Okusawa Kórház

[Ryota]

Okusawa Korház

[GD/G-Dragon]

Amint a kocsi amiben ültem megállt a kórház előtt szinte kirobbantam belőle és rohantam a recepcióra. Persze vissza kellet fognom magam a hemzsegő újságírók miatt. Bár volt olyan sejtésem,hogy inkább a lehető legközelebb kerültek anyámhoz és valahol az ajtaja előtt torlódnak fel. Miután megkérdeztem hol az anyám sietve szedtem a lábaimat,hogy minél előbb elérjek a szobájához. Egy nagy üvegajtóra ki volt írva,hogy intenzív. az ajtó tetején volt egy vörös fehér lámpa. Valószínűleg sziréna szerűség, hogy ha valami gáz van. Amint beléptem az üvegajtón rengeteg újságírót láttam. AKik szinte azonnal felém fordultak és indultak el felém. Vettem egy mély levegőt és próbáltam nem törődni velük. Kishíjján fellöktek. Szerintem ha a földre kerülnék eltaposnának. A keselyűk pedig csak nyújtogatták a gépeiket ,hogy lefotózzanak. A nagy ordításból nem igazán tudtam ki venni ki mit akar. De azt tudtam,hogy valami hülye kérdéseik vannak. Ahogy próbáltam átverekedni magam tömegen láttam pár biztonságit akik próbálták kiterelni az újságírókat. Hirtelen valaki megragadta a karom és kirántott a tömegből majd belökött édesanyámat őrző egyik szobába. Majdnem elestem de aztán végül is mégse. Megfordultam,hogy szembe találkozol az illetővel. Egy távoli ismerős ismeretlen állt előttem. Az apám. Kedvem lett volna leordítani a fejét de valahogy...valami visszatartott. Anyám volt az. Sosem szerette ha veszekszem apámmal. De ha egyszerűen már nem is ismertem őt... nem tudtam mit tenni.
-Kösz...-Nyögtem ki végül.
'-Ennyi mondani valód van? Satayu legalább 1 éve nem láttalak... szándékosan csinálod igaz?-Kérdezte apám.
-Nem elég idő, hogy elfelejtselek... igen szándékosan. Miért találkoznék egy nagy filmsztárral aki cserben hagyja a saját családját...
'-Az apád vagyok Satayu ezen semmi sem változtat...-Mondta apám ellent nem tűrő hangon.
-Mr nagyon rég óta nem tekintelek apámnak... tudod az apa egy kedves szó... és eszembe sincs rád használni...esetleg ha azt mondom,hogy egy pocsék apa vagy...
'-Ezt ajánlom,hogy fejezd be most...csak egy kölyök vagy..nem beszélhetsz így velem..lehet,hogy anyád kiborul ha így beszélsz velem...de velem szemben ezt nem engedheted meg...világos?-Kérdezte apám fenyegetően.
-Leszarom...-Mondtam egyszerűen.
'-Ne hozz ki a béketűrésemből...
-Heh...rajta üss csak meg...csak egy kölyök vagyok...próbálkozz akármivel...nem érdekel... már nagyon rég nem használ szép szó... Kaoru...-Mondtam dühösen. Erre apám megragadott és jókorát kaptam tőle. Valószínűleg az húzta fel a legjobban,hogy a keresztnevén szólítottam.Mert hát ez egy apa fia viszonyban tiltottnak számít. Ahogy megütött majd elengedett kicsit megszédültem és nekiestem a falnak. Automatikusan az arcomhoz kaptam. Inkább az állam fájt. Odaraktam a kezem. És vérzett is. A szám is meg az állam is. Azonnal kimentem a szobából. Meg is löktem apámat ahogy elhaladtam mellette. Tisztán gyűlöltem, ahogy csak lehet egy embert. Az újságírókat az őrök kiszorították a nagy üvegajtón kívülre. Én meg