Okusawa Kórház

[Sacuky Nagashy]

A mentő éles hangja betöltötte a levegőt majd megállt a kórháznál ahol már várták az orvosok sietve vittek el még mindig nem voltam magamnál és mentőben még roszabul lettem a vérveszteség miatt az üvegszilánkok elég sok helyen vágtak meg de aszem talán nem is ez volt a legnagyobb baj sokkal inkább hogy leestem a lépcsőn és elég sok belső sérülést is szereztem és ezek mindig veszélyesebbek.A műtőbe elég sokáig bent voltam nem sokon múlt hogy ne éljem túl de hát nem volt szerencsém. Az egyik szobába vittek és mindenféle gépre rákötöztek levegőt szinte egyáltalán nem kaptam magamtól.Az orvosokat leginkább a fejsérülésem aggasztotta.Az állapotom még mindig elég váltságos volt és sehogy sem akart javulni.

Ayaka

A kórházban megkerestem az első orvost és megérdeklődtem hol van Sacuky persze már megjelent pár újságíró is gondolom ez elég nagy fogás lehet és egyben ismét valami hazugság.
- Gyere - mondtam Arisának majd magammal húztam Sacuky szobájánál ott állt Kaiji és nem engedte be a paparazikat akik biztos valami jó szaftos szorit láttak ebben az egészben.
'- Ayaka lécci most inkább hagyjátok pihenni jó ? - kérdezte de nem törödtem vele elkaptam a ruháját és a falnak löktem.
- Nekem egy olyan ne beszéljen aki csak kihasználta ! - mondtam dühösen majd megfogtam Arisa kezét és behúztam a szobába majd becsuktam az ajtót.

[Arisa Ikina]

- Úristen. - suttogtam Sacut nézve.
- Ugye meg fog gyógyulni? - kérdeztem a sírás határán.
~ Iyen sok sérülést szerzett?...És a baba? ~ döbbentem rá.
- A baba jól van? - kérdeztem aggódva.

[Tatsuya]

Leparkolt a fekete kocsi majd 4 nagydarab feketes ruhás fickó szállt ki belőle. Ez után pedig én. A sajtó úgy elözönlötte a területet, hogy biztosra vettem, eltaposnának a fiúk nélkül. Beléptem a kórházba persze ahogy számítottam rá azonnal megrohantak.
'-Tatsuya nyilatkozon! Mi lessz a gyermekükkel?
''-Mit tesznek ez után?
'''-Lehetséges, hogy meghal?
''''-Mi történt?- Intettem így a fiúk utat törtek nekem és mindenki aki túl közel merészkedett elhesegettek. Persze már előre megtudakoltam melyik szobában van Sacuky. Oké...bevallom aggódtam érte. De egyenlőre a legfontosabb az volt,hogy eltakarodjon a média körülem. Úgy szaglásztak minden után amit teszek, hogy mozdulni sem volt esélyem. Mikor odaértem a kórteremhez megtorpantam. A fickók elég dühös pillantást vettek Kaijire jelezve, hogy engem muszály lesz beengednie. Besétáltam a kórterembe Arisa és Ayaka volt odabent. A szemem lassan Sacukyra tévedt. Az ablakhoz sétáltam és a párkányra tettem a kezeimet. Lehajtottam a fejem, alig bírtam türtőztetni magam. Ez hihetetlen csupán pár nap alatt tönkretették az életem. Lehet, hogy önzően hangzik de a szüleim sose bántottak és most igazán megkaptam a magamét. Holott kurvára nem tudom, hogy történt. Sóhajtottam egyet majd egy laza mozdulattal feltűrtem a felsőm újjait és megfordultam. Nem szóltam a bent tartózkodókhoz... még is mit mondhatnék? Csináltam neki egy gyereket, persze haladéktalanul el kell vetetni és még baja is esett. Meg, hogy teljessen tönkre tettem? Hát csodás monológ lenne az tuti.

[Sacuky Nagashy]

Ayaka

- Nem csoda miután az albaknak zuhant .- mondtam halkan majd átöleltem Arisát.
- Nem lesz semmi baja ....eddig is voltak hasonlok és mindig túlélte .- próbáltam vigasztalóan hatni bár nehezen tudtam mert szörnyen aggódtam és most Takedában is csalódtam.
- Fogalmam sincs de Sacuky semmi kép nem tartaná meg - sóhajtottam majd elengedtem Arisát és az egyik székhez vezetem hogy üljön le egy ideig nem szóltunk semmit mit is lehetne ilyenkor mondani.
- Arisa szerintem jobb lenne ha haza mennél - mondtam kedvesen közben be jött Tatsuya is nem akartam most veszekedni pedig lett volna hozzá kedvem így inkább nem szóltam hozzá közben bejött egy orvos és láthatóan levegőnek nézett minket.

