Iskola udvar

[Terashima Sayu]

- Jah holnap lesz a döntö meccsük álítolag szóval holn ap nem lesznek suliban - mondtam kedvesen.
- Kösz nem .. nem élek ilyesmivel - mondtam mosolyogva rajtam rögtön észre vennék túl sok figyelem központosul jelenleg rám de annak örültem hogy holnap lehet nekem sem kell bejönöm.
- meséljetek magatokról - mondtam halváyn mosoly kiséretében.

[Reiko Shinzo]

Én elfogadtam. Nem sok kedvem volt magamról mesélni, ezért címszavakban összefoglaltam.
-Nem szeretem a sulit, iszok és cigizek. Én vagyok a család fekete báránya. Szeretek verekedni, akaratos vagyok...
~ És bele vagyok esve Takumiba...még mindig...
Halványan elmosolyodtam a gondolattól.

[Takumi Jifudotu]

-Takumi vagyok, kissé zűrös srác, két méter nagy: száznyolcvan magas, húsz hosszú, hetven kilós, kisportolt izmomzatú, szeretem a rendbontást és a hülyeséget. Szingli vagyok. Kedvenc időtöltésem az autósportok nézése, és mások piszkálása, idegesítése. Kedvenceim közé tartoznak még a lányok is.-mondtam, és ekkora Reiko szemébe néztem, és elmosolyodtam.
~Meg szerelmes vagyok ebbe a hölgyeménybe itt.
-És Te?-és gyorsan továbbdobtam a labdát.- Hogyan szólítanak a barátaid?

[Terashima Sayu]

Most eszembe jutott John és az amit mondott kerüld a rossz társaságot de mi is számít annak ? GD miatt is elég pipa volt rám vagyis inkább az miatt hogy már megint rám mászott egy részeg és megint más segített rajtam jó ezért én is mérges vok magamra de ez van engem nem verekedésre neveltek gondoltam kicsit elkalandozva miközben GD-ék felé néztem majd megráztam a fejem mintha így kitudnám verni a gondolatokat belőle.
- Hát Sayunak ezt nagyon nem lehet röviditeni ..... én Europából jöttem ide nem olyan rég de semmi érdekes dolgot nem tudok mondani - mondtam kedvesen hát pár részletet kihagytam így pléldáult hogy apám kormányzó anyám egy hírtv vezérigazgatója aki mindenkivel kombinál régebben énekeltem is de épp miatta hagytam abba e helyett most modelkedem néha és hogy egyfolytában GD után lóholok mert nem tom megjegyezni az óra rendendemet.
- Hát izgalmas életettek van én örülök azért hogy nyugott az enyém - mondtam kedvesen

[Reiko Shinzo]

-Izgalmas?Ilyen szemszögből még nem néztem meg...Én jobban szeretem veszélyesnek tartani magamat...
~Szingli...
-Néha egy unalmas élet jobb lenne.
Megszorítottam Takumi kezét.
-De mi így vagyunk jók, nem igaz?

[Takumi Jifudotu]

-Persze Cicám. Csak áruld már el nekem, hogy miért szorítod most annyira a kezemet? Nem mintha baj lenne csak....- és hirtelen megvilágosodott előttem.
~Szeret engem. Még mindig. Énis Őt.
-Bocsássatok meg, eszembejutott valami. Nincs kedvetek beülni valahová egy kávéra? Remélem van itt a közelben olyan hely. A suli meg ráér még, nemfog elszaladni.- mondtam kissé tréfásan.
Reiko szemébe néztem. közel hajoltam hozzá, hátha sikerült megcsókolni.

[Terashima Sayu]

~ Hát ezzel egyet értek ~ gondoltam magamban majd neki dőltem az egyik fának a tegnapi fickó szépen megkarmolta a kezem és ezt csak most vettem észre remek majd azt mondom hogy a macskám volt persze csak az a gáz hogy nincs macskám . Ahogy néztem elégé zavarhattam és lógni sem akartam.
- Menjetek csak nekem van egy kis dolgom - mondtam kedvesen.
- Sziasztok majd beszélünk - mondtam mosolyogva majd Aikohoz sétáltam.
- Na jobban vagy már ? - kérdeztem tőle kedvesen majd leültem mellé.

