Házak

[GD/G-Dragon]

-Dobd csak le az ágyamra.-Mondtam majd bementem a gardróbba és becsuktam az ajtót. Átöltöztem valami lazábba. Átváltottam a nadrágomat meg valami laza felsőt és összefogtam a hajam. Kimentem a gardróbból de az ékszereimet nem vettem le. Azokat már megszoktam. Felvettem egy szemüveget majd bementem a könyvtárszobába. Mivel két szék volt az íróasztalnál egyértelmű volt hova ülhet Aiko. Előszedtem pár könyvet meg papírt és tollat. Kinyitottam a könyvet és megnéztem a papírt amit kaptunk.
-Oké. Akkor elősször kezdjük a nagy szénatom számú elegyekkel.-Mondtam majd megigazítottam a szemüvegemet és magyarázni kezdtem. Az idő elég gyorsan repült. Körül belül 2 óra múlva már Aiko is egész jól feloldodótt. Ekkor jött be a szobalány egy tálcával.
-Hoztam egy kis üdítőtt meg ételt.-Mondta a szobalány majd lerakta a tálcát az asztalra. Megköszöntem majd kiment.
-Király!-Mondtam majd öntöttem magamnak italt és ittam egy kicsit majd hátradőltem a székben.
-Ezazzz...-Mondtam sóhajtva. Kicsit ki kellet nyújtóztatnom magam.

[Aiko Ninie]

Letettem a táskámat az ágyra és vártam amíg GD átöltözik. Miután besétáltunk a könyvtárba leültünk egy asztalhoz. GD valami atom micsodáról kezdett el beszélni, amit az elején azt sem tudtam micsoda. A végefelé már egész jól belejöttem én is, aztán hoztak nekünk italt. Hátradõltem egy kicsit, de valahogy már nem volt kényelmes ülni, így inkább felálltam és nyújtóztam egyet, természetesen így kilátszódott a derekam és a rajta lévõ tetoválás ami egy srákányt ábrázolt. Miután észbe kaptam gyorsan lehúztam a fölsõt és visszaültem.
-Szép házatok van és elég tágas.
Jegyeztem meg halkan aztán játszani kezdtem a tollal.

[GD/G-Dragon]

Nahát. Tetkó...ez sexi. Legalább is nekem bejön. Felkeltem a székből majd odamentem Aikohoz.
-Köszi.-Mondtam majd Aiko derekára tettem a kezem és közel húztam magamhoz.
-Te is nagyon szép vagy ám...-Mondtam suttogva. Éreztem a bőrömön ahogy kifújja a levegőt olyan közel hajoltam hozzá majd végül megcsókoltam. Előbb gyengéden...óvatossan azután akcióba lendítettem a nyelvem is. Nem tehetek róla megőrülök ha egy ilyen bombázó van a közelembe.

[Aiko Ninie]

Mikor éreztem a kezét a derekamon végigfutott rajtam a hideg, aztán mozdulni sem bírtam csak a szemét néztem. Lenéztem a szájára ami vészesen közeledett felém. A szivem majd kiugrott a helyérõl, igazából azt sem tudtam mit kellene tennem. Kicsit oldalra fordítottam a fejemet, de végül eluralkodott rajtam a pánik felemeltem a kezem és próbáltam ellenkezni végül kicsit rossz helyen kötött ki a kezem. Túlságosan közel voltak az ujjaim a férfi területhez. Elhúztam a fejem és felpattantam a székrõl.
-Bocsi...
Préseltem ki valamit a számon és irtózatos sebességgel hátrálni kezdtem egészen addig amíg neki nem mentem valaminek. Rettentõen szégyeltem magam, de nem tudtam mit kellett volna tennem, hiába volt kellemes a csókja. Egyszerûen nem tudtam mit kezdjek a kezeimmel, vagy hogyan viszonozzam neki ezt az egészet. Semmihez nem értettem ami egy fiúval kapcsolatos.

[GD/G-Dragon]

Elnevettem magam ezen az egész helyzeten.
-Csaknem ez volt az első csókod?-Kérdeztem mosolyogva.
-Hát ez..aranyos.-Mondtam végül ekkor megszólalat a telefonom a másik szobába. Besétáltam majd kikotortam a telfonomat az ágyamon hagyott táskámból és 10 perc beszélgetés után vissza jöttem a szobába.
-Na szerintem holnap folytatjuk. Remélem valamit sikerült megértened.-Mondtam halvány mosollyal majd elpakoltam az íróasztalról. A könyveket a helyükre raktam egyenesen a hatalmas lexikonok fölé majd kikísértem Aikot.
-Elvisznek kocsival csak mond meg hova kell. Viszlát.-Mondtam mosolyogva majd becsuktam az ajtót. Visszasétáltam a szobámba átöltöztem és megigazítottam a hajam. Közben írtam egy sms-t Sayunak.

