Házak

[Ryota]

Házak

[Takeda Houjo]

Megálltam a ház előtt és kinyitottam a kocsi ajtaját Kytának majd lezártam a kocsit és a házfelé indultunk.
- Kicsit untam a régi házat szal átköltöztem ide - mondtam kedvesen majd előre engedtem majd bementem az egyik szobába és hoztam egy törölközött és Kytának adtam.
- Találsz bent haj szárított is..érezd magad otthon - mondtam mosolyogva.

[Kyta Tagawashi]

-Nagyon szép ház.-Mondtam Takedanak majd bementünk. Ő hozott nekem törölközőt én meg elvonultam hajszárítóért aztán be Takeda hálószobájába. Félreértés ne essék..csupán nem akartam előtte öltözködni. Nem mintha nem látott volna már meztelenül de akkor is...na. Bementem a szobába majd megszabadultam a csuromvizes felsőmtől és nadrágomtól. Nagyjából megtörölgettem magam majd a hajam is. Ezután megszárítottam a hajam és mivel nem volt jobb ötletem előhalásztam Takeda szekrényéből egy pulcsit és felvettem. A felső majdnem a térdemig ért, ha kinyújtottam az újaimat azoknak csak a hegye látszott ki. Lehet,hogy tényleg kicsi vagyok? A ruháimat a fürdőszobában a kád szélére tettem száradni a hajszárítót pedig elraktam. Mivel a hajamat csak félig szárítottam meg, hogy ne roncsoljam annyira kiengedve hagytam. Körül belül a fenekemig érő hosszú fekete hajam volt. És az ázsiaiaknál szokatlan módon természetesen hullámos, néha a vége pedig göndör volt. Szerencsére a padló nem volt hideg még így mezítláb sem így a megfázást is elkerülhetem. A nappaliba sétáltam ahol Takeda a kanapén ült és TV-zett. Ő már átöltözött. De amint megjelentem azonnal rám nézett..vagy is inkább bámult.
-Izé..bocsi kölcsön kellett vennem a felsőd. Az én ruháim csurom vizesek. A nadrágjaid meg kis esélyesen sem jók rám úgyhogy maradt csak ez a felső. És ne mond megint, hogy kicsi vagyok...-Mondtam keresztbe fonva a karjaimat magam előtt.

[Takeda Houjo]

- Kösz .... hát az előzőnél jobb az biztos - mondtam kedvesen.
- Hát pedig kicsi vagy ... de nem baj így vagy aranyos - mondtam mosolyogva majd felálltam és átöleltem.
- Nem vagy éhes ? - kérdeztem kedvesen közben elengedtem.
~ Jobb ha mostantól jobban figyelek nem kénne elragadtatni magam ~ gondoltam majd vissza ültem.
- Rendelhetnék pizzát ha szereted - mondtam kedvesen.

[Kyta Tagawashi]

-Héé mondtam, hogy ne mond...-Mondtam a sértődöttet játszva persze csak vicceltem. Hihetetlenül jól esett amikor Takeda átölelt de elég hamar el is engedett.
-Hát ami azt illeti megéheztem. De nem szerintem ne rendelj pizzát összedobok valamit.- Mondtam mosolyogva majd besétáltam a konyhába. Mivel azt mondta érezzem otthon magam körülnéztem. Dugig volt a konyha élelmiszerekkel,használati eszközökkel. Minden volt ami kellhet. A luxustermékektől az alapvető dolgokig. Furcsálltam mert régen Takeda nem igen főzött. Lehet azóta változtak a dolgok, vagy szakácsnője van. Nem tudhattam. Pizzához hasonlatos kis falatokat sütöttem, csináltam teát meg még egy kevés pirítóst is. Ezek egész jól felszívják az alkoholt a Tea pedig átmelegít. Az asztalra raktam a kaját majd kikukucskáltam az ajtón.
-Kész vagyok.- Mondtam mosolyogva majd leültünk kajálni.
-Mióta laksz itt?-Kérdeztem érdeklődő tekintettel.
-Elég sok minden van itt...te főzöl?-Kérdeztem csodálkozva.

[Takeda Houjo]

Leültem az asztalhoz.
- Á ez nagyon jól néz ki - mondtam meglepve.
- Öh kb 1 hete de hogy itt lakom még csak te meg Ayaka tudjátok .... meg majd még Arisának szólok és másnak nem is kell tudnia - mondtam mosolyogva.
- Hát néha szoktam amikor van is kedvem hozzá - mondtam kedvesen.
- Hol tanultál meg ilyen jól főzni ? - kérdeztem csodálkozva mikor megkóstoltam amit csinált

[Kyta Tagawashi]

Amikor Takeda Arisat emlegette elég rosszul esett. Nem tudom miért...hiszen egyszercsak megjelenek ennyi év után és azt gondolom majd onnan ahol abbahagytuk folytathatnánk?! Nem! Ez baromság. Hiszen Takeda is élte tovább az életét akár csak én. És ez így van rendjén. Nincs jogom beleszólni az életébe. Nem lehetek ennyire önző. Még akkor sem ha ennyire hiányzik. Egyszerűen nincs jogom ehez.
-Óh tudod anya és apa nagyon sokat dolgoztak..én pedig a házvezetőnőtől megtanultam főzni, hogy eltudjam látni őket Japánban is. Amilyen fejetlenek a sok munka közepette nem gondolnak arra, hogy néha enni kéne vagy inni. Teljessen kikapcsol nekik ilyenkor a külvilág. Sosem mondtam, hogy éppenséggel normális családban nőttem fel. Bezzeg azt nagyon betudták tiltani annak idején, hogy veletek találkozzam. Mert, hogy rossz hatással vagytok rám.-Mondtam utánnozva a szüleimat majd elnevettem magam. Rossz hatás ide vagy oda ők még most is a barátaim ennyi év után is. Nem azok a fajták akik csak valami számukra hasznos ok miatt barátkoznak velem. Igazi barátok akármennyire is mi voltunk Tokyo fenegyerekei. A mini Yakuza. Ezen a gondolatom újból elmosolyodtam.