[Tatsuya]

Az orvost aki bejött nagyon jól ismertem. Mikor levette a szemét Sacukyról észrevett és oda jött hozzám.
'-Szerbusz fiam. Sajnos semmi bíztató. De azthiszem a természet megoldotta a nem kívánt gyermek ügyét.-Mondta az orvos. A keresztapám volt az egyik legjobb rovos Japánban tudtam, hogy Sacuky túl éli. És most már tudom, hogy a gyerek viszont nem élte túl. Nem szóltam semmit ő a vállamra tette a kezét majd halványan elmosolyodott.
'-Úgy vélem neked is szükséged lenne orvosi ellátásra.-Mondta a keresztapám. Értetlenül néztem rá összeráncolva a homlokom.
'-Anyád felhívott...sosem hallottam még ennyire zokogni. Nem akartak bántani. Csak csalódtak benned. Várj meg itt...nem hinném,hogy ha a média megneszelné abból jó sűlne ki.-Mondta a keresztapám majd kisétáltam. Ökölbe szorítottam a kezem majd Ayakara néztem.
-Hajrá kislány ne kímélj. Látom rajtad, hogy szívessen beolvasnál nekem. Alig várom...legalább lesz esélyem védekezni.-Mondtam komolyan.

[Sacuky Nagashy]

'- Jól látod de nem fogok ... Sacuky miatt - mondta ridegen és úgy látta jobbnak ha most inkább elmegy Arisára nézett.
'- Kint megvárlak - mondta halkan majd kisétált és nem kis erővel csapta be az ajtót bár nem direkt csak elég feszült volt persze most nem igazán kimélte azokat akik elé álltak faggatózni így hamar eláltak az útjából. Az ajtó csapódásra felriadtam és nem is tudtam hol vagyok mivel utoljára még a suliban voltam tudomásom szerint, felakartam ülni de épp hogy megmozdultam éles fájdalom hasított belém így inkább nem is próbálkoztam lassan rájöttem hogy kórházban vagyok mikor észre vettem Tatsuyát nagyon szarul éreztem magam és már felkészültem rá hogy leordítja a fejem ami így is elégé hasogatott tudtam hogy Arisa is itt van de neki sem tudtam mit mondani.

[Tatsuya]

Mivel egy Sacuky ágya mellett lévő széken ültem megláttam, hogy felébredt. Egy darabig nem szóltam semmit de aztán egy sóhajt követően még is csak kinyögtem valamit.
-Hello. Azt mondta a doki, hogy jól leszel. Túlélőnek születni kell.-Mondtam halvány mosollyal.
-Viszont... a gyerek problémát. Megoldottad.-Mondtam komolyan.

[Sacuky Nagashy]

Egy ideig nem válaszoltam.
- E szerint most sem volt szerencsém - mondtam egyszerűen majd sóhajtottam.
- Legalább van egy jó hír számodra - mondtam bár igazából nem lepet meg mert tudtam hogy ez lesz és ami azt illeti direkt nem jöttem onnan le pedig tudtam hogy össze fogok esni.
- Sajnálom - mondtam alig hallhatóan mivel nehezen bírtam vissza fogni a könyneimet elmondhatatlanul bántott ez az egész viszont már aszem késő ezen sajnálkoznom elszúrtam és kész.

[Arisa Ikina]

~Meghalt?...Bár igaz azt a zuhanást sehogy se tudta volna túlélni. ~ gondoltam. Láttam hogy Sacuky ébredezik, de nem mentem ki. Nem akartam hogy egyedül legyen ha Tatsuya örjöngene. Odasétáltam az ágyhoz és megfogtam Sacuky kezét.
- Nem a te hibád volt. - mondtam halkan. (---> a cikk)

[Sacuky Nagashy]

Arisára néztem majd halkan sóhajtottam.
- De az én hibám volt - mondtam halkan legszívesebben sírtam volna de nem akartam még ennél is szánalmasabbnak tűnni nem tudtam hogy hozhatnék helyre bármit is bár tudtam hogy sehogy csak egyszerűen nem akartam ezt elfogadni pedig muszáj volt.

[Arisa Ikina]

- De akkor sem. - mondtam makacsul.
- Na de mindegy...jobb ha most megyek...majd még benézek. - mondtam kedvesen és enyhén megszorítottam Sacuky kezét.
- Nem akarom megtudni hogy kiabálsz vele. - mondtam Tatsuyának.
- Legyetek jók. - mondtam kedvesen és kisétáltam a korteremből.
- Sajnálom Ayaka de mennem kell... majd még találkozunk és késöbb benézek még Sacuhoz...Szió. - köszöntem el és elindultam a kijárat fele. Kinn fogtam egy taxit és megadva a címet elindult.

//Shibuya/Házak//

[Sacuky Nagashy]

- Rendben .... vigyázz magadra Arisa - mondtam kedvesen majd kisétált az ajtón nem tudtam mit mondani Tatsuyának bár asszem nem is akartam mert tudtam hogy haragszik rám és max azért van itt hogy meggyőződjön a gyereke meg hallt.Ayaka közben kint ült és elköszönt Arisától.