Sziaaa
Nemtudom hol lesz az a buli vagy mi...úgyhogy talizzunk valahol és elmegyünk együtt. Ok? Ueno Park 1-es bejárat...
//Ueno Park//

[Aiko Ninie]

Nem tudtam választ adni neki, csak néztem õt és azt ahogy mosolyog. Tudtam, hogy ezzel nagyon elástam magam hiszen, hogy lehet egy ilyen lány mint én még mindig érintetlen. Nem tudtam levenni róla a szemem így követte a tekintetem bárhova ment. A kis telefonálás után kikísért.
-Rendben van. Majd, holnap...
Mondtam halkan majd a kocsihoz sétáltam ami hazavitt miután én képes voltam elmondani hol is lakok.

//Szia. Ne haragudj, de elromlott a gépünk és nemtudom mikor lesz kész :S Szal nagyon ritkán fogok írni ne haragudj, de ha kész lesz a gép akkor majd sûrûbben írok. Tényleg bocsi :S //

//Ueno Park//

[Gei/AJ]

Miután haza értem felrohantam a szobámba, felvettem a pizsamámat és az ágyamra feküdtem. A mobilom ugyan rezgett már egy ideje de nem akartam megnézni. Csak sírtam...pedig egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy történt is valami. Egyszerűen túl érzékeny voltam mostanában. Ami gáz...mert lassan már hülyének néznek. A kezembe vettem a telefont és elolvastam az sms-t. Egy negyed óra múlva írtam vissza valamit.

Igen. Meg kéne...sajnálom. Azt hiszem...egyre szörnyűbb vagyok. Azért én szeretlek...Tényleg sajnálom. És kérj a helyemben bocsánatot anyukádtól kérlek. Köszi
Ui.: Ha végeztél esetleg...átugorhatnál. Szeretlek.


Az ágyamra raktam a telefont és az erkélyen bámultam ki. Lehunytam a szemem és próbáltam vissza nyerni önmagam. Vagy aludni egy kicsit...ami eddig még nem sikerült. A rémálmok elég idegesítőek kezdtek lenni...főleg mert egyre fáradtabb lettem tőlük.

[Gei/AJ]

Felvettem a telefont az ágyról és megnéztem az sms-t. Ezután rögtön jött egy másik is.

Sose zavarsz. Ezt te is tudod. Siess.

Miután megírtam az sms-t leraktam a telefont és nyújtóztam egyet. Mindjárt kimegyek és átöltözöm...rendbe rakom magam. Mindjárt. Az erkély nyitva volt így a kellemesen hűs szellő befújt a szobámba. A szellő megmozgatta az ágyamat körül vevő fehér, lágy selymet. Most éppen a fehér hónapomat éltem. Ha már ez az egyik kedvenc színem. De ez ugye nem is szín. Hanem árnyalat... Lehunytam a szemem a gondolkodás közben. Aztán valahogy elnyomott az álom. A hajam az egyetlen fekete pont volt a szobában... már ha pontnak lehet nevezni az össze vissza kúszó hajszálakat. Eleinte örültem mert nem álmodtam de aztán...újból bele csöppentem azokba a szörnyű rémálmokba.

[Ichirou]

Megálltam Geiék házánál majd megcsörgettem mivel nem akartam csak úgy bemenni csengetni meg azért nem akartam mert ki tudja kit zavarok meg lehet valaki alszik.Nem igazán tudom miért is jöttem ide már azt sem mit kéne mondanom neki.

[Gei/AJ]

Arra ébredtem, hogy megcsörrent a telefonom. Ichirou volt az. Gyorsan kikeltem az ágyból majd leszóltam az egyik szolgálónak, hogy engedje be. Megfésültem a hajam és gyorsan magamra kaptam egy rövid farmernadrágot és egy ujjatlan felsőt. A sminkem még csak el se kenődött...már nem mintha lett volna minek elkenődnie. Nem voltam az a túlsminkelős fajta. Csak ha muszáj volt. Belebújtam a nyuszifejet formáló papucsomba és lesétáltam a lépcsőn. Addigra Ichirout már beengedték.
-Mehetsz Lara. Óh várj mégse. Hívd fel az ügynökömet, hogy késni fogok és akármit mond üzenem neki, hogy szarok rá.-Mondtam egyszerűen. Azt hiszem az ominózus eset óta most beszéltem először úgy ahogy régen. Kitudja meddig fog tartani. Miután Lara bólintott és elsétált odasétáltam Ichirouhoz és megcsókoltam.
-Sajnálom.-Súgtam neki halkan miután vége szakadt a csóknak de csak egy icipicit húztam hátrébb a fejem. Épp, hogy csak nem ért össze az ajkunk amíg beszéltem.
-Hülye vagyok.-Mondtam majd elengedtem Ichirout és hátrébb léptem. Nekitámaszkodtam a falnak és sóhajtottam egyet. Azt hiszem ennyi idő után már tényleg nem kéne így kivernem a hisztit. Talán féltem, hogy olyan egyedül maradok ahogy a bátyám. És tudom, hogy belehalnék ha Ichirou elhagyna. Annyira szeretem...de én hülye ezt azzal mutatom ki, hogy még csak ennyire sem bízok meg benne. Szánalmas...hogy én mekkora egy idióta vagyok.

