"D" Tantermek

[Yuriko]

Itt valami bűzlik. S míg Ryota lágyan, visszafogottan, de mégis kitartóan szellőztetni akarja (van ebben a srácban, és a viselkedésében valami beteges), addig Ichirou megpróbálja eltemetni, vastag avarréteg alá kaparni, mint a vadállatok az ürülékükeket.
Ryota viselkedése olyan, mint akit nem ledöbbent, vagy megráz másnak a halála, hanem felizgat. S innen már csak egy lépést, hogy megpróbálja ő maga előidézni az izgalmakat. Ki tudja, átlépte-e már ezt a határvonalat.
"A gyilkos mindig visszatér a tett színhelyére."
Közhely, de úgy tudom a nyomozók komolyan szokták venni.
Megnézem magamnak még egyszer a fickót, hogy ha egyszer valami szűk sikátorban találkozunk éjnek évadján nehogy ne ismerjem fel, de különben nem mutatok érdeklődést.
Sayakára pillantok kérdőn, hogy akkor most megyünk, vagy menjek egyedül. Meghívtam valahová, de lehet, hogy ezt már el is felejtette.

[Ryota]

- Én inkább itt maradnék.Egész idáig mászkáltam, elég sok embernél jártam ma látogatóban de egyet nem találok pedig nagyon is felkellette az érdeklődésemet. Ami vicces mert én mindig megtalálom azt akit akarok te hát vagy meghalt azóta amiről tudnék vagy pedig igazam lesz vele kapcsolatban és akkor ő az én emberem - természetesen nem mondtam el kire gondolok mert akkor az egész tervem romba dőlne bár ha nem találom meg azt hiszem mindegy is.Végül fel álltam és Ichirouhoz sétáltam majd megálltam a többiektől messzebb.
- Amúgy a napokban történt más is pár hete egy másik kis csajt is megöltek még hozzá elég brutálisan de nyugi nincs hozzájuk közöm ezért is érdekel ennyire hogy ki lehetett - mondtam halkan.

[Dina]

// Az úgy van, hogy : "A bûnzõk mindig visszatérnek a tett színhelyére." Bár ennek sokféle variációja is van XD//
~Felettébb gyanús ez a fickó. Nem árt vigyázni. Remélem, Ichirou nem keveredett valami sötét ügybe. Nem, mintha aggódnék érte, nyílván megoldja egyedül is, de...~
Hirtelen valaki lehuppant mellém, így nem tudtam folytatni a gondolatmenetet.
- A frászt hozod rám, Cathy.- mondtam komolyan.
- Bocsáss meg, de tudod hallottam errõl a gyilkosságról, és...-
- Te mégis honnan tudsz errõl?-
- Az egész iskola errõl beszél. Na mindegy, ha te már úgyis tudsz róla, akkor nem számít. Most sietnem kell órára. Szia.- búcsúzott el Cathy. Tovább hallgattam a zenét az MP3-as lejátszómon, és vagy Ichirout, vagy Yurikot figyeltem félszemmel.

[Ichirou]

- És ezt el is higgyem ? - kérdeztem cinikusan.
- Pont neked ne lenne közöd ezekhez ? Jó oké lehet hogy nem személyesen ölted meg őket ha nem valamelyik embered de tájékoztatlak az egy és ugyan az - mondtam ridegen persze meg van az okom arra hogy miért viselkedek így.

[Ryota]

- Remek teli az az iskola briliáns elmékkel de akkor magyarázd el mert, nem értem hogy miért mondanám ezt el neked ? - kérdeztem egyszerűen.
-Mellesleg te is és a narkós ki barátnőd is már rég halott lenne nélkülem. Lehet hogy átkozzátok a napot, hogy találkoztunk de erre is gondoljatok jó ? És kiderül hogy nem is vagyok olyan szörnyű mert, nem sokan segítettek volna nektek . - mondtam elég halkan ahhoz hogy csak ő hallja meg.
- Amúgy pedig egyszerű szövetséget ajánlottam most mert gondolom ti is szeretnétek tudni ki a tettes - mondtam cinikusan vigyorral.
- Bár fogalmazhatok máshogy is pl Gei , Dina és a többi kis kedvenc hmm egész jó csajok kár lenne értük - mondtam ismét halkan.

[Ichirou]

- Elpártoltak mellőled az emberek hogy ránk szorulsz Ryota ? -
- Nem csodálom aki még melledet áll csak félelemből teszi nem pedig hűségből igaz hogy akkor segítettél rajtunk de azóta egészen megváltoztál csak nem Ayu miatt van ez az egész ? - kérdeztem.
- Segítek de nem önszántamból csak mert veled ellentétben nekem jelentenek valamit az emberi életek és nem csak játszok velük kedvem szerint - mondtam majd egyszerűen ott hagytam Ryotát.
- Na cicuuuu mizujs ? - kérdeztem mosolyogva.

