Házak

[Gei/AJ]

Mintha megszűnt volna a világ...amint megértettem mit akar éreztem, hogy kiráz a hideg. A szám kiszáradt és hitetlenkedve hallgattam Ichirout. Amint vége lett a mondandójának úgy éreztem mintha a pokol legsötétebb bugyrába cseppentem volna. A szám elé raktam reszkető kezeimet és lehunytam a szemem.
-Nem...nem...nem...-Ismételgettem magamnak halkan. A kezeim reszkettek, és azt hiszem már az egész testem. Felkeltem az ágyról és az erkélyemhez sétáltam. A korlátba kapaszkodtam és próbáltam levegőt kapni. Az alsó ajkamba haraptam és elsírtam magam. Hangtalanul...a könnyeim a padlóra hullottak és aprócska láva patakok ként égették a bőröm. Úgy éreztem mintha kitéptek volna valamit a mellkasomból. Nem kaptam levegőt és hisztérikusan hajtogattam hol magamban hol suttogva azt a bizonyos szócskát. Nem...nem lehet.

[Ichirou]

Nagyon szarul éreztem magam ez miatt főként hogy így kellet látnom Geit utána sétáltam és átöleltem.
- Ne haragudj - mondtam halkan nehezemre esett elengedni de sajnos nem lehetek önző most nem.
- Nem akartam szomorúságot okozni .... csak azt szeretném ha biztonságba lennél .... más nem számít - mondtam kedvesen.

[Gei/AJ]

-Ne érj hozzám.-Préseltem ki a fogaim között majd megfordultam és eltoltam magamtól Ichirout.
-Hogy...hogy teheted ezt velem?!-Kérdeztem és visszasétáltam a szobámba. Az asztalomon megpillantottam egy képet ami rólunk készült. Megragadtam és a szemközti falhoz vágtam. Az üveg csörömpölve tört össze és esett a földre. A földre rogytam és az arcomat a kezembe temetve kezdtem el zokogni. Úgy éreztem semmi értelme az életemnek...meg akarok halni. Körül belül 5 perc múlva erőt vettem magamon és letöröltem a könnyeim. Felkeltem a földről, kinyitottam a szoba ajtaját és bementem a szemközti gardróbba. Összeszedtem a ruhákat amiket Ichirou nálam hagyott és az ágyamra dobtam. Az egyik szolgáló akit eközben hívtam fel ordítozva a szobámba ekkor ért oda.
-Dara. Az összes ruhámat mossa ki. Most azonnal.-Mondtam dühösen. Nem akartam érezni Ichirou illatát...semmin. Ledobáltam az ágyamról mindent és kidobtam a folyosóra. Lerántottam a lepedőt és ezt is kidobtam a szobámból.
-Mindent tüntessen el innen.-Mondtam. A szolgálólány próbálta felszedni a földről a dolgokat. Épp az egyik asztalomhoz sétáltam amikor megláttam apámat ahogy kiszáll a házunk előtt a kocsiból. Odasiettem az ajtóhoz és becsaptam a szolgálólány orra előtt. Bezártam és leültem az ajtó elé majd neki támaszkodtam.
-Szívesen mondanám, hogy takarodj innen de sajnos annyira szeretlek, hogy nem szeretném, hogy bajod essen. Úgyhogy amíg apám otthon van addig nem moccanunk innen.-Mondtam határozottan. Az arcom közömbössé vált holott rettegtem. Most már szertefoszlott az álmom, hogy elmehetek ebből a házból. Az álmom mely szerint elfelejthetem az eddigi életem és boldog lehetek valakivel. Kezdem megérteni a bátyám.

[Ichirou]

- Jobb lett volna ha nem szólok ? ... jobb ? - kérdeztem komolyan.
- Lehet kár volt ide jönöm jobb lett volna ha nem szólok csak lelépek - mondtam egyszerűen elégé zavart hogy így viselkedik oké meg értem de ez túlzás már.
- Vagy bocs innentől majd a drága bátyádat is rám uszítod ? ... aszem elég fer dolog volt hogy egyátalán szóltam tudod vannak akik ezt kurvára nem mondhatják el .... és a helyet hogy most itt hisztiznél inkább gondolkodnod kéne - mondtam komolyan.
- Arra nem gondolsz hogy másnak is lehetnek gondjai hogy vannak dolgok amiket nem lehet előre látni ? - kérdeztem.