rohantam el innen ahogy csak bírtam. Teljesen mind1, hogy hova csak messze ettől az idióta fickótól. Végül is 4 emelettel feljebbre mentem a tetőre. leültem a kórház tetején valami eső védettebb helyen. Elővettem a telefonomat. Az elsötétült külső kijelzőben láttam a tükörképem. De nemigen akartam magamra ismerni. Az állam tiszta véres volt. Biztos valamelyik gyűrűjével karcolta fel az állam. Meg ahogy nekiütköztem a falnak. Jócskán fájt de sokkal inkább az,hogy még mindig ugyanott tartunk. Hiába menekülök előle. Annál rosszabb lesz. Semmi sem változtatja meg. Hogy szerethette ezt a faszkalapot az anyám! Hogy?! Most mindenkire haragudtam. Mint egy sértett kis kölyök. Lehet... igaza van apámnak. Nem nőttem még fel de ezerszer kívánom,hogy csak egyszer élné át,hogy így bánnának vele. Pár óra múlva tértem vissza a kórházba. Kimentem egy közeli parkba és elszívtam legalább 1 doboz cigit. Ha nem 2-őt. Persze csak mielőtt leragasztották a sebemet. Valami kedves kis nővérke észrevett mikor indultam ki a parkba és ragaszkodott hozzá,hogy segítsen. Ám miután beértem édesanyám már sehol se volt. És szerencsére apám se. Az orvosoktól megtudtam, hogy leállt a szíve úgyhogy a műtőbe kellet vinniük. Nem tudtam bocsánatot kérni tőle. És most féltem igazán,hogy elvesztem. Az utolsó szó amit tőlem halott az,hogy utállak. Ezzel mentem el otthonról. És most egy csapásra minden megváltozott. Lerogytam a műtők előtti egyik bőrfotelba. Valószínűleg elaludhattam mert arra ébredtem, hogy valaki megsimítja az arcom majd átölel. AZ illatáról szinte azonnal felismertem. Tya volt a neve. Japán szépségkirálynője. Igaz,hogy fiatal de szépségkirálynő és méltán érdemelte a címét.
"-Sajnálom...-Súgta a fülembe. Talán sírt is de per pillanat nem tudtam megállapítani. Most ébredtem. Megráztam a fejem ő meg az ölembe ült.
"-Mi történt?-Kérdezte gyengéden és megsimította az államat. Hát még eléggé fájt de ez volt per pillanat a legkevesebb.
-Semmi...-Dünnyögtem. Nem haragudtam rá. Ő csak próbált segíteni. De hát per pillanat már magam sem tudtam mit érzek.Mit gondolok. Minden olyan gyorsan történt. Ezután szinte az egész napom a kórházban töltöttem. Amikor megtudtam,hogy anyám meghalt. Azt hiszem végleg rádöbbentem, hogy már nagyon rég egyedül voltam. Csak kétségbeesetten próbáltam együtt tartani a családunkat. És miután én ezt abbahagytam. Akkor láttam igazán,hogy mennyire késő van már. Anyám is kapaszkodott a látszatba. De sosem voltunk egy család. Vagy csak olyan régen már,hogy nem is emlékszem rá. Miután aláírtam pár papírt hazamentünk Tyaval. A nap többi részén próbáltam elfoglalni magam. De a mai koncertet lemondtam és minden karrierre irányult tevékenységemet. Igyekeztem inkább csak a szobámban maradni és nem mozdulni. Nehogy találkozzak apámmal. Tya meg próbálta tartani bennem a lelket. Végül is reggelt úgy döntöttem,hogy megyek iskolába. Az is legalább elvonja a figyelmemet erről. És inkább nem olvasok újságot! Mert minden címlapon csak azt láttam,hogy meghalt Japán legnagyobb dívája. Az anyám.
//Iskola/E folyosó//

