|
|
Post by Arisa Ikina on Feb 28, 2010 9:37:35 GMT 1
- Ayaka akkor se a te hibád. - mondtam.
- Sacu akkor is rosszul lett volna ha te is ott vagy. - mondtam halkan.
- Jajj....jöjjenek már gyorsabban. - mondtam aggódva. Néhány perc múlva beértek amnetősök a matektanár kíséretében. Gyorsan elláták Sacukyt mindennel majd ráfektették a hordágyra.
- Az Okusawa korházba visszük...most stabil az állapota de kitudja meddig. - mondta az egyik mentős.
- Egy tanár jöjjön velünk. - mondta, majd elindultak kifele Sacukyval, mi meg ott maradtunk Ayakával a gyengélkedőn.
- Utánuk megyünk metróval? - kérdeztem Ayakát.
- Nagyon aggódok mindkettejükért. - mondtam aggódva.
|
|
|
|
Post by Sacuky Nagashy on Feb 28, 2010 12:30:56 GMT 1
Ayaka - Jó de kocsival megyünk - mondtam kedvesen majd megfogtam Arisa karját és magammal húztam a suli parkoloba egy fekete lamborghini-hez. - Viszont lehet teszünk egy kis kitérőt Chiyodába - mondtam mosolyogva majd lezártam az ajtokat miután beültünk. - Lenne egy kérésem .... mivel Takedát nem érem el .... szólnál neki jöjjön velünk ? ... megállok a ház előtt ... mivel gondolom nem tudod hol lakik mivel már nem ott ahol eddig - mondtam majd elindultunk. // Chiyoda - házak // |
|
|
|
Post by Arisa Ikina on Feb 28, 2010 19:45:19 GMT 1
- Kocsival?...Hát jó. - mondtam majd Ayaka magával húzott.
- Oké. - mondtam.
- Takeda?...Jó szólok. - mondtam halkan.
~ Most nem akarok vele találkozni...de már mindegy. ~ gondoltam.
//Chiyoda/Házak//
|
|
|
|
Post by Terashima Sayu on Aug 31, 2010 11:53:08 GMT 1
Úgy döntöttem kimaradok a mostani dolgokból még ha ez egy kicsit önzőség is de most végre minden normális részemről. Besétáltam az iskolába ami most teljesen kihalt volt nem csoda hisz első nap ki rohanna be főleg hogy korábban is jöttem a kelleténél.Az ablakhoz sétáltam és nézelődtem és élveztem a nyár utolsó napsugarait a fák zöldjét hisz lassan ismét fagyoskodhatunk.
|
|
|
|
Post by Yuriko on Sept 21, 2010 18:59:35 GMT 1
"Első nap az iskolában"
Jaj, még emlékszem, amikor kis nyomiként (más szóhasználattal mellékzörejként) ezt a mesét hallgattam otthon, anyám olvasta fel. Másnap mentem először iskola előkészítőbe. Akkor halálosan be voltam tojva. Most kevésbé. Azért korántsem érzem jól magam.
Bíztattam magam utazás előtt, hogy jártam már Japánban, ismerem a nyelvet, nem fogok elveszni, de ez a suli annyira más, mint az amerikai! Máris rühellem az egészet. Mért? Nem tudom.
Ott állok a folyosón, vállamon a táskám, és legszívesebben sarkon fordulnék, és elhúznék a búsba, de akkor feltehetőleg felhívnák az apámat, és abból semmi, de semmi jó nem származna.
Nincs más hátra itt kell maradnom, s valahogy kibírnom a mai napot.
|
|
|
|
Post by Terashima Sayu on Sept 21, 2010 19:15:39 GMT 1
Az utobbi időben egyre inkább haza vágytam de hisz pont én akartam ide jönni és ez nevetséges de az igazság az hogy itt már sokat csalódtam. Nem igazán figyletem mikor felálltam a padról és pont neki mentem egy fiúnak /Yurikonak /.
- Elnézést - mondtam na persze rám vall a nap kezdetén már is kárt teszek a környezetemben na de mosoly.
