Könyvtár

[Ren]

-Hmm.. ha szabálytisztelők lennének a terroristák nem halnának meg ennyien.-Mondtam sóhajtva. Leguggoltam, hogy segítsek összeszedni a lány dolgait.
-És ha szabálytisztelő lennél behúztad volna a táskád.-Mondtam viccelődve egy halvány mosoly kíséretében.

[Reiko Shinzo]

-Tudod, van néhány különbség köztem és egy terrorista között. Például egy: én jobban nézek ki. Kettő: nem embereket ölök, hanem dohányzok a könyvtárban. Három: nem vagyok öngyilkos hajlamú.
-Ez nem szabálytisztelet, hanem ostobaság. Egyszerűen feledékeny vagyok.
Elvettem a holmikat, amiket összeszedett. Ezúttal becipzároztam a táskát. Felkeltem, de túl gyorsan így visszahuppantam. Pislogtam néhányat, hogy megint tisztán lássak.
-Kéne még egy szál...-Megvakartam a fejemet és nekidőltem a falnak.

[Ren]

Elmosolyodtam majd felsegítettem a lányt.
-Mindenki így kezdi.-Mondtam egyszerűen.
-Mellesleg valaki minél szebb annál veszélyesebb.-Mondtam és a helyére raktam az utolsó könyvet is.
-Szerintem meg lekéne szoknod erről. Halálos méreg.

[Reiko Shinzo]

-Hát igen. De a szépség kétélű penge. Nem csak egy irányba árt.
Továbbra is a falnak támaszkodtam, de most már állva. Így kényelmesebb volt.
-Tudom...Már én is gondoltam rá, de ez nem megy egyik napról a másikra. Majd szép lassan, apránként...
~Ha pedig nem megy, akkor ez van...
-Egy ilyen jófiú, mint te, hogy keveredett egy ilyen gengszter gyűjtőbe?

[Ren]

-Mint tudod a látszat csal. Nem vagyok én olyan jó fiú...csak ragaszkodom az elképzeléseimhez. Eddig még mindig igazam volt.- Mondtam.
-Régebben én is fütyültem a szabályokra. De hát az élet megtanítja az embert egy s másra. Úgy is visszakapjuk ha ártunk valakinek. Legalább is reménykedem benne, hogy a sors elintéz néhány dolgot helyettem.-Mondtam.

[Reiko Shinzo]

-Hm...Nem tűnsz aberráltnak, és nem hinném, hogy drogoztál. Talán az alkoholizmust is kizárhatjuk. Szerintem bandáztál, vagy maffiózó voltál.
~Ez tényleg egy iskola? Bűntanyára jobban hasonlít...
-Én nem hiszek a sorsban. Az ember magának csinál problémát és a szemetet is magának kell eltakarítania. Ha pedig valakinek az adósa vagy, ne várd, hogy más intézi el...Lépj oda, légy kemény és megkapod az elégtételt.
Erre a gondolatra megnyaltam a számat. Eszembe jutott a régi életem. Mi is így intéztük a vitás ügyeket.

[Ren]

-Régen én is így gondolkodtam. De ha sosem ártottál annak aki tönkreteszi az életed majd te is így fogod látni.-Mondtam egyszerűen.
-Nem drogoztam de kipróbáltam, nem vagyok alkoholista de ki nem iszik ha bulizik? Nem bandázok csak vannak barátaim, és nem vagyok maffiózó csak kiállok az igazamért.-Mondtam komolyan.

[Reiko Shinzo]

-Egek...-Megráztam a fejemet.
-Ez nagyon érdekes...Az igazáért mindenki kiáll. Ki így, ki úgy. Szerintem ez természetes. Bár vannak, akik gyáván elfordulnak a gondoktól...
~Vagy a gondot elküldik...
A könyvespolcokat nézegettem: filozófia, kémia, biológia. A másik oldal tele volt szerelmes regényekkel.

[Ren]

-Naja. Még jó, hogy nem tartozom közéjük.-Mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
-Talán kikölcsönözhetnél egy ilyen szerelmes regényt. Megtanít egy kicsivel nőiesebbnek lenni.-Mondtam egy csipetnyi gúnnyal a hangomban.

[Reiko Shinzo]

-Az látszik rajtad...
-Na persze. Mert egy nő meg tudja állni a helyét ebben a világban, ha ilyen marhaságokat olvas. Különben is, ha a helyzet megkívánja, igen is tudok nőies lenni.
A fiú mögé léptem és a fülébe súgtam:
-Nem mondod meg a neved?- Az államat a vállára tettem és mosolyogtam.
~Takumi nem fog megharagudni...

