"D" folyosó

[Terashima Sayu]

- Hát igen a baj mindig megtalál - sóhajtottam.
A folyosó végén egy banda jelent meg így első látásra nem tűntek ismerősnek így nem is érdekelt de ahogy közelebb értek rögtön megismertem őket innen már rögtön tudtam hogy ez sem lesz egy egyszerű nap.
'- Hé ez nem az a csaj aki GD-ékkel lógott ? - kérdezte az egyik hát igen legutóbb Satayu megleckéztette őket és hogy most nincs itt elő mertek ők is bújni.
''- De hogy is nem - mondta vigyorogva majd hozzánk sétáltak.
"- Sayu nem láttam mostanában GD-t merre van ? - kérdezte cinikusan.
- Ha érdekel majd megkeresed - mondtam egyszerűen.
'- Hé te új vagy ? - kérdezte a mellette álló Yurikotól.
- Nincs itt Sata és már is előmerészkedtetek jönni ? - kérdeztem gúnyosan.
''- Most nincs itt hogy megvédjen tőlünk - mondta nevetve

[Takeda Houjo]

Egy újabb unalmas és felesleges nap ezzel a gondolattal jöttem be az iskolába. Untam az iskolás életet ahogy azt is hogy Ryota mindig kísért de ez mellékes sokkal inkább a tanárok cseszegetése idegesített. A folyosóra lépve az első amit észre vettem az az hogy egy banda terrorizálja Sayut és a vele lévő fiút de úgy döntöttem nem avatkozok közbe mivel személyesen nem is ismertem Sayut és nem vagyok szent sem pláne a múltkori után.

[Yuriko]

A helyzet bonyolódik. Próbálom nevek szintjén követni az eseményeket, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tudom éppen kiről is van szó. Az agresszió viszont érzékelhető.
Ó, most nagyon reflexszerű válasz lenne, hogy "de én itt vagyok, hogy megvédjem ezt a lányt", de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ezt akarom, amíg nem tudom, kivel is helyezkedem szembe ezáltal. Ha a szövegkörnyezetet figyelem, akkor ezek itt a patkányok, akik csak akkor nagyszájúak, ha a csúcsragadozók messze vannak.
Egyenlőre a kivárásra próbálok játszani.
- Igen, ez az első napom. - felelem mosolyogva, de azért ez a mosoly korántsem olyan szelíd és ártatlan. Van benne egy adag köss belém, ha mersz jelleg. Azért látható, hogy nem most másztam le a falvédőről.

[Terashima Sayu]

Csak kóstolgatni akarnak minket mikor Miku a banda vezetője elkapta a karom és magához húzott és átölelt én pedig ellöktem magamtól.
'- Jaj már Sayu előbb utóbb úgyis megszerezlek - mondta nevetve.
- Álmodj csak nem kell GD hogy megvédjen - mondtam ridegen ő pedig csak mosolygott ezen nem igazán vett komolyan így Yurikohoz fordult.
'- Ha gyorsan lelépsz úgy veszem hogy nem is találkoztunk - mondta Yurikonak cinikusan és lenézően.

[Yuriko]

A kislányt cafkának,engem meg lábtörlőnek akar használni. Kedves. Jól megnézem magamnak ezt a fickót.
- Ó, én eleve úgy veszem, hogy nem is találkoztam senkivel. - felelem neki nyugodtan, de hangsúly kimért és hideg.
Most lehet, hogy bunyó lesz. Tekintve, hogy többen vannak, az is lehet, hogy meg fognak verni (sem Jet Lee, sem Jackie Chan nem vagyok). De hogy ennek a patkánynak az orrát betöröm, mielőtt bárki is egyet pislogna, az is biztos. S nem félek egy veréstől, nem fog megfélemlíteni.
Rezzenetlenül nézek a szemébe, és lassan elmosolyodom. "Gyere, ha mersz", ezt üzeni a pillantásom, és ez az a pillanat, amikor neki illik elgondolkodnia, hogy mibe is mászik bele egy ismeretlennel, akinek a képességeiről semmit nem tud.
DE ha most bunyó lesz, akkor a szürke kisegér státuszról eleve lemondhatok.

[Terashima Sayu]

Miku sunyin elmosolyodott majd közelebb sétált Yurikohoz mikor észre vettem hogy Yurikot is piszkálják vissza húztam Mikut.
- Mi lenne ha inkább órára mennénk ? - kérdeztem tőle ő pedig diadalmas mosollyal vissza fordult.
'- Ez egy jó ötlet bár én nem órára szándékozok menni - mondta nevetve.Majd magához húzott de mikor megakart csókolni pofon vágtam és ellöktem magamtól. Jól van ezt jól megcsináltam már megint de rosszul nem akartam lenni már most.
'- Ezt most nem kellet volna - mondta fenyegetően hát valószínű innentől már kiestem a kedvencek közül.E közben egy másik Yurikot méregedte.
"- Még mindig itt vagy ? - kérdezte tőle cinikusan.

[Yuriko]

Jaj, de utálom, amikor egy nő akar megmenteni. És nem fogok lelkiismeret furdalást érezni, amiért most bajba keverte magát.
- Igen, még itt vagyok, amint láthatod. Sayuval beszélgettem, s még nem fejeztük be.
Nem, nem azért mondom, hogy Sayut megmentsem, hanem mert valóban nem fejeztük be, és engem ilyen senkik nem fognak sehová küldözgetni. Amúgy is meg akarom kérdezni tőle, hogy ezt a görénycsordát honnan szalajtották. Jó tudni az ilyesmit.
Amúgy ha egy pofont egy nőtől ilyen könnyen lenyel a főnökük, akkor annyira nem lehetnek nagy legények.