- Kicsit ügyetlen vagyok ma tényleg sajnálom- mondtam bocsánat kérő mosollyal.
|
|
|
|
Post by Yuriko on Sept 21, 2010 19:25:09 GMT 1
Éppen erőt gyűjtök ahhoz, hogy megkeressem a tantermet, és álljam a sok-sok jutató pillantást, amit mint új fiú kell majd elszenvednem. Ekkor valaki meglök hátulról. Hirtelen perdülök meg, s már indul a könyököm, hogy jól orrba nyomjam azt, aki máris belémköt. Épp a lány arca előtt tudom megállítani a támadást. Feltehetőleg nem akart belém kötni, még bocsánatot is kér.
- Én meg ideges. - eresztem le a kezem egy fanyar mosollyal. - Én kérek elnézést.
Még kicsit meg is hajolok. Ez japán, azt itt így szokás. Legalábbis én úgy tanultam.
|
|
|
|
Post by Terashima Sayu on Sept 21, 2010 19:35:36 GMT 1
Hát igen mióta ide jöttem eszembe sem jutott meghajolni ha bocsánatott kérek na igen az eddigi ismeretségemben nem is csoda de gyors meghajoltam én is.
- Bocs ha felidegesítettelek Sayu vagyok - mondtam kedvesen persze miútán majd nem leütött úgy döntöttem pár lépés távolságot azért tartok mivel már nincs védelmem na nem mintha Satayu nagyon az lett volna.
|
|
|
|
Post by Yuriko on Sept 21, 2010 19:44:01 GMT 1
Ha itt egyetlen mozdulattal el lehet érni a három lépés távolságot, akkor jó helyen vagyok. Odaát az utcákon ennél több kellett. De mondjuk nem egy nővel szemben kéne hepciáskodni. S ha már így egymásba gabalyodtunk, akkor talán még segítségemre is lehet.
- Nem Te voltál, aki felidegesített. Ma vagyok itt először. Ez éppen elég ok az idegességre anélkül is, hogy elütnének. - felelem, s még egy halvány mosolyt is kipréselek. - Yuriko vagyok, Yuriko Ishikava. - s megint kicsit meghajolok.
|
|
|
|
Post by Terashima Sayu on Sept 21, 2010 19:52:54 GMT 1
Kezdtem magam kicsit kellemetlenül érezni hogy nem vagyok valami jó ebben a hajolgatásban pedig már lassan 2 hónapja itt vagyok.
- Ne haragudj gondolom meglehet a véleményed hogy nem hajolgatok de nem vagyok hozzá szokva az igazat megvallva csak 2 hónapja vagyok itt én is már mint én nem csak az iskolában - mondtam remek már megint csak baromságokat beszélek kit érdekel mikor jöttem ide le kellene már szoknom erről sóhajtottam majd halványan elmosolyodtam.
|
|
|
|
Post by Yuriko on Sept 21, 2010 20:02:38 GMT 1
Na, ennyit a segítségről. A hevenyészett terv csődbementén még el is nevetem magam.
- Nagyszerű! Én öt napja érkeztem Japánba Amerikából. Ha azt mondod nem kell hajlongani, én nem ragaszkodom hozzá. Eddig tettem, biztos, ami biztos.
Eddig egész jó. Eddig jó. Beszélgetünk, és minden szó eszembe jut, amit mondani akarok. Már csak az kéne, hogy nyökögni kezdjek. A tankönyveket is el tudom olvasni, alig egy-két kandzsinak kell utánanéznem. Egyik nagy félelmem, hogy valami kérdésre majd csak nézek, mint a kuka, mert nem értem. De úgy tűnik a nyelvtudásom nem kopott meg.
- Milyennek találod az iskolát? Nekem apám azt mondta, hogy ez egy igen szigorú hely.
|
|
|
|
Post by Terashima Sayu on Sept 21, 2010 20:11:43 GMT 1
- Ez vicces - mondtam nevetve tudom hogy ez nem illik de olyan ironikus volt eszembe sem jutott volna hogy találkozok még valakivel aki amerikából jött.
- Ne haragudj amúgy én is onnan jöttem. Az iskoláról hát nem tudom mert eddig olyanokkal lógtam akiknek mindent lehet szóval nálam nem voltak szigorúak kivéve az első napomat amikor kapásból 1-el kezdtem mert vissza szóltam a tanárnak - mondtam kicsit elgondolkodva me má nem is emlékeztem min vesztünk össze scak azt hogy miattam Satayu és az a csaj is kapott eg y1-est.