[Gei/AJ]

-Igazán sajnállak. Most mit csináljak sirassak meg másokat. Épp elég gondom van nélkülük is.-Mondtam dühösen.
-A bátyámat hagyd ki ebből. Nem ismered....semmit nem tudsz róla. Ne merd többé bele keverni ebbe őt oké?-Mondtam dühösen.
-Egyébként is... ez a minimum. Minimum, hogy elmondod, hogy elmész. De gerinctelennek tartom, hogy okot nem mondasz. És még te vagy felháborodva? Te nem vagy normális. El sem hiszem...hogy lehettem ilyen vak.-Mondtam közben zsebre raktam az ajtó kulcsát és próbáltam halkabbra fogni magam.

[Ichirou]

- Okot akarsz igen ?... rendben elmondom .... csak nem akartam hogy ennél is jobban utálj de látom ez így elkerülhetetlen - mondtam ridegen.
- Egyszerűen nem birok itt maradni ! .. utálom ezt a helyet gyűlölöm ! ... ha itt maradok megörülök - mondtam komolyan.
- Mikor te végeztél Chiyu megakart téged ölni épp hogy kiléptét leütött és fegyvert fogott rád választás elé állított te vagy ő Ryota ellenem uszította könyörögtem neki hogy ne tegye de hiába ha nem ölöm meg téged öl meg ezt pedig nem hagyhattam tudod mi a szörnyű ? ... Ryota szólt még mikor össze jöttünk hogy Chiyu ezt fogja tenni de nem hittem neki miért tenné hisz beszoktam tartani amit ígérek neki legalábbis igen. De hiába igértem neki bármit még sem tartottam be hisz megöltem .... Nai pedig mikor megtudta öngyilkos lett. AZ hogy nem találkoztunk részben jó volt legalább össze tudtam magam szedni nagyjából anyám teljesen megörült egyfolytában őket emlegeti hogy ma későn érnek haza meg ááá nem fogja fel hogy nem jönnek haza muszáj volt elmennem otthonról ez egyik haveromnál voltam egy ideig alig vártam hogy lássalak elképesztően hiányoztál de még is mikor újra találkoztunk minden újra a nyakamba hullot Chiyu és hogy nem tudtam ezt az egészet megakadályozni nem tudtam segíteni neked ma pedig épp hogy átjöttél az előtt felhívott Sacuky legjobb barátnője hogy Sacuky is meghalt .... rajta is tudtam volna talán segíteni ha azt a rohadt telefont felvesszem nem hitte volna hogy az én életemet tönkre tette legalább ezt nem hitte volna idióta lány nem ezt ígérte nekem .... és mikor te is átjöttél és anyám mondta hogy elmentél elég dühösen végleg elegem lett hisz mostanában elég sok baromságot hordanak össze ami nem igaz csak annyi hogy valóban sok lánnyal láttak de esküszöm nem volt semmi de értsd meg valahogy most össze kell szednem magam de ha veled vagyok ez nem megy most nem .... de félek hogy bajod esik ettől rettenetesen - mondtam halkan közben végig a padlót néztem.
- De érdekel is téged ... legalább van min nevetned .... hisz most megsértettelek innentől már nyugodtan bunkózhatsz - mondtam egyszerűen bár ettől az utálkodástól egyátalán nem éreztem jól magam legszívesebben már elmentem volna de Gei bezárta az ajtótt.