[Reiko Shinzo]

-Szia...
Intettem neki, de végig Takumi szemébe néztem. Behunytam a szememet és odahajoltam hozzá.
~Ha ezt most elbaltázom...
Remegtem izgalmamban. Túl sokáig vártam erre...

[GD/G-Dragon]

Miután elhúztak a padunktól birtokba vettük a környéket. Az udvar persze végig tőlünk volt hangos, a különböző káromkodásokkal ízesített beszédünktől és a nevetéstől. Vagy inkább csak a társaságra fognám ezeket. Én alig szólaltam meg. Egy labda gurult oda a lábunkhoz az alsósoktól. Yomi felkapta és odament a kisfiúkhoz.
'-Sziasztooook..kéritek?-Kérdezte vigyorogva. Már előre éreztem, hogy valami köcsögségre készül. És így is a lett a kisfiú bólogatott bevetve a gyermeki bociszemeket és a labdáért nyúlt. Yomi felemelte a labdát és hátradobta nekem. A kisfiúk akik ezzel játszottak odafutottak hozzánk de én odadobtam Toranak. Tora meg vissza Yominak. Addig amíga kisifúk sírva nem fakadtak dühükben.
"-De édes nézdmááá...-Mondta Tora majd elnevette magát. Minka odament a kisfiúhoz és megnyugtatta.
"'-Olyan degeneráltak vagytok.-Mondta Minka dühösen.
'-Nézdmár előbújt belőle az anyai ösztön.-Mondta Yomi cukkolva Minkat miután hozzá került a labda.
"-Miért Minka nő?-Kérdezte vigyorogva Tora.
'-Jól van visszaadja a fiú...-Mondta Yomi majd egyenesen Takumi fejének dobta a labdát. Elég hirtelen érhette a háttal üllő fiút mert még csak el se hajolt. Mindenki röhögni kezdett. A kisfiú odafutott, felvette a labdát és elfutott vele.
"-Hoppáá..aztán vigyázzz még lefejeled a csajt..Mondta a röhögéstől a könnyeivel küszködve Tora.
-Ezt úgy hívják, hogy rutin. Én is így hódítok.-Mondtam komoly fejjel.
""-Hoppá. Nemááár... akkor ne érj hozzám.-Mondta nevetve Lei és felugrott mellőlem.
-Aha ki az aki folyton hozzám ér?-Kérdeztem sokat sejtető mosollyal.
""-Ért. Múlt időben.-Mondta majd kiöltötte a nyelvét.
-Kamu.-Mondtam egyszerűen majd leintettem.
'-Lol nézd már meg dílerkedik.-Mondta Yomai szokásos fura akcentusával kiemelve a sértőbb szavakat.
"-Ejnye... nade Yomi. Ne áruld be mert még engem is lebuktatsz...-Mondta széles mosollyal Tora.
-Téged már a fejed lebuktatott.-Mondtam nevetve.

[Ichirou]

