Hygeia Okuna kórház

[Ryota]

kórház

[Cho Masaru]

Amíg az út tartott egy kis anyagdarabot tartottam a fejemhez , hogy ne vérezzem össze az ülést. Mikor oda értünk a kórházhoz Shin leparkolt , én meg kiszálltam.Megvártam amíg kiszáll Shin is , és együtt menjünk be az épületbe. Pár percet várakoztunk aztán bementünk. Az orvos bekötötte a fejem , és azt mondta , hogy nyugodtan mehetek még suliba meg minden , csak estén ként rendesen pihenjem ki magam. Kimentünk a kórházból , és a suli felé mentünk.
//Iskola / "A" folyosó //

[Shinichi]

Sietem ahogy csak tudtam majd megálltam a kórház előtt hát elég szabálytalanul de ez most nem érdekelt berohantam majd az egyik orvos megállított.
'- Shinichi ? - kérdezte.
- I...igen - mondtam ő pedig maga után tessékelt ahol alig volt valaki.
'- Az édesanyja állapota még mindig nem javult de megteszünk minden tőlünk tellik. - mondta én pedig elsétáltam mellete egyenesen anyám kórtermébe.
"- Shin .... sajnálom hogy nem védtelek meg tőle - mondta alig hallhatoan amint beléptem nem nézett rám csak a plafont nézte.
- Miért nem mondtad el soha ? - kérdeztem.
"- Nem értetted volna meg - mondta hallkan.
- Egy átkozott hírből kell megtudnom ... ezt nem ússza meg még is mit képzel ? - kérdeztem dühösen.
"- Shin hagyd - mondta halkan.
- Véletlenül elsült a fegyver a kezében mi ? ... persze az ő fiú megteheti rá nem vonatkoznak a törvények ?! - kérdeztem.
"- Ismered már tudod hogy kimagyarázza - mondta de a végét nem értettem hirtelen egy orvos rohant be anyám állapotta ismét romlott kihátráltam a teremből neki a falnak majd elő vettem e telefonom.

Cho ne haragudj ide tudnál jönni nem akarlak zavarni de szeretnék kérdezni valamit

leírtam az sms-be a címet és elküldtem reméltem hog yide jön persze ha nem akkor legalább tudom hogy ennyi volt.

[Cho Masaru]

Miután besétáltam a kórházba egy ideig csak nézelődtem, és ne láttam Shint, de mikor észre vettem oda mentem ,és neki dőltem a falnak.
- Mit akarsz? - kérdeztem egyszerűen... Nem is kedvesen, nem is utálatosan...

[Shinichi]

Chora néztem de először nem mondtam neki semmit.
- Áll még amit beszéltünk ? - kérdeztem közben a kórterem felé néztem.

[Cho Masaru]

Jelenleg nem tudtam Shin mire gondolt, de volt tippem, viszont biztosra akartam menni.
- Mégis mire gondolsz?- kérdeztem.

[Shinichi]

Halványan elmosolyodtam de ezt nem is lehetett észre venni.
- Egy perc mindjárt mondom - montam majd ellöktem magam a faltól majd a kórteremhez sétáltam mivel az orvos kijött és intette hogy menjek oda hozzá.
'- Egyelőre jól van de még mindig nincs túl az élet veszélyen - mondta az orvos.
- Értem - mondtam halkan.
'- Ha akar bemehet de most jobb lenne ha hagyná pihenni - mondta az orvos majd elsétált ekkor egy nővér sétált elém és átölelt.
"- Shin ha valami van rögtön hívlak jó ? - kérdezte együtt érzően én pedig átöleltem .
- Tegyél meg mindent Eri - mondtam halkan amjd elengedtem.
"- Megteszem de csodát nem tudok tenni - mondta közben a földet nézte.
- Eri nem várok lehetettlent csak amit tudsz azt tedd meg - mondtam komolyan majd észre vettem hogy mindjárt sír így vissza sétáltam és átöleltem.
- Bocs nem akartam csak tiszta hülye vagyok már megint - sóhajtottam majd magammal húztam Chohoz és reméltem nem értett félre semmit bár elég félre érthető volt.
- Csak egy fontos dologról szeretnék veled beszélni ráérsz most ?- kérdeztem komolyan közben Eri mellém sétált.

[Cho Masaru]

Most rendes helyzetben félre értettem volna, de most, hogy összevesztünk Shinnel nem csináltam, és amúgy is szerintem nem a csaja volt.
- Most épp ráérek.- mondtam.

[Shinichi]

Magamhoz húztam Erit és megpusziltam Cho reakcióját láttván nevetni kezdtem majd elengedtem Eri-t és magamhoz öleltem Chot.
- A fontos dolog az hogy egyszer már igent mondtál emlékszel ? - kérdeztem sunyi mosollyal.
- Hozzám jössz ? - kérdeztem kedvesen. Eri közben mosolyogva közelebb lépet.
'- Megzavarlak kicsit titeket csak hogy tisztázzam magam gonosz bátyus - mondta nevetve.
'- Eri vagyok Shin huga - mondta kedvesen.
- Jaj tönkre tetszed a tervem - mondtam mosolyogva.
'- Nem szép dolog félre vezetni szegényt és az sem szép hogy csak azért öleltél meg - mondta majd kinyújtotta a nyelvét.
- Csak kiváncsi voltam hogy reagál - mondtam kedvesen.
'- Nem szép dolog gonosz vagy - mondta halvány mosolyal.