[GD/G-Dragon]

Leparkoltam a kocsimmal majd kiszálltam és besétáltam a lakásba. Miután becsuktam az ajtót és megfordultam szembe néztem azzal az emberrel akit mindenkinél jobban gyűlölök. Neki kéne halottnak lennie nem anyámnak. Csak neki...mindennél jobban szeretném holtan látni. Tudni, hogy többé nem kelhet fel...tudni, hogy egy csepp élet sincs már benne.
'-Kicsi fiacskám...-Mondta vigyorogva majd odatámolygott hozzám és megpróbált megölelni. Eltoltam magamtól. Részeg volt...bűzlött az alkoholtól. Ahogy mindig. Ledobtam a felsőm és levettem a cipőmet majd kikerültem őt és elindultam a lépcső felé.
'-Nem is öleled meg az édesapád? Te szarházi kölyök...-Mondta olyan hangsúllyal mintha a világ legmocskosabb dolga lennék. Nem fordultam meg de megálltam.
-Sosem voltál az apám Hitoshi. Alkoholista vagy és szadista. Másrészt pedig sosem lehettem kölyök...elvetted tőlem.-Mondtam teljesen érzelemmentes hangon és elindultam fel a lépcsőn. De pár lépcsőfok után megéreztem kezének acélos, jól ismert szorítását a vállamon. Visszarántott a lépcsőről, hogy szembe nézzek vele.
'-Fogd be! Még is mit képzelsz? Az én pénzemből eszel... egy senki vagy. A rohadt véletlen hozott össze a nyavalyás húgoddal együtt. Meg a cafka anyáddal.-Mondta az apám. Kissé elmosódtak a szavai a részegsége miatt de a legsértőbb szavakat könnyedén kivettem a mondandójából.
-Ne érj hozzám.Faszkalap.-Mondtam majd hátat fordítottam neki és elindultam fel a lépcsőn. Ekkor megragadta a karom és el lökött. Neki estem a korlátnak. Ekkor rám nehezedett apám testének a súlya és egyenesen a lépcső alja felé lökött. Csak pár lépcsőfokot estem de annál jobban fájt.
'-Tiszteletet kérek kölyök. És még valamit. Mond, hogy apa.-Mondta vigyorogva. Undorodtam ettől az embertől de soha nem mondtam volna neki, hogy apa.
-Dögölj meg.-Mondtam miután felkeltem a földről. Ekkor már kaptam is az "atyai pofont". De akkorát, hogy megszédültem és nekimentem egy asztalnak majd a falnak. Apám megfordult és elsétált a konyhába. Az asztalon lévő váza a földre esett és összetört egy képpel együtt. Az asztal pedig megadóan eldőlt az általam adott lendülettől. A homlokomhoz kaptam..éreztem, hogy fáj. Nem kevésbé az arcom amit az ütés ért. Az egyik szolgáló odasietett hozzám és adott egy zsebkendőt.
-Úrfi én...-A szemem alatti arccsontomon keletkezett sebre szorítottam és intettem a lánynak mielőtt folytatta volna. Elindultam fel a lépcsőn amikor halottam, hogy apám szobájának ajtaja becsapódik majd bezáródik. Egy kis nyugalom amíg kialussza magát. Sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy saját kezűleg fojtanám meg...meg mérgezném...vagy lelökném az egyik erkélyről. De tudom, hogy nem lennék rá képes...akármennyire is gyűlölöm.

[Gei/AJ]

-Sajnálom...de én úgy hiszem ha mellettem van akit szeretek minden sokkal szebb lehet. Jóban rosszban ahogy mondani szokták. De úgy látom te nem így vélekedsz.-Mondtam halkan. Ekkor csörömpölést halottam. Valami össze tört. Felpattantam és az erkélyhez szaladtam. GD kocsija a házunk előtt volt.
-Te...te voltál az álmom Ichirou. Veled végre szabad lehetnék...eltűnhettem volna ebből a pokolból. És te elhagysz...pedig. Annyira igyekeztem...annyira...szeretlek.-Suttogtam halkan. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam majd kinéztem rajta. Épp ekkor ért fel a bátyám. Rám nézett...egy véres zsebkendő volt a kezében az arcán pedig egy jókora seb.
'-Nem kell félned Gei.Be ment.-Mondta mosolyogva. Felszisszent hiszen fájt neki a mosolygás. Odarohantam hozzá és átöleltem.
-Sajnálom. De...félek.-Mondtam zokogva. Lassan elengedtem a bátyám és csak álltam ott. A szemeit néztem aztán az arcához értem.
-Nagyon fáj?-Kérdeztem a sebre utalva. Ő megrázta a fejét.
'-Jobban fáj, hogy sírsz.-Mondta halkan majd intett Ichirounak aki e közben ki jött.
'-Nah én nem is zavarok. Gyorsan szerzek egy sebtapaszt.-Mondta beletörődő arckifejezéssel majd elsétált. Megfordultam és Ichiroura néztem. Nem bírtam ki...átöleltem és lehunytam a szemem.
-Kérlek. Ne hagyj el...annyira félek.-Mondtam szipogva.

