Nippon Egészségügyi Iskola

[Ryota]

Szerintem, a név magért beszél

[GD/G-Dragon]

A bácsikámé volt ez az egész suli. És a területén lévő másodlagos épület ami leginkább egy hatalmas irodaházhoz hasonlítot csúcstechnikával és üveg falakkal az enyém volt. Valami kevésbé feltűnő kellet, úgy rétem ki gyanakodna egy üveg falú épületre. Hiszen ha mindent megmutatunk az rejt el a legjobban mindent, az amit láthatunk sose érdekel csak az amit nem. Ilyen az ember. Túl egyértelmű dolgokat észre sem vesz, egyszerűen nem érdekli. Az ajtóhoz léptem lehúztam a kártyát, a tenyeremet a lézeres gránitlapra tettem. Leelemezte az újlenyomataimat majd a computer kiírta a nevem.
-Beléphet. Satayu, üdvözöljük!-Mondta a hang majd kinyíltak az üvegajtók. Persze nem voltak annyira törékenyek amilyennek tűntek. Besétáltam majd fel lifteztem a 22. emeletre. Tokyo felhőkarcolókkal zsúfolt városában fel sem tűnt ha egy épület magas volt. Inkább az tűnt fel ha valami egy emeletes volt. Az már egyenesen gyanús és furcsa volt. Mire felértem összetalálkoztam egy csomó ismerőssel. A 22. emeleten bementem egy nagy terembe. Úgy nézett ki mint egy luxus iroda. Semmi nyom. Már ott volt az a 30 ember akit vártam. A hatalmas konferencia asztal körül ültek bőrszékekben. Felálltak mikor bejöttem és a hangzavar is azonnal megszűnt. Intettem, hogy nyugodtan üljenek le majd odaültem az asztal egyetlen szabadon hagyott székéhez. Persze a fő helyen.
-Halgatlak benneteket.-Mondtam majd leültem. Elősször Kenji szólalt fel.
'-Utoljára a Kasai Rinka Parkban láttuk. Azóta...eltűnt. Egy kiscsajjal húzott el. Tuti ő a hunyó...biztosan Ryota embere.-Mondta Kenji kelletlen grimasszal.
"-Ha ez még nem lenne elég csúcstechnikás a búvóhely...úgy tudjuk. Fejlődtek már.-Mondta Tora gondterhelten összeráncolva a szemöldökét.
'"-Bemérhetnénk ha felvenné a telefonját. De bejutni... csak úgy lehet ha egyedül mész. Valószínűsíthető, hogy nem Gei kell nekik.-Mondta Nao.
-Rendben. Hívjátok fel Ichirout és Takedat, hogy legyenek óvatossak. Itt pedig tárcsázzátok Kytat.-Mondtam. Nemsokára kicsörgött a kihangosított telefon a teremben. Miután Kyta álmos hangját halottam meg, megszólaltam.
-Akármi lesz ne engedd ki Takedat. Biztosíts róla, hogy nem kap híreket Arisa felől. Nem menjetek sehova..oké? Odaküldöm Naot. Figyelni fogja a házat. Hívj ha gond van.
""-Még is, hogy tartsam távol?-Kérdezte Kyta. A hangja komoly volt érezhetően rutinos.
-Egyszerű. Csak megoldod a csinos pofiddal. Érd el, hogy ne törődjön Arisaval. Azt hiszem Arisaért már úton vannak. Bár Tatsu ott van és szóltam neki, hogy vigyázzon de ő per pillanat olyan mint egy szétvert körte. Úgyhogy jobb vigyázni...csodálom, hogy még mozog.-Mondtam.
""-Értem megoldom. Csók.-Hangzott Kyta életvidám hangja. Mindig lázba jött a kihívásoktól. Miután letette a telefont Tora felé fordultam.
-Menjetek a műszakiba. Állítsatok rá mindent és reméljük Ryota legalább felveszi.-Mondtam majd tárcsáztam a számot az asztalba épített érintő képernyőn miután kiválasztottam a telefonálási funkciót. Nemsokára pedig kicsörgött. Tora és néhány technikus még kiviharzott a szobába egy szinttel feljebb és azonnal beüzemeltek mindent.

[GD/G-Dragon]

Mivel kinyomtak amire 50 % esély volt elég dühös lettem.
-Azonnal keressétek meg! Megölöm.-Mondtam idegessen és felpattantam. Az egyetlen ember akit még a halál vagy eleve a hülye természete nem gyűlöltetett meg velem. Nem hagyhatom, hogy baja essen. Nem! Kenji jött oda hozzám a vállamhoz akart érni de ellöktem. Láttam,hogy eléggé tart a helyzettől. Nem szoktak kihozni a sodromból de nem akartam, hogy Geivel ugyan az történjen ami az anyámmal. Megígértem, hogy abbahagyom. De már késő...már akkor késő volt. Visszaültem a székbe majd lehunytam a szemem.
-Nézzük... régen jártunk arra. Emlékszem mikor még Masudat kerestük. Emlékszem egy helyre... elég erős volt a mágneses jelzés.-Mondtam sóhajtva.
-Műholdfelvételeket!-Mondtam. Az asztal lapon képek jelentek meg az újjaimmal navigáltam és közelítettem.
-Itt! Itt volt. Oda megyünk.-Mondtam.
'-GD. Nem lehet. Ez egy elég gyenge esély.-Mondta Kenji. Ránéztem majd hirtelen felpattantam megragadtam a felsőjét a nyakánál és az asztalra löktem. Nagyon dühös voltam és még húzott. Pedig igaza volt.
-Az esély az én emlékezetem. Eddig még mindig kihúzta a pácbóla szaros segged. Úgyhogy odamegyünk. Mika, Ota, Tora, te és én. Szóljatok Kytanak is.-Mondtam határozottan majd kimentem az irodából. A -2. emeletre mentem. Újabb újlenyomat olvasás után beléptünk egy fegyverraktárba. Néhány fegyvert vettünk magunkhoz. Bár én inkább csak késeket. Azokat szerettem. Meg 2 fegyvert. Rágyújtottam majd intettem a fiúknak.
-Jobb ha odatoljuk a seggünket. Ha nem talált majd keresünk. Néha valakinek ki kell jönnie Ryotatól, hogy tudjon a kinti eseményekről. Én is mindig így csináltam. Ez az egyetlen lehetőség hacsak nem telefonálsz. Főleg, hogy ha...-Mondtam majd elmosolyodtam.
-Tora bénítsd le abban a kerületben a mobil és egyéb telefonálásra alkalmas hálózatokat.-Mondtam.
'-Megoldható... de 15-20 percnél tovább nem tarthatom süketen.-Mondta Tora.
-Elég lessz.-Mondtam majd kisétáltunk és beszélltunk a fekete kocsikba.
//Kasai Rinkai Park//