[Cho Masaru]

-Miután megvizsgáltak az orvosok felvittek a kórházba.Hétfőn tele voltak az újságok az esettel."Sue Mitchelle lánya autóbalesetben eszméletét vesztette,de mára már jobban van"A TV is ezt adta mindenhol.Túl nagy felhajtást csináltak belőle,pedig nem kellett volna.
A kórházban rossz állapotban feküdtem az ágyon.Sokan bejöttek hozzám,de nem voltam magamnál így csak otthagyták amit hoztak.

[GD/G-Dragon]

Miután Satayu bevitt a kórházba persze be kellet feküdnöm. Vasárnap délután persze már nem bírtam tovább.
-Nem vagyok lebénulva. Haza megyek.-Mondtam egyszerűen.
'-De úrfi nem kéne...veszélyes... mi van,hogyha megint jön egy roham? Ráadásul az inhalálót sem használta...
-Leszarom...-Mondtam konkretizálva elég hangosan.
"-GD nemár...-Mondta Tatsuya a szemét forgatva.
-Na aztán most már tényleg elég. Semmi bajom.-Mondta egyszerűen majd kiszálltam az ágyból és bementem a szobámhoz kapcsolódó vizsgálóba majd magamra zártam az ajtót.
'-Úrfi...kérem jöjjön ki...-Mondta a doktor.Tisztára kész volt.Pedig csak átöltöztem. Miután kijöttem,hogy felvegyem a gyűrűim, karkötőim és pár láncom a doktor máris szörnyülködött.
'-Ne siessen ennyire...nem szabad hirtelen mozdulatokat tennie...rohamot kaphat...-Mondta a levegőt kapkodva.
-Mindjárt teszek egy olyan hirtelen mozdulatot,hogy azt nagyon meg fogja bánni...-Mondtam fenyegetőleg majd ellökve magam elől az orvost kimentem a kórteremből.Tatsuya helyettem mentegetőzött.Majd utánam jött. Miután hazamentem elintéztem pár dolgot, hatalmas meglepetés ért otthon... elég hamar hétfő reggel lett.
//Iskola/C folyosó//

[Cho Masaru]

-Mikor magamhoz tértem egy csomó paparazzi vett körül.Mindegyik csatornához tartozott egy paparazzi. Mikor felvették hogy reagálok az egészre,és végül lenyugodtam küldtem tv-n keresztül Sinnek egy rövid üzit.-Shin.Ha most nézed a TV-t...Szeretném ha tudnád hogy nincs semmi bajom...Jól vagyok...És remélem hogy most ebben a pillanatban jól érzed magad...-mondtam a könnyeimmel küzdve.
.És ha tudnád hogy...Szeretlek...És Sacuky és a többiek akiket a bálon megbántottam...Tőletek is szeretnék bocsánatot kérni...-mondtam,de már egy két csepp könny ki is buggyant a szememből.-A lényeg az,
hogy szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni.Sziasztok.-mondtam,majd a riporternő közvetített egy két mondatot:-Cho Masaru,a hírek közvetítésében.-majd kikapcsoltak a kamerák.Miután mindenki kiment én elkezdtem sírni én anya kezdet vigasztalni.

[Sacuky Nagashy]

A kórházat már útközben felhívtam.
- Yuzuru szörnyű barát vagyok - mondtam halkan.
'- Ne beszélj hülyeségeket - próbálta vigasztalóan mondani de elégé ideges volt Matsura.
- Matsu komolyan mondta ... lehet tényleg elkéne kerülnöm ... mindenkit- mondtam halkan közben megálltunk az orvosok már vártak ránk Tsukit rögtön magukkal vitték mi pedig Yuzuruval utána mentünk persze csak a folyosóig a kezem pedig egyre jobban fájt de ezt nem akartam Yuzurunak mondani mivel engem nem érdekelt sokkal inkább Tsukiért aggódtam.

[Tsuki Itazura]

-Miközben kórházba vittek nem voltam magamnál és ott sem.Rákötöttek egy gépre és várta hátha jobban leszek,de a pulzusom még akkor is ingadozott.Az utolsó dolog amire emlékeztem az az volt hogy Sacukyra néztem és onnantól minden üres lett.Végül úy 5 perc múlva a nővér kiment és odasétált Sacukyékhoz.-Most egy kis időre be mehetnek hozzá,de nincs magánál és a pulzusa is ingadozikszóval nem igazán van jól.De lehet hogy ha bemennek hozzá akkor valamivel jobbanlesz.-mondta kedvesen,majd az ajtónál megállt,és várta hogy bemenjenek.