[Jamamoto Niya]

Leszálltam a metróról és felsétáltam az aluljáróból. A kórház csak egy kis sétára volt. A húgom épp kezelésen van úgyhogy ma én hozom haza. Gyönyörű idő volt. A nap sütött és a virágok vígan nyújtóztak sugarai felé. A kórház nagyon szép volt, eltekintve attól a ténytől, hogy egy kórház. Besétáltam a bejáraton, már ismertek úgyhogy a recepciós is csak köszönt. Leültem a váróba... két ismerős fiatal beszélgetett mellettem, az iskolából ismerhettem őket. Egy idősek lehettek velem úgy hiszem. De igyekeztem nem figyelni rájuk hiszen nem illendő kihallgatni mások beszélgetését. Nemsokára nyílt is a szomszédos ajtó és egy nővér jött ki akit átkarolt a húgom. Csak 1 évvel volt fiatalabb nálam. De egy autóbalesetben lebénult az egyik lába és súlyos agyrázkódást kapott. Az agyrázkódás következménye pedig az lett, hogy megvakult. Csak 8 éves volt. Azóta kezelésekre jár. Egy bizonyos lábra erősíthető járást segítő járógéppel jár így tudja használni a jobb lábát. A szüleink szerint olyanok vagyunk mint két tojás...bár ő jobban hasonlít apukámra, kicsit karakteresebb arca van. Én édesanyám lágy vonásait örököltem. De néhány apróságtól eltekintve könnyen megállapítható, hogy testvérek vagyunk. Az ápolónő odasétált a húgommal hozzám majd elengedte. Felálltam és átöleltem.
'-Niya. Milyen volt a napod?-Kérdezte mosolyogva. Mindig mosolygott. És egyáltalán senkinek se tűnt fel, hogy vak. Nem volt fehér hályogos a szeme mint a filmekben. Teljesen normális volt és pislogásra ugyan nem volt szüksége de mindig pislogott. Ha valaki elsétál mellette vagy ah hosszabb ideig is figyeli nem látja, hogy vak. Esetleg ha beszél vele...mert legelőször amíg nem érintik meg vagy nem beszélnek hozzá sokszor rossz felé néz. Egyszerűen elnéz a fejed felett...mintha a semmibe meredne és beszél hozzád. De én már megszoktam.
-Jó. Köszönöm.-Mondtam. Rezegni kezdett a mobilom.
-Várj egy kicsit. Hívnak.-Mondtam. Ő bólintott. Elengedtem és felvettem a telefonomat. Kicsit messzebb sétáltam...megint valami kavarás van a baráti társaságomban és elfelejtkeztem a húgomról. Nem szép dolog. A húgom, Hina mivel nem hallotta a hangom megfordult és megpróbált leülni. De mikor odafordultam csak azt láttam, hogy a suliból ismerős lány, azt hiszem Cho a neve, karját fogta meg.
-Majd visszahívlak.-Mondtam gyorsan, összecsuktam a telefonomat és odasiettem.
-Hina. Itt vagyok.-Mondtam majd elengedte a lányt és megfogta a karom.
'-Bocsánat. Sajnálom.-Mondta Hina bocsánatkérő hajlongások közepette Chonak.
-Nem. Izé az én hibám...bocsi.-Mondtam Chonak.
-Olyan ismerősök vagytok... ne nézzetek hülyének de véletlenül nem a Kuroi Gakko iskolába jártok?-Kérdeztem mosolyogva. Hina zavarában a ruháját morzsolgatta, gyűrögette ahogy mindig is csinálta ha zavarban van.

[Cho Masaru]

Kicsit meglepett, mint akkor a másik alkalommal is főleg azzal, hogy megölelt... Ezek szerint nem haragszik rám....
- Szia én Cho vagyok Shin......ismerőse.- mondtam, mert azt hittem még haragszik.Aztán kicsit meglepett, mint akkor a másik alkalommal is főleg azzal, hogy megölelt... Ezek szerint nem haragszik rám....
- Nos a legutóbbiból is az lett, hogy részeg voltál, más szóval szerintem most is az vagy, és azért mondasz ilyet.- mondtam a kérdésére felelve, aztán oda jött valaki, és megfogta a kezem, de a hozzátartozója is oda jött , aztán megmagyarázott mindent.
- Semmi baj.- mondtam kedvesen.

[Shinichi]

- Ami azt illeti nem voltam az csak apám lebeszélt vagyis ez így nem teljesen igaz szimplán megakadályozott volna .... de ő soha többé nem szólhat bele mit teszek - mondtam kedvesen majd egy sétált Chonak ezután egy másik is megjelent.
- Semmi baj .... Cho oda jár én nem csak régebben még év elején jártam oda - mondtam.

[Cho Masaru]

- AZ mind1 a lényeg, h végül is nem lett belőle semmi, és én még mindig félek attól, h az apádnak is lesz beleszólása ebbe.- mondtam.
- Amúgy még mindig haragszol?- kérdeztem.

[Shinichi]

- Már nem fog mert ha elém kerül azt nem köszöni meg - mondtam komolyan közbenEri átölelet.
'- Ne csinálj butaságot jó ? - kérdezte halkan.
- Ha nem kerül elő nem teszek semmit - mondtam félvállról ő pedig elengedett.
'- Anya sem szeretné hidd el mit szólna ha magához térne téged meg a rendőrség körözne - mondta elkeseredve.
- Nyugi nem csinálok semmit amég nem szól bele a dolgainkba. - mondtam.

[Cho Masaru]

- Nos nem tudom... Nem hinném, hogy jó ötlet. De ha te szeretnéd, akkor örömmel.- mondtam.
~ Áhh ha a szülei nem szólnak, akkor nekem nem baj.~- gondoltam, majd átöleltem Shint.