[Ren]

-Nem rég óta járhatsz ide ha nem ismersz és én nem ismerlek.
-Yamashita Ren vagyok. És benned kit tisztelhetek?-Kérdeztem a lánytól. Szokásomhoz híven laza maradtam akármilyen közel is volt hozzám a lány. Ez a rutin hatalma.

[Reiko Shinzo]

-Év eleje óta ide járok, csak eddig fel voltam függesztve.
-A nevem Reiko Shinzo, örvendek a szerencsének.-Nem zavartatta magát, hogy ilyen közel álltam hozzá, így nem távolodtam el. Az egyik kezemet nekitámasztottam a hátának, éreztem a csigolyáit az ujjaim alatt.
~Kíváncsi vagyok, meddig incselkedhetek vele...Türelmesnek tűnik...
-Nem kell ilyen távolságtartónak lenni, nem harapok...nagyot.

[Ren]

Megfordultam, hogy Reiko velem szembe legyen majd a hátára tette a kezem és közelebb húztam magamhoz.
-Miért félnék egy kislánytól?!-Kérdeztem és felvontam a fél szemöldökömet. Szabad kezemmel megsimítottam a haját ekkor hallottam, hogy valaki megköszörüli a torkát. Miya volt az. Egy pár könyv volt a kezébe és elég dühösen nézett ránk. Lerítt róla, hogy féltékeny.
'-Ren. Segítenél egy kicsit?-Kérdezte. Nos igen, jó indok. Azt hittem fél év elég volt neki, hogy elfelejtsen. Átok a fejemre.
-Persze. Szívesen segítünk.-Mondtam kiemelve a többes számot majd megfogtam Reiko kezét és Miya után indultunk.
'-Oda kéne felrakni ezeket a könyveket.-Mondta Miya és úgy nézett Reikora mintha megölte volna a hörcsögét. Vagy valami olyasmi. Reiko kezébe nyomta a könyveket és türelmetlenül karbafonta a kezeit.

[Reiko Shinzo]

-Kislány?- Felemeltem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni. Ekkor egy lány jelent meg. Vonakodva ugyan, de engedtem, hogy Ren a lány után vezessen.
~Kis pukkancs...- A fiú kezébe adtam a könyveket és felléptem az emelvényre. Nem voltam magasabb a lánynál, így meglepődtem, hogy lazán elérem.
~Lássuk, erre mit reagálsz...-Féloldalas mosollyal vettem el az utolsó könyvet, de amikor felnyújtottam a kezemet elengedtem. Úgy tettem, mintha utána kaptam volna, ettől elvesztettem volna az egyensúlyomat és készülnék leesni.

[Ren]

Elkaptam Reikot majd lesegítettem az emelvényről.
-Hoppá...jól vagy? Minden oké?-Kérdeztem kedvesen.
'-Ren!-Mondta hangosan hangjában jól érezhető dühvel.
'-Beszélhetnénk?!-Kérdezte sokkal visszafogottabban. Ha nem tudtam volna, hogy ezért nem lehet letört akkor megesküdtem volna, hogy a hangja nagyon szomorú volt.
-Ööö..persze.-Mondtam majd Reikohoz fordultam.
-Egy perc és jövök. EL ne szaladj.-Mondtam a csajozós széles mosolyommal majd Reikora kacsintottam és elsétáltam Miyaval. Mikor számára is úgy tűnt, hogy nem hall senki rám nézett.
-Igen?-Kérdeztem csevegő hangnemben. Miya elkapta rólam a tekintetét és esküszöm elkezdett sírni. Elkerekdteka szemeim és egy pár másodpercig egyszerűen megfagytam a döbbenettől. Utánna végre összeszedtem magam és odaléptem elé. A vállaira tettem a kezem és gyengéden megszólaltam:
-Miya. Ne sírj. Kérlek.-Mondtam halkan.
'-Sajnálom...én csak...nem bírom..elviselni, hogy...hogy...-Mondta szipogva aztán hátrébb lépet tőlem. A szája elé kapta a kezét és hátrálni kezdett.
'-Én..nekem...most mennem kell.-Mondta és elrohant. Egy darabig csak álltam ott értetlenül majd úgy döntöttem ideje vissza menni Reikohoz. Már ha még ott van.