[Sacuky Nagashy]

Felálltunk de én kicsit meg szédültem mivel a fejemet is bevertem és kis híján vissza estem a székbe de Yuzuru elkapta a kezem csak hogy pont azt ami fájt próbáltam úgy tenni mint ha nem fájna de elégé fel szisszentem.
'- Fáj a karod ? - kérdezte agódva.
- Csak megütöttem kicsit ... de már nem fáj - mondtam halkan.
'- Jól vagy ? - kérdezte még mindig aggódva.
- Jól vagyok .... menjünk Tsukihoz - mondtam kedvesen majd besétáltunk Tsukihoz.
- Miattam halt meg Tomoyo és most kis híján Tsuki is - mondtam zokogva.
'- Ne hibáztasd magad - mondta kedvesen én közeben leültem mert nem éreztem túl jól magam Yuzuru pedig elég gyanúsan figyelt.
- Te is tudod hogy igazam van ..... Yuzuru - mondtam halkan majd Tsukira néztem aki nem volt magánál.
- Sajnálom - mondtam halkan.
'- Én nem így látom ... miért lenne a te hibád ?- kérdezte Yuzuru de nem válaszoltam.

[Tsuki Itazura]

Mikor Sacukyék bejöttek és miután bocsánatot kért amit én még mindig nem hallottam mert nem voltam magamnál és miután elkezdtek beszélgetni hirtelen elment a pulzusom, és kishíján meg is haltam,de a nővér és az orvos újra élesztett és még adott 5 percet Sacukyéknak.
Én már magamnál voltam,de ez nem látszott mert se mozdulni,se szólalni,se kinyitni a szemem nem tudtam.Mindössze azt hallgattam amit Sacuék beszélnek.

[Sacuky Nagashy]

Mikor Tsuki roszabul lett felakartam állni de ahogy meg akartam mozdítani a kezem nem bírtam megmozdítani és még jobban fájt mint eddig így úgy döntöttem nem hallgatom el tovább közben az orvos és a nővér is elment.
- Yuzuru .... kérlek ... hívj ide egy orvost - mondtam elkeseredve.
'- Mi a baj ? - kérdezte ijedten.
- Nem tudom a bal kezem megmozditani ...és nagyon fáj ... mikor Matsu a falnak lökött a kezemre estem ... és elégé szédülök is - mondtam halkan.
'- Miért nem szóltál előbb ? - kérdezte aggódva majd kisietett a szobából.
~ Fel sem birok állni elég rosszul estem ~ gondoltam.
- Tsuki kérlek ... gyógyulj meg .... nem akarok még egy barátot elveszíteni - mondtam halkan.
- Többé nem keverek bele senkit az ügyeimbe .... soha .... inkább leszek olyan mint régen ... nem engedek magamhoz senkit sem közel - mondtam halkan.
~ Amíg nem barátkoztam nem volt ilyen .... nem tudtak azzal fenyegetni akiket szeretek most pedig .... bajba sodrok mindenkit ~ sóhajtottam.

[Tsuki Itazura]

Már épp jobban etem és meg is tudtam szólalni.
-Nem hinném hogy mi ezentúl barátok lennénk.Majdnem meghaltam miattad.Nem is kellett volna veled szóba állnom.-mondtam,de alig volt valami hangom.-Nekem ennyi elég is volt az életből.-mondtam,majd kinyitottam a szemem ami egy pillanatra tiszta fehér volt de aztán vissza jött a színe.Felálltam az ágyból és Sacuky felé volt a fejem véred oldala.Az ágyon a párna is csupa vér volt.És most ha megbocsátasz...-mondtam,de nem fejeztem be a mondatot és nem is terveztem.