[Ichirou]

Besétáltam majd köszöntem Geinek és hallgattam a beszélgetést .Viszonoztam Gei csókját majd hátrébb léptem és a földet néztem.
- Mindegy meg van rá az okod hogy ne biz bennem - mondtam halkan.
- Amúgy jobban vagy már ? - kérdeztem kedvesen.
- De ha dolgod van beszélhetünk később is ... nem szeretnélek zavarni- mondtam kedvesen.

[Gei/AJ]

-Ennyi idő után nincs rá okom.-Mondtam majd a földre néztem.
-Igen...viszonylag. Bár jobb lenne ha átölelnél. Ha te is azt mondanád, hogy szeretsz...legalább egyszer. Mert kezdem úgy érezni, hogy csak én papolok.-Mondtam halvány mosollyal.
-Ichirou. Mi lenne fontosabb annál, hogy ezt megbeszéljük és rendezzük? Mert nekem semmi...-Mondtam.

[Ichirou]

- Mostanában kicsit túl sűrűn mászkáltam más lányokkal megértem hogy nem bízol bennem elég félre érthető főleg ha valaki tudja milyen voltam - sóhajtottam.
Átöleltem Geit a közelében valahogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni semmit a történtek közül és ez zavart erősen magamhoz szoritottam.
- Szeretlek ... de kérlek most segíts - mondtam halkan elég szánalmasnak éreztem magam Geinek nem akartam elmondani mi történt igazából ez az idő amíg nem találkoztunk nekem is kellet így nagyjából össze tudtam magam szedni de szokásomhoz hívem ezt az időt sem otthon töltöttem haza csak ritkán jártam csak ha muszáj volt és akkor sem egyedül.
- Jelenleg számomra sincs ennél fontosabb - mondtam halkan és még mindig nem engedtem el Geit.

[Gei/AJ]

-Még is miben segítsek?-Kérdeztem. Összeráncoltam a homlokom mivel fogalmam se volt miben kéne segítenem neki. Az órára pillantottam majd kibújtam Ichirou öleléséből. Megfogtam a kezét és elindultam vele a lépcső felé.
-Jobb ha a szobámba vagyunk. Apám nemsokára haza jön.-Mondtam halkan és nyeltem egyet. Nem volt semmi a világon amitől ennyire félnék mint a saját apám. Miután felértünk a szobámba bezártam az ajtót és a kulcsot az asztalomra raktam. Leültem az ágyamra majd újból megfogtam Ichirou kezét és magam mellé húztam az ágyra. Törökülésbe ültem és újból sóhajtottam majd Ichiroura néztem. A kezét nem engedtem el.
-Mesélj...-Mondtam halkan miközben Ichirou kezét simogattam. Tény, hogy az anyukája elég furán viselkedett... pedig csak pár percre ugrottam be hozzájuk. Nem csodálom, hogy Ichirou nem akart egyedül haza menni. De azért... Ichirou anyukája nagyon kedves és jó anya. Ritka dolog...vagy talán csak az én világomban az.

[Ichirou]

Egy ideig nem szóltam semmit hisz nem tudtam hogy is mondjam
- Gei összinte leszek azért jöttem ide hogy .... - kezdtem de nem tudtam folytatni a földre néztem majd Geire.
- Tényleg szeretlek ne értsd félre .... csak szeretném ha olyan valakivel lennél aki megtud védeni - mondtam halkan.
- Igérem ez lesz az utolsó hét hogy látsz és utána nem találkozunk - mondtam majd a plafonra néztem.
- Elmegyek Tokióból sőt Japánból is - mondtam halkan.
- Kérlek igérd meg hogy vigyázzol magadra nem akarok még egy fontos személyt elveszíteni elég volt ennyi ..... bőven - mondtam a végét hallkan igazából féltem hogy Geinek baja lesz és tudtam hogy nagyon rossz dőntés volt de fontosabb volt számomra az ő boldogsága mindennél jobban és tudtam hogy ha most ezzel nem is okozok neki azt de talál sokkal jobbat akitől bármit megkaphat amit tőlem nem aszem már egyátalán nem voltam olyan mint régen soha nem érdekelt mások érdeke szoval Ryota résszben jót is tett ezzel a játékával.
- Előbb utobb megérted .... biztos vagyok benne .... de ha most maradnék mindent tönkre tennék csak bajba sodornálak Ryota tett róla hogy ez így legyen hisz más választásom nem is lenne - sóhajtottam.