Besétáltam az iskolába mostanában elégé kedvetlen voltam leültem az egyik padra Clarissával aki 1 hete érkezett az osztályunkba és az országba is ezért a tanárnő rám bizta mivel folyékonyan beszéltem a nyelvén nem csoda hisze elég sokáig voltam külföldön kiskoromban persze Clarissa is elég jól beszélte a mi nyelvünket tehát feleslegesnek találtam ezt az egészet pláne hogy meglátásaim szerint elég közvetlen és egész vonzó is volt így még jobban kellet figylenem ekkor egy másik osztálytársam sétált el elöttem de még csak felénk sem nézett.
- Pff nem értem mi baja van - sóhajtottam.
'- Ichirou ne mond hogy nem tudod .... nekem mondta - mondta Clarissa vigyorogva majd közelebb hajolt.
'- You have ingnored her e-mails, ady you haven't answered her calls.You might not be in her good graces any longer - mondta nevetve.
- Remek - sóhajtottam.
- De direkt megkértem hogy ne hívogasson és ne is írjon .......én kockáztatok miatta ha a barátnőm rá jön kinyír - mondtam lehangoltan.
'- Na fejezd be a nyafogást miért nyírnak ki ?- kérdezte kedvesen.
- Mert elég félre érthető hogy nálam aludt nem ? - kérdeztem vissza.
'- Hát mondjuk így igen - mondta elgondolkodva
- Mindegy végül is csak azért jött át hogy lemásolja a leckét mivel majd 1 hónapig hiányzott ... csak nem értem miért nem vitte el - sóhajtottam majd Clarissára néztem.
- Erről jut eszembe te is elégé le vagy maradva ha akarod lefénymásolom neked az órai anyagokat - mondtam halvány mosollyal.
'- Majd én lefénymásolom - mondta kedvesen.
- Ahogy akarod .. suli után ráérsz ? - kérdeztem.
'- Igen - mondta.
- Jó akkor eljössz és odaadom őket és haza kísérlek mivel nem hiszem hogy ismered a környéket - mondtam kedvesek.
'- Köszönöm - mondta kedvesen majd a tőlünk nem olyan messze ülő fiúkat nézte akik épp pár gyerekkel szorakoztak.
'- Szegények - mondta hallkan.
'- Miért ilyen köcsögök ? - kérdezte én pedig sóhajtottam.
- Hát jó kérdés de őket inkább hagyd jó ? - kérdeztem.
'- Okés - mondta mosolyogva.

[Terashima Sayu]

GD ék megint szemétkedni kezdtek és ezt nem tudtam szó nélkül hagyni.
- Miért kell másokat piszkálni ? - kérdeztem tőlük komolyan.
- Elég óvodás szint már bocsi azt hittem ennél komolyabbak vagytok - mondtam komolyan és már rá is készültem hogy ezért milyen oltást fogok kapni tőlük de sajnos nem tudok lakatott tenni a számra ha valami elégé zavar.
- Mi jót csináltál eddig ? - kérdeztem kedvesen Aikotól.
- Ja és bocs hogy tegnap este csak úgy elmentem csak gondoltam elég fáradt voltál már. - mondtam.

[Gei/AJ]

2 hetet hiányoztam az iskolából, hogy rendbe jöjjek. Szerencsére mostanra szinte maradéktalanul eltűntek a sebeim. Nem hiába öltünk vagyonokat abba, hogy a bőröm ugyanolyan selymes és hibátlan legyen mint volt. Aprócska hegek azért még így is voltak a csuklómon. De a karkötők kitűnő megoldásnak tűntek a hegek eltüntetésére. 2 hete nem láttam Ichirout és azt hiszem...nem voltam felkészülve rá, hogy beszéljek vele. Bajba sodortam...vagy talán ő engem. Nem tudom. De sok mindent halottam mostanság róla. Persze nem hiszek a pletykáknak de ki nem lenne féltékeny ha ilyeneket hallana. Nem engedtem, hogy meglátogasson a kórházba...egyszerűen megkértem a személyzetet, hogy ne jöhessen be a szobámba. És nem is engedték be. Talán attól féltem, hogy ha olyan állapotba lát... talán elhagy. Nem tudom miért. De egész idő alatt depressziós voltam...túl sok volt nekem ez a játék. Kiszálltam a kocsiból és az udvarra sétáltam. Megláttam Ichirout de rögtön elkaptam a tekintetem és elsétáltam előttük. A bátyámék szerencsére nem vettek észre még előtte letértem a sövények közé így nem vettek észre. Leültem az udvaron lévő szökőkút peremére és a fodrozódó vízben néztem a tükörképem. Egy idő után mintha megőrültem volna...tényleg láttam Ichirout magam mellett. Az újaim hegyével összekavartam a vizet, hogy ne lássak semmit. Felnéztem az égre, lehunytam a szemem és hagytam had járja a napfény minden porcikám.