[Takeda Houjo]

Besétáltam a kórházba nem mintha bármi mondani valóm lett volna Sacukynak csak megakartam tudni jól e van fölösleges lett volna kérdeznem úgy is tudom mit miért tett csak elégé fájt hogy ismét ilyesmit csinált. Lassan sétáltam fel a lépcsőn út közben össze találkoztam Ayakával de nem mondtam neki semmit ahogy ő sem nekem elégé utálhatott most ez nem is csoda most bele gondolva ha Arisával maradok ez az egész nem lett volna. Még mindig hemzsegtek a riporterek így kicsit nehezebb volt oda jutni pláne hogy Kaiji nem örült annak hogy én is megjelentem de mivel nem adtam sok választást neki beengedett. Tatsuyára néztem majd Sacukyhoz sétáltam.
- Szia .... jobban vagy ? - kérdeztem ő pedig csak bólogatott.
- Hogy csinálhatsz ekkora baromságot ? .... jobban kellet volna figyelnelek tudtam hogy ez lesz - mondtam halkan.
'- Sajnálom - mondta alig hallhatóan én pedig felsóhajtottam.
- Most örülök hogy téged nem ismer Ryota - jegyeztem meg halkan.
'- Tényleg ki az ? ... Arisa is emlegette - mondta gyanakodva.
- Arisa ? ... mit mondott róla ? - kérdeztem meglepődve.
'- Semmi érdekeset csak hogy valakinek tetszik vagy nem tudom össze vissza beszélt nem is figyeltem rá igazán .... - mondta halkan.
- Jah értem .... senki csak nem árt vele vigyázni mert elégé az a fajta aki kihasznál mindenkit - mondtam egyszerűen majd az ajtóhoz indultam.
- Ne csinálj több hülyeséget - mondtam majd kisétáltam.
// Utcák //

[Sacuky Nagashy]

Felkeltem mivel Takeda küldött egy sms-t hogy hívjak orvost a megadott címre de amint kiléptem az ajtón Kaiji elém állt hogy védjen a rengeteg riportertől akik rögtön kérdések ezreivel halmoztak el-
'- Sacuky mi lesz a gyerekükel ? -
'- Igaz hogy Tatsuya megcsalta ?
'- Tatsuya ott volt a balesetnél ? ... nem lehet hogy ő okozta ? - a kérdések hallatán elég dühös lettem félre löktem Kaijit.
- Honnan veszít ezt a sok baromságot ?! - kérdeztem dühösen.
- Nem vagyok terhes és nem is voltam ! - mondtam ridegen.
- Tatsuya nem csalt meg és nem volt ott a balesetnél .... hogy feltételezhetnek ilyet ?! .... semmi köze nincs a balesethez .... Tatsuyánál kedvesebb és odaadóbb embert nem ismerek bár szerintem nincs is - mondtam komolyan.
'- Akkor miért szakítottak ? - a következő kérdésre pedig hirtelen nem tudtam válaszolni a földre néztem majd halványan elmosolyodtam.
- Mert úgy érzem Tatsuya sokkal jobbat érdemel én csak hátráltatnám .... és ezt nem szeretném - mondtam kedvesen bár az igazi ok nem ez miatt volt és ezt én is tudom de végül is mindig így éreztem és ha bár mindenkinél jobban szeretem újra kezdeni már semmikép nem akartam még ha lehetőség lenne rá akkor sem mert már nyílvánvalóvá vált hogy csak fájdalmat tudok okozni neki semmi mást közben az orvos oda siet hozzám és vissza tessékelt a szobába én pedig elmondtam hogy hova menjenek közben anyám hívott így felvettem.
- Szia ... persze ... sajnálom .... nem de már mondtam hogy nem..... jó majd hétvégén haza megyek .... szia - letettem majd leültem az ágy szélére az orvos pedig elsietett.

[GD/G-Dragon]

A hátsó ajtón mentünk be, hogy az újságírók ne fogjanak gyanút. Befeküdtem egy félreeső kezelőbe és vártam a dokit. Nemsokára meg is érkezett. Közölte, hogy legalább fél óra lesz. Bár eleinte ellenkezett, akármennyire is rokon, de végül elvállalta. Fél óra múlva kint volt az oldalamból a golyó, bekötözték a sebem és még az érzéstelenítő hatása alatt kisétáltam a kórházból. Persze azért még segítséggel.
'-GD van egy jó hírünk. Valami baj van a radarral. Azt hiszem kaptunk egy kis szünetet. Ugyanis azt írta ki, hogy Pause aztán meg, hogy Error és kikapcsolt. Vagy szünetet kaptál vagy vége. Vagy csak hibás ez a szar.
-Remélem a második.-Mondtam sóhajtva.
-Sunshine City. Ott sokan vannak...nincs nyilvános öldöklés.-Mondtam majd hátradőltem az ülésen. Addig amíg odaérünk pihenek egy kicsit. A kocsi elindult... én pedig nemsokára álomba merültem. Nem csoda eléggé eltompítottak az erős érzéstelenítők. De végül is jobb mintha a fájdalommal kéne küszködnöm.
//Toshima/Sunshine City //