- És hogy hogy ide jöttél ? - kérdeztem érdeklődve persze közben eszembe jutott hogy talán nem kellene faggatnom.
|
|
|
|
Post by Yuriko on Sept 21, 2010 20:20:19 GMT 1
Sayu varázsszavakat mond ki: lógás, mindent szabad ... Mégiscsak jó lesz ez a lányka valamire!
- Mindjárt első nap egy egyes?! Ajvé ... - csóválom meg a fejem, mint aki máris elítéli eme szörnyű tettet (mármint a tanárét). - Anyám amerikai, apám japán. Most nála leszek egy ideig. - felelem, s úgy vélem ennyi elég is, nem kell itt kiteregetni, hogy rossz magaviseletért anyám leadott apámnak, hogy megneveljen. Úgyse fog neki sikerülni. - Szóval ismered az itteni nagykutyákat. Mesélnél kicsit róluk? Csak hogy tudjam, mi a dörgés.
Nagy a kísértés, hogy átváltsak angolra, de szoknom kell a nyelvet. Muszáj itt boldogulnom valahogy.
|
|
|
|
Post by Terashima Sayu on Sept 21, 2010 20:38:24 GMT 1
- Hát azt hittem Satayu megöl bár ő nem kapta meg az egyest - mondtam kedvesen.
- Hát igazából itt körülütök forog minden valaki imádja valaki utálja köztes nem igazán van aki kötekedik velük az nem igazán jár jól - mondtam majd azé körül néztem bár mostanában nem volt iskolában talán forgatáson van vagy koncerten nem tudom ami azt illeti már nem is igazán érdekel.
- Satayut az az GD-t szinte mindenki ismeri a húgát Geit is ahogy az unoka testvérét Tatsuyát és a többi családtagot is ha elsorolnám sokáig tartana amúgy GD és Tatsu film ipar GD ez mellet énekes Gei pedig model meg nem tudom őt nem igazán ismerem. - mondtam gondolkozva mert már én is kezdtem bele zavarodni.
- Amúgy nálam fordítva van csak én úgy tudtam anyám meghalt de kiderült hogy nem igazság szerint azért jöttem ide mert apám új felesége elégé durva személyiség - mondtam a végét halkan.
|
|
|
|
Post by Yuriko on Sept 22, 2010 7:41:24 GMT 1
~Satayu, Gei, Tatsuya ... Satayu, Gei, Tatsuya
Magamban igyekszem ismételgetni a neveket, hogy megjegyezzem. Szóval ők itt az ászok, a fejesek. Csak addig tudjam megjegyezni, amíg leírom! A japán nevekkel még hadilábon állok.
Közben buzgón bólogatok, és mosolygok, csak mert azért mégiscsak jó, hogy megkapom eme valószínűleg létfontosságú információkat valakitől.
Ha a suliban vannak ilyen nagymenők, az ember két dolgot tehet: vagy odadörgölőzik hozzájuk, vagy megpróbál szürke kisegérként nem kitűnni a tömegből. Nekem az utóbbi soha nem ment. Amikor meghallom, hogy "modell, énekes, és filmszínész", akkor viszont a gyomrom kezd forogni.
~Ó,jajjj ...
Egy pár pillanatra még a mosoly is lehervad az arcomról.
~Az kizárt dolog, hogy én Barbie és Ken japán változatának ugráljak itt ! Olyat még nem látott a Föld, és nem is fog!
Akkor marad a "húzd meg magad, kisegér" stratégia. Hej, ez egy nehéz időszak lesz! El kell kezdenem dolgozni azon, hogy visszajussak Amerikába!
Közben Sayu rámzúdítja a saját élettörténetét is. Ezt nem kértem, de megkaptam. Mondjuk a lány, hogy strratégiai kifejezéssel éljek természetes szövetséges. Csak kérdés, mi érek vele?
- Micsoda kalandos életút! - igyekszem elismerően és pozitívan nyilatkozni a dolgairól. - Ne is tűrd soha, hogy valaki uralkodjon rajtad, vagy megpróbáljon kiszúrni veled! - biztatom egy kicsit.
|
|
