhetem rá mert egyszerűen kinevetett.
'- Nem is hinnéd mi történt a kocsim kerekeit kiszedték - ahhoz képest hogy tönkre tette a kocsimat elég egyszerűen adta a tudatomra.A fejemhez csaptam majd apám egy újságot nyomot a kezembe.
- Miért lepődtem meg ezen ? - kérdeztem halkan majd mielőtt az újságot néztem volna bemutattam Hanát.
- Hana ő az apám Hiroshi - ezután az újságra néztem elégé meglepődve ami nem csoda mert címlapon voltam persze nem volt friss a kép így nem lehetett megismerni.
- Ez baromság ! - szólaltam meghirtelen.
- Mi az hogy .... - időbe észbe kaptam így gyorsan korigáltam a dolgokat.
- .... a sztárok bármit megtehetnek ? - Nem volt nehéz rájönnöm ki akar minden kép lejáratni csak hogy rossz emberrel kezdett.
'- Mellesleg az igazgató felhívott - vágott közbe.
- A tanár úr kezdte nem én - jelentettem ki majd Hanához fordultam.
- Szerinted ez nem felháborító ? Azért mert az apja híres meg csinált pár jó filmet így elbánhat azzal a csajjal ? - kérdeztem majd odaadtam az újságot.
.....A minap nyilvánosságra került John Clooney amerikai rendező és Cathy Olgers kapcsolata a lány azt nyilatkozta Clooney többször is bántalmazta és megfenyegete......
a többi része az újságnak nem volt meg csak a címlap van egy olyan érzésem apám direkt nem akarta megmutatni.
- Na de téma váltás ötlet ? - kérdeztem.
'- Nem vagytok éhesek ? - apám kivételesen normálisan viselkedett talán túlságosan is biztos beteg.

[Hana Ito]

Széles bájos mosollyal üdvözöltem Saeng apját.
- Örvendek Mr. Hiroshi. - Mosolyogtam még mindig, majd a nyakamat nyújtogatva próbáltam elolvasni, hogy mit írnak az újságcikkben, amiről épp szó volt. Meglepődtem Saeng reakcióján, majd mikor a kezembe nyomta a lapot én is elolvastam a szöveget, ami a kép alatt volt. Meglepő módon Saeng volt rajta. Először nem értettem miről van szó, de az agytekervényeim működésbe léptek és sikerült megfejtenem.
- Nem hiszem el! - mondtam elképedve. - Saneg... te? Te... Ugye nem… ez ugye nem iagz? – Mélyen Saeng szemébe néztem, őszinte válaszra várva. Az apja által feltett kérdésre nem tudtam válaszolni. Igaz rettentő éhes voltam, de most számomra fontosabb volt a cikk. És a válasz.

[Shim Jung Saeng]

- De hogy is - vágtam rá amilyen gyorsan csak tudtam.
- Most hogy mondod szerintem menjünk is - válaszoltam apámnak aki csoválni kezdte a fejét.
- Ne már rólam aztán bármit mondhatsz de nem fenyegetek meg soha senkit - ezt magyarázzam ki de ha egyszer elkapom azt az újság írót saját kezűleg fojtom meg ráadásul remekül elszóltam magam.
- Figyelj Hana örülnék ha nem kürtölnéd világá azt hogy ki vagyok mert kivételesen úgy szeretnék itt lenni hogy senki nem nyaggat - amint kimondtam apám is megszólalt.
'- Te hát indulhatunk hogy ezt megbeszéltétek ? -

[Hana Ito]

- Nem Seang. Nem fogom elmondani senkinek, de azért azt nem tűröm el, hogy egy nyafogó pletykafészeknek nevezz, illetve képzelj! - Mondtam kissé zaklatottan. - Egy dolog, hogy nem bízol bennem, de hogy csak ennyire tartasz... Természetesen erről az infóról senki nem fog értesülni. - Mondtam, ezúttal teljesen nyugodtan. - Nem ilyennek ismertelek meg Shim Jung Saeng. És nem szeretnék csalódni. Remélem, én legalább bízhatok benned, ha már te nem tisztelsz meg ezzel a dologgal. De tudod mit, megleszek a bizalmad nélkül is. Ha azt óhajtod. - Majd mosolyogva mintha semmi sem történt volna Hiroshihoz fordultam.
- Rendben Mr. Hiroshi. Mehetünk. Majd éhen halok. - Mondtam amilyen kedvesen csak tudtam, majd belékaroltam és elsétáltunk. A vállam fölött visszapillantottam Saengre.
- Na, mi lesz Saeng? Nem vagy éhes? - Nevettem fel, majd bájcsevegve az apjával mentem tovább.
/Tokió/Chūō/Étterem/