[Terashima Sayu]

Az igazgató megjelent a folyosón így a banda kelletlenül de tovább állt.
- Bocs csak kiélvezik hogy Satayu ninc sitt és azt hiszik így már rögtön ők az iskola vagány gyerekei pedig koránt sem - mondtam majd halványan elmosolyodtam.
- Hol is jártunk ? - kérdeztem

[Yuriko]

Felmérem a reakciókat, s megjegyzem az igazgató arcát, alakját és mozgását, hogy én is hamar felismerjem, mikor nem érdekes balhézni, majd, hogy újra nyugodt a terep, figyelmemet újra szinte teljes mértékben Sayunak szentelem.
- Nem kell bocsánatot kérned olyasmi miatt, amit nem te követtél el. Ne is tedd! - felelem, s ezzel részemről napirendre tértünk a dolog felett. - Hogy hol tartottunk? Lélekben valahol Amerikában. De ha a realitás talaján akarunk mozogni, akkor be kell látnunk, hogy itt vagyunk, ebben az iskolában, s itt kell boldogulnunk. Kik voltak ezek a bohócok? Mit érdemes tudni róluk?
~ Feltehetőleg nem sokat, de azért mégis ...
Némi könnyed csevej, még így iskola előtt, de rövidesen becsengetnek.
- Esetleg meghívhatlak valahová iskola után? - teszem fel gyorsan a kérdést, mielőtt Sayu elszelel valamelyik osztályba. - Nagy segítség lenne nekem, ha valaki, aki nemrég küzdötte magát végig a beilleszkedésen mesélne egy kicsit a nehézségekről és lehetőségekről.

[Terashima Sayu]

- Hát szerintem sokat nem kell róluk tudni én is csak annyit tudok hogy szánalmas egy banda akik csak akkor mernek előjönni ha GD-ék nincsenek itt - mondtam egyszerűen majd a falnak dőltem. Nagy segítség vagyok nem mondom az első napján már bajba keverem ráadásul én és a nagy beilleszkedés kb mindenki úgy tart számon mint elkényeztettet libát akire mindig vigyázni kell.
- Hát én nem hiszem hogy nagy segítség lennék de segítek amibe tudok már azt is tudom hogy melyik terem hol van - mondtam nevetve igazából ez nem nagy dolog azoknak akik nem most kezdtek valóban iskolában hisz eddig magán tanuló voltam.

[Yuriko]

Sayu önbizalma nem teng túl, az biztos. Én is nevetek egyet, amikor a termeket említi.
- Máris többet tudsz, mint én. - felelem jókedvűen. Mondjuk feltehetőleg a szükséges ajtókat én is megtalálom segítség nélkül is. Merem remélni, hogy van valami azonosító felirat a közelükben.
Ugyanakkor szívesen megnéznék egy olyan napot az iskolában, amikor ez a CD ... nem ... GD itt van. Ki lehet ez a fószer, hogy úgy emlegetik itt, mint egy félistent? róla kéne még többet megtudnom.
- S GD mért nincs itt? És mért is pont GD?

[Terashima Sayu]

- De te hamar megfogod szokni - mondtam kedvesen.
- Hát nem tudom nekem nem mondta bár mi oka lett volna rá ? - kérdeztem inkább csak magamtól.
- Valószínű vagy turnén van vagy film forgatáson vagy valahol 30 millió csajjal - mondtam a végét halkabban.
- Amúgy GD mint G-Dragon és nem tudom ez egy művész név lehet hogy a rajongói többet tudnak - mondtam majd halványan elmosolyodtam.
- Amúgy üdv a káosz iskolájában - mondtam nevetve.
- Ja és jobb ha megszokod hogy a nagy sztároknak itt mindent lehet büntetés nélkül még másoknak nem - folytattam az üdvözlést nem túl jó hírekkel bár aki szeret bajba kerülni annak jó.

[Erick Saltzman]

Első napom itt így hát kicsit gondba vagyok a termekkel ezért előbb jöttem be körbe járni az épületet de meglepetésemre elég sokan voltak már most bent nálunk ilyenkor még senki nem tartózkodik az épületben.
- Jó reggelt ! - köszöntem a két tanulónak majd megálltam mellettük.
- Melyik osztályba jártok ? - kérdeztem barátságosan.

[Terashima Sayu]

- Viszont - mondtam kedvesen a számomra ismeretlen fiúnak.
- 11/E - mondtam kedvesen mivel nem tudtam hogy tanár így feltettem egy hülye kérdést.
- És te ? - kérdeztem mosolyogva.

[Erick Saltzman]

- Á remek 11-esek vagytok akkor D terem - mondtam kedvesen majd a lány következő kérdésére elmosolyodtam de nem haraptam le a fejét mert letegezett.
- Találkozunk órán - csak ennyit mondtam majd tovább indultam de menetközbe megfordultam.
- Ha találkoztok még 11 vagy 12 évfolyamosokkal szóljatok nekik is hogy "D" terem - mondtam mosolyogva majd intettem és folytattam az utamat.
// alagsor //