[Ichirou]

A történetből inkább kihagytam hogy Chiyu annyira eszét veszítette hogy rám lőtt csak hogy válasszak de nem akartam ennél is rosszabbnak beállítani közben kintről veszekedés hallatszodott elégé elképedtem hogy beszélsz az apjuk róluk elégé feldűhitett.
- Lehet igazad van - sóhajtottam miközben kisétáltunk elég durván nézett ki GD és akaratlanul is arra gondoltam mi lesz ha Geivel is ez történik csak az téritett észhez hogy Gei átölelt én pedig szorosam magamhoz öleltem majd a füléhez hajoltam.
- Ne haragudj ... nem hagylak el - mondtam halkan.
- De csak ha segítesz nekem - mondtam hallkan majd letöröltem a könnyeit és behúztam a szobába majd megcsókoltam.
- Ne haragudj hülye vagyok - sóhajtottam majd halványan elmosolyodtam.
- Miért hagyjátok hogy így bánjon veletek ? - kérdeztem komolyan.

[Gei/AJ]

-Te ne haragudj. Előbb meg kellett volna kérdeznem mi az okod erre...sajnálom, hogy ilyeneket mondtam. De kiborultam. Nem akarlak elveszíteni.-Mondtam halkan miután vége lett a csóknak.
-Nem tudunk mit csinálni. Ha csak egy rossz szót szólunk vagy úgy teszünk ahogy az az ő forgatókönyvében nem szerepel azonnal begurul. Nem csodálom, hogy anyát a halálba kergette. Pedig...régen jó apa volt...egy rövid ideig. Aztán...elkezdett kimaradozni. Nagyon sokat veszekedtek... és nemsokára mi is bekerültünk a veszekedésekbe. Ezért költöztem Amerikába...anya legalább engem meg akart menteni. Azt akarta, hogy normális családom legyen... de sose tudtam elfelejteni ezt az egészet.-Mondtam suttogva.
-Bár Sata megvéd. Úgyhogy mióta haza jöttem csak körül belül 3-4 alkalommal kaptam ki...amikor a bátyus épp nem volt otthon. Szereti ő a gyenge nőket verni de azért még is csak nagyobb dicsőségnek érzi, hogy egy életerős fiatal fickót ver meg. Tudja, hogy sose ütne vissza neki... mert minket tiszteletre neveltek. Ő azt se tudja mi az...és...Nem tudom miért utál minket ennyire. Talán túlságosan szerettük őt.-Mondtam.
-Sajnálom Chiyut...én tényleg nagyon sajnálom. Csak nem értem...sosem ártottam neki és még is mérhetetlenül gyűlölt. Akárhogy próbálkoztam jóba lenni vele...egyre jobban utált. Szeretett volna holtan látni az egyszer biztos.-Mondtam majd szenvedélyesen megcsókoltam Ichirout.
-De... nem akarok ilyen dolgokról beszélni. Nem akarok szomorú lenni...a komorság a bátyám szerepköre. Nem az enyém. Elvégre én el vagyok kényeztetve...nem tudom mit panaszkodok.-Mondtam halvány mosollyal majd megsimogattam Ichirou arcát.