[Aiko Ninie]

A rajzolgatás és az emberek kerülése nagyon remekül ment, egészen addig amég Sayu le nem ült mellém.
-Igen jobban vagyok már, köszönöm.
Néztem rá és mosolyogtam egy kicsit, hogy meggyõzõbb legyen a mondandóm. Folytattam a firkálást GD és bandája viszont túl hangosnak bizonyult ahoz, hogy ne nézzek rájuk. Pár kisfiúval szórakoztak én csak megráztam a fejemet és lenéztem a lapomra amin már alig volt hely, így megfordítottam.
-Ugyan semmi baj, fáradt voltam egy kicsit, de azért nem kellett volna otthagynod... pár perc ide vagy oda.
Mondtam mosolyogva majd odanyújtottam a lapot neki.
-Ezt csináltam egészen eddig. De már fájnak az ujjaim a sok satírozástól.
Tettem le a tollamat is, nehogy megint kísértésbe essek. Ekkor viszont az elõzõ labda ami GD-ékhez került most engem talált be elég szépségesen. Természetesen megfogtam,de szegény kisfiú nem mert eljönni érte mert félt, hogy én is elkezdek vele szórakozni. Felálltam a padról és közelebb léptem hozzá.
-Nyugi én nem fogok szórakozni veled.
Mondtam mosolyogva, viszont ekkor olyat tettem amilyet még soha. Elkezdtem játszani velük. Csak egy egyszerû foci volt én még is jól éreztem magam. Valamiért most nem érdekelt, hogy hülyének néznek vagy kinevetnek. Inkább a szemembe nevessenek mint a hátam mögött így nem zavart annyira. Hosszas játék után véletlenül túl nagyot rúgott az egyik srác a labdába és GD-ékhez repült. Természetesen én sétáltam oda, viszont Yomi-val egyszerre nyúltunk érte. Ránéztem õ pedig rám.
-Na milesz? Engem is elkezdesz szivatni?
Kérdeztem tõle halkan, de eleinte nem válaszolt.
-Elvitte a cica a nyelved?
Erre természetesen már válaszolnia kellett, mert nem engedhette meg magának gondolom én hogy megalázzam.
'-Ha így haladsz én foglak elvinni téged.
-Ejnye... sokat tanulj még ahoz.
Emeltem föl a kezemet és böktem rá a mutató ujjammal a homlokára amitõl elengedte a labdát és hátrébb lépett.
-Köszönöm, nagyon udvarias vagy.
Mondtam mosolyogva aztán visszasétáltam a gyerekekhez és folytattuk tovább a játékot.

[Ichirou]

- Remek akkor suli után jó ? .... most van egy kis dolgom - mondtam közben kivettem a kezéből a telefonját és beírtam a számomat majd megcsörgettem magam és elmentettem a számát.
- Remek ez is meg van ... ha kellek hívj - mondtam közbe felálltam majd Gei után indultam ám még egyszer megálltam.
- Clarissa tudod hol lesz óránk ? - kérdeztem ö pedig mosolyogva oda sétált hozzám.
'- Nyugi Ichirou tudom .... és oké...de elég sajátos a telefonszám elkérési módszered - mondta nevetve.
- Jah hát igen múlt béli tapasztalat egyszerűbb mint napokig loholni mire megszerzem nah de ne érts félre nyugi csak azért kellet hogy ha hívsz tudjam hogy te vagy mert nem veszem fel mindenkinek - mondtam mosolyogva majd megfordultam és tovább sétáltam majd megálltam Gei mögött nem mondtam semmit mert hirtelen nem is tudtam szörnyen bántott ez az egész főleg hogy nem tudtam segíteni rajta végül megszólalatam.
- Ne haragudj hogy megint cserben hagytalak - mondtam halkan.

[Gei/AJ]

Egy darabig nem szólaltam meg aztán végül halkan sikerült.
-Én...nem akartam, hogy láss.-Mondtam.
-Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy még mindig ugyan úgy szeretsz...-Mondtam. Könnyek gyűltek a szemembe. Sajnos az eset óta érzelmileg elég instabil voltam. Könnyen elsírtam magam holott ez régen nem volt jellemző rám. Megfordultam és Ichiroura néztem. Kezdtem homályossan látni a szememben felgyülemlett folyadéktól...a könnyeimtől.Nem...veszíthetem el... Újból hátat fordítottam Ichirounak. Nem akartam, hogy lássa ahogy sírok. Nem akartam, hogy csupán szánalomból hazudja azt nekem, hogy szeret. Azt akartam, hogy őszintén megmondja ha nem.