[Takeda Houjo]

- Hát ügyes voltál én egyszer majd nem felgyújtottam a házat már mint nem ezt ha nem a másikat mert Nathalie el ment és rám bizta hogy főzzek - mondtam mosolyogva közben kicsit elgondolkodtam érdemese Arisával szenvedni úgy sem fog bizzni bennem bármit is mondok neki.
- Találkozhatnánk holnap is ha ráérsz - mondtam mosolyogva.

[Kyta Tagawashi]

-Én...én... nem tartom jó ötletnek.-Mondtam halkan. Megálltam a mozdulat közepén majd letettem az evőeszközöket. Az ölembe raktam a kezeimet ls az asztalt bámultam. Nem akartam többet találkozni Takedaval. Nem bírtam volna mellette lenni. Egyszerűen legszívesebben elsírnám magam a helyzeten. De jobb ha nem találkozunk többet. Neki ott van Arisa...És egyszerűen nem bírom ki nélküle. Hogy ne érintsem meg, hogy ne csókoljam, hogy ne öleljem. Egyszerűen talán csak jobb ha nem látom többet.

[Takeda Houjo]

- Miért ? - kérdeztem meglepődve majd én is az asztalra néztem.
- Ne haragudj ... értem ... ha nem akarsz nem kell találkoznunk .. de azért örülök hogy ma még is találkoztunk - mondtam majd halványan elmosolyodtam.
~ Lehet tényleg jobb lenne ha nem találkoznánk hisz már most kezdek kételkedni abban hogy Arisával szeretnék e lenni ... már mint persze hogy igen de abból csak örökös veszekedés lenne semmi más ... igaz hogy mi ketten egész más világ vagyunk ő nem úgy látja a dolgokat ahogy kéne pedig olyan jó lenne ha kicsit is megértene de nem is akar ~ gondoltam.
- Hiányozni fogsz - mondtam halkan.

[Kyta Tagawashi]

-Egyszerűen nem bírnám ki.- Mondtam suttogva. Ökölbe szorult a kezem. Sóhajtottam egyet majd gyorsan összeszedtem magam. Felkeltem az asztaltól és elvittem a tányérom a mosogatóhoz.
-Kérsz még?-Kérdeztem mosolyogva. Mivel Takeda nemet intett a fejével elvittem a tányérját majd elmosogattam. Takeda már kiment a nappaliba mire végeztem. Miután rendet raktam én is kimentem a nappaliba.
-Amint megszáradtak a ruháim megyek. Igérem.-Mondtam halvány mosollyal. Nekitámaszkodtam a falnak és az ablakon bámultam ki.

[Takeda Houjo]

Egy ideig senki nem szólt semmit és ez a csend már kezdett elég kínos lenni de egyszerűen nem tudtam mit mondani szeretem volna vissza tartani de egyszerűen nem tudtam csak a padlót figyeltem majd felálltam és oda sétáltam Kytához.
- De amíg itt vagy ... beszélgethetünk nem ? - kérdeztem kedvesen majd a kanapéhoz húztam hogy üljön le.
- Szóval mesélj .. a ruháid még elég soká fognak megszáradni ... és nem szeretném ha addig kellemetlenül éreznéd magad - mondtam halvány mosollyal és igazából kíváncsi is voltam pár dologra de nem akartam csak úgy rákérdeni.

[Kyta Tagawashi]

-Oké. Szóval mikor Hawaii-ra költöztünk szinte azonnal beilleszkedtem. Tudod milyen vagyok. Minden este buliztunk. És bevallom rengetegszer ébredtem idegen férfiak melett...-Mondtam sóhajtva. A homlokomra tettem a kezem majd folytattam.
-Végül is hidd el kitomboltam magam az utóbbi időben. Ezután jött az a rész amikor megnyertem egy igen jelentős versenyt. Hawaiit képviseltem a szépségversenyeken.Elég sok feladatom lett úgyhogy búcsút mondhattam minden bulinak. Meg kellet komolyodnom.-Mondtam. Eléggé megfájdult a fejem így inkább hátra dőltem a kanapén.
-Még valami? Kérdezz nyugodtan.-Mondtam halkan.

[Takeda Houjo]

- Azért jobban is figyelhettél volna - mondtam halkan mikor mondta hogy sokszor ébredt idegen pasik mellet.
- Hát gratulálok - mondtam mosolyogva mikor mondta hogy versenyt nyert.
- És hogy ismerkedtél meg a pasiddal ... már mint a voltoddal - kérdeztem talán kicsit féltékeny voltam nem tudom.

[Kyta Tagawashi]

-Hát. Két éve az egyik szörfparadicsomban találkoztunk. Éppen sütettem a hasam a tengerparton amikor valaki lefröcskölt. Aztán rögtön elkezdtem reklamálni. Végül is már nem is emlékszem, hogy mire barátnőm visszaért már össze melegedtünk. Képzeld megtanított szörfözni. Aztán... hazajöttünk. Szakítanom kellet vele ugyan úgy mint veled annak idején. Csak kicsit nehezebb volt mivel veled nem jártam 2 évig.-Mondtam sóhajtva. De végül is túl tettem magam rajta. Úgy nézem Takedat sokkal erősebben szeretem. Most úgy érzem.
-Na és ti Arisaval?-Kérdeztem.