[Ichirou]

- Ne haragudj elkellet volna mondanom de egyszerűen nem tudtam - sóhajtottam
- Az volt a baj hogy Chiyut szinte én neveltem fel és annyira ragaszkodott hozzám hogy nem tudta elviselni hogy mást is szeretek nem volt hozzá szokva az hogy régebben váltogattam naponta acsjokat az nem zavarta mert tudta hogy nem szeretem őket de te más voltál és ezt ő is tudta vele egyre kevesebbet foglalkoztam és mivel nem figyeltem Ryota magához csábította. - sóhajtottam majd megcsókoltam ismét.
- Jelentsétek fel ez nem megoldás vagy költözettek el elég híresek vagytok nincs rá szükségetek - mondtam kedvesen.

[Gei/AJ]

-Pont ezért nem tehetjük meg. A tökéletes család csupa sztárokból. Nagyon gáz lenne ha kiderülne mindez. Egyszerűen nem tehetjük meg. Már rég megtettük volna ha megtehettük volna.-Mondtam halkan.
-Psszt. Tudom, hogy nehéz volt.-Mondtam és a mutató ujjam Ichirou ajkaira tettem majd lassan elhúztam onnan és megcsókoltam őt. Hátradöntöttem az ágyon és végigsimítottam az arcát majd onnan haladtam le a hasához.
-Szeretlek.-Suttogtam a fülébe és újból megcsókoltam.

[Ichirou]

- De ez így nem lesz jó .... fontosabb a hír név mint az hogy bánt titeket ? - kérdeztem komolyan.
- Én is szeretlek - mondtam kedvesen majd megcsókoltam közeb átöleltem majd elengedtem.
- Apád mindjárt feljön és megöl hogy ölelgetem a lányát - mondtam viccelödve.
- Hmm persze lehet nem csak ölelgetem - mondtam sunyi mosolyal.

[Gei/AJ]

-Apám tuti húzza a lóbőrt? Részeg és este 10 van.-Mondtam könnyedén majd hátradőltem az ágyon.
-Nahát...nem csak ölelgetsz? Hát akkor mi mást csinálsz? Én nem is tudom...-Mondtam viszonozva a sunyi mosolyt majd magamra húztam Ichirout...
/pár óra múlva/
...felültem az ágyban. Ki voltam merülve ettől a szörnyű álomtól. Már megint. Minden csodás amíg el nem aludtam. Átnyúltam Ichirou fölött az éjjeliszekrényemhez, hogy magam felé fordítsam az órát. Hajnali kettő lesz pár perc múlva. Sóhajtottam egyet és hátradőltem az ágyban. A szemeimet törölgettem majd oldalra fordultam és Ichirout néztem ahogy alszik. Elmosolyodtam. Nem akartam felébreszteni. Kikeltem az ágyból és felöltöztem, kimentem a gardróbba a hálóingemért. Igen a gardróbomban a helyén voltak a ruhák...ezt már elintéztem. De végül is a szolgák megszokták már, hogy ilyen szeszélyes vagyok. Lesétáltam a konyhába és elvettem egy darab almát a gyümölcsös tálból majd felkapcsoltam a TV-t és lehalkítottam. Felültem a bárszékek egyikére amik a bárpult előtt sorakoztak majd beleharaptam az almámba... Miután befejeztem az alma evést elmentem megfésülni a hajam... nem tudtam mit kezdeni magammal. Miután megfésülködtem leoltottam a TV-t és visszamentem a szobámba. Kinéztem az erkélyen... apám már elment. Hála az égnek. Levettem a papucsomat meg a köntöst és vissza feküdtem az ágyba majd hozzá bújtam Ichirouhoz és lehunytam a szemem. Amíg érzem Ichirou illatát addig nem álmodok rosszat de utána igen. Próbáltam elhessegetni az e körüli gondolatokat.

[Ichirou]

Észre vettem hogy Gei kiment de nem mentem utána mivel igazán fel sem fogtam csak mikor vissza jött.Átöleltem és jobban magamhoz húztam mivel láttam hogy nem alszik túl jól.
- Aludj kicsim itt vagyok - mondtam kedvesen majd megpusziltam.
- Szeretlek - súgtam halkan közben a hátát simogadtam gyengéden.