[Sacuky Nagashy]

2 orvos is bejött a szobába az egyik Tsukihoz sietett a másik pedig hozzám
"- Feltud állni ? - kérdezte az egyik.
- Fel - mondtam halkan majd felálltam de ismét majd nem vissza estem.
- Nem akartam .... nem akartam hogy így legyen - mondtam zokogva Tsukinak.
- Azt hiszed nekem olyan kurva könnyű ? ... nem találkozhatok senkivel aki fontos nekem .... soha .... mert mindig feltűnik valaki aki megfenyeget ! ... Nem szerethetek senkit mert azt biztos megölik ... tudod te milyen érzés ez ? ... ha ? ... nem kérem hogy bocsáss meg mert nincs rá szűkségem .... ahogy barátokra sincs többé ... - mondtam komolyan.
"'- Valószínű eltörte a kezét és agyászkordása van .... de először megvizsgáljuk - mondta.
- Köszönöm ... most már tudom és nincs szükségem vizsgálatokra - mondtam halkan.

[Tsuki Itazura]

-Bocs,csak tudod ez engem annyira zavar...Mindig mindenbe belekeveredek akkor is ha nem akarok.Tulajdonképp nem is értem hogy ezt hogy tudom megcsinálni.Ez egyszerűen megtörténik.-mondtam és közelebb mentem Sacukyhoz,de majdnem össze estem és sápadt is voltam.-Tudod most hogy így mondod rossz arra gondolni,hogy neked milyen nehéz lehet.De ezt én még sosem tapasztaltam,de te igen.Ezért viselkedtem így.-mondtam,majd leültem az ágy szélére és csöndben maradtam.

[Sacuky Nagashy]

- Tsuki hidd el engem már többször próbáltak megölni és nem egyszer nem sokon múlt hogy sikerüljön nekik ... de ne aggódj holnap kiiratkozok és haza megyek - mondtam halkan de ismét kezdtem elfelejteni dolgokat.
~ Nem hiszem el .... miért van ez ? ... miért nem emlékszem ? .... elegem van ~ gondoltam közben kisétáltam egyenesen neki sétáltam Yuzurunak és össze is estem volna ha nem kap el az orvos utánam jött majd elvittek megvizsgálni és igaza lett az orvosnak így bent tartottak az napra Yuzuru pedig felhívta Matsut hogy tájékoztassa a történtekről. Matsu elég későn jött be már aludtam valószínű direkt ezért jött későn be letett egy levetett az asztalomra majd el is ment. Reggel már sokkal jobban voltam bár a kezem még mindig szörnyen fájt megláttam a levelet és elolvastam a levél kiesett a kezemből nem bírtam tovább olvasni Yuzuru épp ekkor jött be.
- Hova ment ? - kérdeztem halkan Yuzurára nézve.
'- Nem tudom .... mikor bejött teljesen ki volt .... hiszen tudod hogy fontosabb vagy neki mint az igazi húga volt ... és akaratlanul fájdalmat okozott neked - mondta Yuzuru.
- Mióta kezdődött ? - kérdeztem komolyan.
'- Hát pár hónapja - mondta.
- Mit szedtetek ? - kérdeztem komolyan.
'- Én semmit hogy Matsu mit az nem tudom de teljesen kikészült - mondta Yuzuru.
'- Ezt most úgy érted Okinawára ? - kérdezte.
- Igen - mondtam halkan.
'- Végre megjött az eszed csak tudnám miért vártál eddig - mondta Yuzuru.
- Holnap kiiratkozok az iskolából - mondtam halkan.
'- Rendben ... már úgy is aggódnak miattad - mondta majd kiment amíg felöltőztem persze elég neheze a kezem miatt. Kisétáltam és Tsukihoz mentem.
- Vigyázz magadra - mondtam majd kisétáltam Yuzuruval.
// Iskola - 'A' folyosó //

[Cho Masaru]

-Mikor jobban lettem és az ápoló is így látta kiengedtek a kórházból.
Beültem az autómba és elindultam a a suliba.
//Iskola/Parkoló//