[Sayaka]

Egy sóhaj kíséretében fordultam Yurikohoz.
- Úgy emlékszem, épp indultunk valahova, nem igaz ? - elindultam előre majd megálltam, hogy Yuriko jön e mert. nekem ennyi rejtély elég is volt, meg ami az illeti még nem adtam fel azt sem, hogy eljöjjön Yuriko holnap este, pedig már kezdtem úgy érezni ez elégé nyomulást pedig, eskü nem akartam.

[Ryota]

Elégé sokkolt Ichirou vagyis hogy szóba hozta Ayut pedig már évek óta senki nem említette meg így meg sem tudtam szólalni mikor elment mert nem tudtam mivel vissza vágni. Ayu egy gyerek kori jó barátom volt később pedig már nem csak barát de megölték mert akkoriban egyáltalán nem ilyen voltam és nem segítettem neki. Mondjuk ki nyíltan nem mertem szembe szállni Tokió legnagyobb alvilági figurájával. Utána pedig már késő volt én még is megrögzötten terveztem a bosszúmat és mindenkit magam köré gyűjtöttem ekkor találkoztam Ichirouval Sacukyval és egy másik lánnyal akik elég nagy bajba keveredtek. Ugyan az a személy akarta őket eltenni láb alól aki Ayut megölette, segítettem nekik ők pedig nekem jó csapat voltunk de minél jobban elhúzódott ez az egész és egyre több zsák utcába tért a terv annál brutálisabb eszközöket vetettem be és ezt már sokan nem tűrték egy ideig hallgattam rájuk de utána velük sem bántam máshogy miért tettem volna nekem senki ne mondja meg mit teszek. Végül csak elértem a célomat és minden egyes emberét brutálisan ölettem meg és ő végig nézte nem tehetett mást. Lezárult ez az egész ügy de addigra már egész más lettem nem érdekeltek az emberi életek ahogy most sem ebben teljesen igaza van Ichirounak nekem ez az egész csak játék és utálok veszíteni.
- Ichirou azt hiszem már tudod minek mi a következménye - mondtam cinikusan és itt a húgára és Geire céloztam.
- Tudod Ichirou lehet hogy egyszer úgy végzem ahogy ő de én nem vagyok olyan figyelmetlen - gondoltam hogy tudja hogy miről van szó így elsétáltam még úgyis találkozunk mindenkivel hisz egy újabb játékon gondolkodok ami eddig egész jól hallad.
-

[Dina]

Lehunytam a szemem, és úgy hallgattam a zenét. Nem tudom már, hány számot hallgattam végig. Nem arra figyeltem, csak a szövegre. Az egészbõl az zavart fel, hogy Ichirou már megint Cicunak hívott. Eltettem az MP3-at, aztán körbenéztem , és a padon találtam egy újságot. Összecsavartam, és fejbe vertem vele Ichirout.
- Hányszor kértem már Ichirou?- kérdeztem tõle komolyan.

[Ichirou]

- Bocs elfelejtettem de komolyan beperellek testi sértésért - mondtam nevetve majd elvettem tőle az újságot.
- Amúgy meg nem számoltam hányszor de nem elégszer - mondtam mosolyogva.

[Dina]

- Én meg elfelejtettem nagyobbat ütni. Ennyi erõvel, én meg beperellek zaklatásért.- mondtam nevetve.
Vissza vettem Ichiroutól az újságot, majd újra fejbe vertem.
- Én pedig nem elégszer vertelek még fejbe, Ichirou.- mondtam nevetve.

[Ichirou]

- Miért bántasz mindig ? - kérdeztem gyerekesen majd azért is hozzá tettem.
- Cicuuu - mondtam nevetve majd elakartam venni az újságot mielőtt ismét megütne vele de nem volt túl sikeres mivel Dina a pad szélén ült és ahogy kicsit felálltam a pad megbillent és feldőlt Dinával én pedig elveszítettem az egyensúlyomat és rá.
- Mondtam már hogy szarok ezek a vackok - mondtam röhögve mert legalább megszereztem az újságot.

[Dina]

- Beléd verem az észt.- mondtam nevetve.
Hála Ichirounak a pad feldõlt, én pedig a földön landoltam.
- Te félnótás!- mondtam nevetve, majd nagynehezen visszavettem tõle az újságot. Ezúttal nem ütöttem meg, csak nevettem.
- Látod, még a padok sem szeretnek téged.- mondtam nevetve.

[Ichirou]

- Te ültél a szélére te wá egyszer megölsz - mondtam nevetve azért ismét elvettem az újságot majd azért leszálltam a lányról és felsegítettem. Nem nem néztem sokan á.
- Jól van ez az év is jól kezdődők - mondtam még mindig nevetve.

[Dina]

- Még szép, hogy megöllek.- mondtam nevetve.
- Te egy két lábon járó szerencsétlenség vagy.- mondtam nevetve, majd felállítottam a padot, s mostmár biztosabbanak találtam, ha leülök a földre.